intő jelek

miután már egy hete ordító farkas a hangom (avagy nulla, kedve válogatja), taknyom ömlik, kint (nem)alszom, öszebalhézom egy vaterás nővel (legyek pontos, nemigen szoktam ilyenekkel így elkeveredni ügyekben, és a tét, hogy is mondjam, pitiáner: 30 forinton pattogunk), egyéb nyavajákkal küzdünk családilag, majd letörik a fogam reggel, egy kilátástalanul zsúfolt hét hétfőjén... öööö.... hogy is mondjam - ez a nap, amikor nem nagyon várom a mai értekezletet, igazán-igazán nem. mert ugye mi jön még. (sosem kérdezem meg, ezt megtanultam, ez csak egy afféle fölvont váll mellé éterbe lógó mondat, súlytalan!)

sulikör 2013

nyomozóénem a hétvégén jó koncot talált, a változatosság kedvéért még (talán) időben - a sulikérdésnek estem neki. 

van ugye ez a részképességizé, amit ugye a tornával kívánunk javítani, de most éppen a suliválasztás szempontjából kiesett a koncentrált figyelmet elváró direkt zenei vonal. noha dallamot elsőre visszadúdol, ha már szöveg is van, vagy kellene egy kis ritmus alá, egyszerre nem megy. persze az is van, hogy a szöveg megy (idézetek második olvasás után, és rámszól, hogy nem az van odaírva), kívülről, de kérésre az sem feltétlen akaródzik :) legalább eggyel kevesebb.

van ez a metekdolog, ahogyan kettesével, ötösével, tízesével számol sokat sokat, most éppen a felbontással bíbelődik, ahogyan összead, időnként szoroz egy kicsit, én meg persze így hívom, de neki játék. múltkor kiszámolta, hogy 15 évvel ezelőtt milyen év volt. (ahh, a londonos év.)

vannak a betűk meg a szavak, meg hogy elolvassa, vagy éppen leírja, ami eszébe jut. nem adom a kezébe a könyvet, hogy olvassa el, sőt, de mégis rajtakapom, hogy a nagyobb méretű írásokat silabizálja, és annyira cuki, ahogy sikerül is.

angoloznak hétfőnként ovi után, azt is szereti, érti, hogy egyes szavak máshol másképp vannak.

s miután szenvedélyesen térképeket nézeget, előfordulhat, hogy karácsonyra innen-onnan Balaton meg Budapesttérképet kap majd. szomorú csak az, hogy ilyen térképek papíron tíz éve nem jelentek meg újra... 

szóval egy nagyon is érdeklődő gyerek,
én meg egy nagyon is elvárós anyuka, tele vágyakkal,

meg van itt ez a figyelemizé, amivel naponta összefutok az életünkben, és most először mondom azt, hogy habár egyes helyzeteket intuitíve kiválóan oldunk meg, azért mostanra sokszor érzem, hogy hiány van a repertoárom/unkban, kellene az utánpótlás.

azaz valami ilyet keresgélek, hogy okos és "tanult", miközben vannak fejlesztenivalók rendesen, szóval jelentős differenciálásra szorulna, amit persze az iskolának / tanítónak kellene tudnia még, milyen módszerrel...

szombaton volt a művházban egy sulibemutatkozós nap, ahol a fele kerületi iskolák fele tanítónénijeit kikérdezgettem, nagyon hasznos volt ez a dolog, de sajnos két suli kimaradt, nagyon is bánom most. arról a suliról pl, amire eddig azt gondoltam, mégsemsemmiképp, ott egy meglepően karakán, koncepciózusan csoportbontogató tanítót találtam, amitől most kicsit visszatért a kedvem a suli fontolgatásához.

szép hosszan ennyi, jó lesz, ahogy lesz.

go to 10

ilyesmi bejegyzésem volt már, deja vu, ahogy írom, de pipa, ma is megvolt a János traumatológia.

hál'Istennek nem találták agyrázkódottnak, de persze az, tehát marad a megfigyelősdi.

a goto10 meg az előző bejegyzés abcd kérdéseire vonatkozik, továbbra sem jön át, mi van előbb: nem mennek dolgok, és ezért szorong, vagy nem mehetnek ezek a dolgok, ezért nem mennek dolgok, ezért szorong, vagy szorong, ezért nem mennek dolgok, vagy szorong, ezért nem mehetnek ezek a dolgok, ezért nem mennek a dolgok.

aki erre választ bírna adni, az ugye ki?

ja, amúgy most a (tornasorbeli) bukfencek után jött a homloki fejfájás, hullámokban, mire aludni ment már nem tudott aludni sem tőle, hányinger, öklendezés, sápadtság, ájulásközel, ettől nálunk is remegős idegbaj, aztán ülve (meg a korábbi Nurofentől) jobban lett, orvosjelölt bácsi ezek után 40 perccel már nem talált nála semmit.
szóval ilyen már volt, most ez van, ilyen, ejnye már, ne legyen több. és hess, esti fejfájás.

ja, és persze megint megkérdezték, hogy "iskolába jár, ugye?" na b+, persze, szerintem is szorong, mellesleg hülye is vagyok, egy "kedvesanyuka", akinek egy kváziorvos is lekezelően megmondhatja, hogy nem ájult el a kezemben a gyerekem majdnem azelőtt 40 perccel, hanem biztosan szorong, holott holnap ovi van (amit szeret), 4-től angol (amit vár), és úszás meg (esetleg) pénteken, ami most nem forog az eszében. csak bénán bukfencezett, amitől persze maradok, mint fent, hülyeanyuka. ááhh.

tornás beteges útifüves leveles

nahh,

az úgy volt, hogy elmentünk a bhrg-s nénihez, akinél végre kiderültek dolgok.

szóval már hónapok óta gyötröm az agyam, hogy nem, nem stimmel az, amikor a gyermek vasárnap este már a pénteki úszástól szorong. nem, mert úszá nélkül megáll az élet, csak mert szorongással, rögeszmésen rossz az élet, azért.

volna most egy sor egyéb, ami mér kezdett zavarni abban, amit és ahogy G csinál / nemcsinál, és egyre több dolgot tettem föl a polcra, amikről nem bírtam eldönteni, hogy azok
a) természetéből fakadnak, mindenkinek vannak heppjei, neki is lehetnek, hagyjuk
b) genetikus adottságok, egyes dolgokat ki fog nőni valahogy (de hogy és mitől?), x is ilyesmi a családban

c) kicsi még, majd megtanulja ezeket a dolgokat valamikor később (de mikor / kitől?)

d) valami nem stimmel, de mi. 

az úszásból indultam ki. az nem igaz, hogy egy vizet szerető gyerek, aki a haverjaival van együtt, nem csúfolják, nem nehezek a feladatok, plusz még ott van a Budapest egyik legszívderítőbb úszómestere, és ő mégis minden pénteket végigbőg, szétizgulja magát, haditerveket eszelünk ki, háromutánlegó, és mégis mégsem.

akkor jutott eszembe a korábbi úszásos bhrg, elkezdtem keresni a közleben, mert az egy játékos, mozgásfejlesztő, vízbenmozgást segítő cucc. nem volt a közelben, de a bhrg alapítvány oldalára ráleltem, és akkor ott jött a megdöbbenés: az 5-7 éves tünetek szépen leírták G-t, ahogy és amit ő szokott / nem szokott.

semmi különös amúgy, minden ilyen mondat kábé a 4 fenti verzió egyike is lehetne, de egyszerre mind annyira egyértelmű volt, legalábbis egy felmérést megcsináltatunk, aztán meglátjuk.

és múlt héten - hála Istennek - egy sokkal közelebbi helyre tudtunk elmenni, és "felmérettük" a gyereket, és nagyon, nagyon tanulságos volt.

nagyon.

van egy pár visszamaradt csecsemőkori reflexe, sok féloldalassága , egy sor fontos nemmenős dolga, amikből egy sokkal telejsebb kép állt össze, sürgető is, magyarázó is.

és tényleg az van, amit gondoltam: az úszás víz része teljesen oké. a gond a sokfelől igényelt figyelem kihagyása. vagyis miközben fönt van a láb a "levegőben", tartani kell a gerincet egyenesen, miközben valami mozgást kell folyamatosan csinálni szabályosan, miközben fröcsköl a víz, miközben X bácsi magyaráz, miközben fázik, na ez az, ami organikusan nem megy neki. és ettől kudarcot él meg, és ettől (vagy emellett?) nem kíván újra nekifutni.

egy szó mint száz, kaptunk egy tornasort, melytől mindketten(hárman) ki fogunk purcanni hamarosan,
most

azonban

kaptunk egy kis fórt, minthogy egy fura vírus támadta meg, mely ugrálás-futásra lázat aktivizál.

mind a betegséget,
mind a torna szükségességét utálom,
monnyonle.

de azért legalább tudom már, kábé mi van, ez mindig jó.

rendőrjáték

kicsi fiam, szerintem meleg van, vedd le a sapid (ellenzős, fekete, menő)
nem, anya, nem veszem, most rejtőzöm a kollégák elől. szabadnapon vagyok.

játszma

belerángattak.
belerángattattam.
belerándultam.

belesüppedtem.

Alföldi azt mondta, elvesztette a szabadságát.
ja, valami ilyesmi, csak én nem abban a kaliberben élek.

gondolatok

Anya, nagyon szeretlek! - bújik. - én is Téged, drágám. (mindig előbb mondja, gondolom) - kibontja magát az ölelésemből. - Te egyszer meg fogsz halni - néz rám, szemét elfutja a könny. - hát majd egyszer, de nem most tervezem - próbálom elvenni az élét a ténynek.
ez is eljött.

hogy ezen

a szösz kis helyen megint akad valaki, aki alámás egy gödröt. (többet)

ja, persze itt kéne hagyni, ezt most két hete EGÉSZEN konkrétan föl is fogtam.

csak amikor a hátra volna az előre, miközben magát a teendőimet nagyon is szeretem, élvezem,
hát olyankor

olyankor mi szöszt csinál egy normális ember.

azt az ajánlatot hagytam szállni, mert bízom, lesz olyan, ami PONT AZ.

fog tün dér

kipottyant az első foga. 

már most röhögök, ha eszembe jut, megkérdik, hogy esett ki, beleharapott valamibe?

igen, mondanám, belém.

szépítem: (most) tényleg csak játszott.

vissza

visszaesett a hangulatom, rég volt, hogy ennyire akarjak szabadulni a bőrömből.

majd visszanézem a blogom just for the record, ha majd egyszer lesz hozzá kedvem.

ez olyan, hogy ha megkérdik, kösz jól vagyok, tényleg minden oké, de rögtön hozáteszi az (egyelőre néma) belső énem, hogy na, persze, kívülről.

belülről nincs helyem ezekben, megülnöm kéne már megint pár lovat, miközben a hátukon fejen állok, kábé.

(színesíteni a képet még a kezemig nem érő kantárakkal tudnám, ha hatásvadász volnék, persze)

régebben gyorsabban elmúlt, ha így voltam, most csak a leszállás motoszkál bennem.

valami legalizált(ható) forma jól jönne ehhez.

családias?

volt. most valahogy csak az a mondat cseng a szülői után naponta a fülemben, ha erre gondolok: "feljelentem azt, aki nem hoz igazolást..."

természetesen mindenki fog vinni igazolást, és persze, a jogszabályok.

mégis ott, attól a mondattól nagyon sok minden megváltozott, napvilágra került, és megbocsátani lehet, de a helye megmarad mindigre.

sajnálom, eléggé, bár nem ért váratlanul. inkább szomorú vagyok csak simán.

*

mondjuk manapság nagyon is sokmindent átitat ez a szomorú félelem.

álom álom abszurdum

nahh, csakhogy a belső zajlásokról is álljon itt rövid érintés:

természetesen ki volnék akadva. mondjuk szerintem jogos, de ugye mindenki szíve-lelke rajta, hogy érez. én így. márminthogy a mostani sulis változtatásokról. már megint minden alja felülra, hátulja oldalra, teteje sehova (sem) került: minden kötelező, és majd a tanár / igazgató / senkiakárkiszámunkra eldönti (mint idén az oviban maradást). és persze egész nap, mert a család az nem ért gyerekneveléshez.

szóval a lényeg, újra felszínre törni vágynak az álmaim az otthonoktatásról.

és ahogy morfondírozok ezen, rájöttem, hogy életem egyetlen valódi értékes tanulási periódusa, ami esszenciája volt a személyemre szabott minőségi tudásátadásnak, 

dobpergés,

a  nagyapámmal töltött idő

volt.

tízévesen három hónap + 2 év suli melletti oktatással b2 nyelvi szintre hozott föl. a három hónap után amúgy két évnyi anyagból vizsgáztam, és a következő években voltam és maradtam szerényen a németes osztályelső...

hihetetlen ez micsoda érték. írjam ide, hátha. hátha. 

hátha.

ír

írországi barátaink gyerekestül jártak ma itt.
nagyon fáradt voltam/lettem.
nagyon jó volt.
jó, jó.

anyatemér

anya, te mért szeretsz ott dolgozni?
ezt korábban még soha senki nem kérdezte meg így.
már megérte ez a gyerek-dolog, asszem.

bankok és bankók

annyira csúnya ez az emelintés a banki ügyletekben, hogy szépen ki is billentett a státuszkóból az ügy. 

így hát három napja apróbetűket silabizálok, banki bikfanyelven lapítom az agyam, excelmátrixot gyártok képletekkel, újabb és újabb sorokkal, és azon morfondírozom, mi a jóeget jelent az, hogy "díjmentes".

ami ugyanis "díjmentes", az akció visszavonásáig (értsd holnapig) az, addig pedig van rajta 6 ezrelék fizetnivalóm, és ha mégis díjmentes volna, akkor október egytől két ezrelék "könyvelési díjat" kaphatunk rá.

nem is beszélve a végtelen jutányos 6830 ft éves bankkártyadíjú rettentőkedvezményes szuperszámlacsomagról.

a bankszámlaválasztókról meg csak jót vagy semmit. kezdve ott, hogy kihagyták a legígéretesebbnek tűnő bankot pl-

summa summárum: 

rablás rablás rablás és kevésbérablás között kell megtalálni az optimálisat, és igen, ha kész a mátrix, megírom ide is, ki lett a hm.... nyerő...

ja,

a nap poénja, hogy agylappasztást ellensúlyozandó egyik bankot fölhívva tájékoztattaM az ügyintéző hölgyet az egyik számlacsomagjuk megszűntéről, és a kapcsolódó kondíciókról.

hihi.

2000

azért az jó ómen, ahogy a szabómagdás bejegyzésem volt a kétezredik itt.

mégiscsak van bennem / életemben / a világban kongruencia.

két napja

két napja a gyárban, ez mindig érdekes élmény. noha a hosszúhétvégék kihúzták még anno nálam a gyufát, vagyok oly ambivalens, hogy a rövidheteket meg nagyon bírom.

jövő héten ovi, nem lesz új, ahogyan az ovi keltette őrületre kell berendezkednünk, a szónak abban az értelmében, hogy gyermekünk mint szivacs él és működik, estéinket a naponta magába szívottak kiengedtetésével töltendjük (mint mindenki, nyilván), úgyhogy kézre kötést föl, suhh suhh suhh, edzem a lelkem.

tervbe vettem a hatéves oltást, meg keresgélni kelletik valami jó sportot is. meg jó lenne valami heti egy alkotás is - nagyon sokat jelentett tavaly is a pszichomókus néni művészetterápiája, idén ezt a részét szívesen venném.

pénteken állatkertben voltunk (még működik a diákigazolványom, így ezerrel használom is mindenhová) kettesben - végigcsicsergtük a napot. tiszta szerencse, hogy innen, ahol lakunk a park olyan állati messze van, plusz hogy minden jármű terelve és pótolva járt: így trolin kívül tényleg mindenfélén utazhattunk, és legalább egy van közülünk, aki ezt csúcsra élvezi.

ez amúgy cuki.

azt pedig még jobban élvezte, hogy neki napijegyet vettünk a békávéra, nála jobban csak a kallerek és ellenőrök voltak elolvadva, hogy NEKI VAN JEGYE. (én kevésbé, de ez ugye attól van, hogy aránytalanul drága a lelkiismeretes élet.)

mit tesz a

zember, amikor írhatna szakdolgozatot is?

- radiátort javít és fest

- fürdőszoba-ablakot javít

- leengedi a mélyhűtőt

- leengedi a hűtőt

- kifesti / átrámolja a kamrát

- befőz és befőz

- növényt ültet és gondoz

- átrendezi az ágyakat

- átrámolja a fiókjait

- beírja az elmúlt 4 hónapot a háztartási füzetbe

- átrendezi a fiókosszekrényt (különös gondot fordítva a 10 éve dohos szagú részekre)

ilyen ez.

szabó m

tegnap este volt egy jó kis riport Szabó Magdával.

valahogy most nem kerülte el a figyelmem, pedig az új rendszer a tévézésben még több tévétlenítést hozott, szóval muszáj volt megnéznem.

nem, nem mondott újat, minden mondatát a riportnak olvastam már. 

attól még lehet végigbőgni egy ilyet, vicces, mondhatnánk, mondta a férjemgyöngye, hogy na, jót szórakoztál. 

de tényleg, amikor visszahallom a blogom mottóját, mert tényleg ez a fontos?

alakul

az egy érdekes, ahogyan alakulnak bennem a hullámok, ahogyan egyik nap még teli vagyok ötletekkel, lendülettel, majd a másik nap ráérzek valamire (nevezzük valakinek), és úgy pont az előző ellentéte érkezik, ahogyan abba is hagynám végleg, csináljátok nélkülem, ésatöbbi

csak annak a margójára, ahogyan megint áskálódik egy újabb illető a gyárban. nem ellenem, de a tevékenység sajnos ezt is rejti mégis.

a legeslegeslegirritálóbb egyébiránt ez. én annyira szeretek dolgozni, és a munka annyira meg tud maradni játéknak, de nem lehet, nem megy. mert valahogy így maradt a világ, ilyen versenyzősnek, ilyen lenyomósnak, ilyen idiótán kivagyinak. vááhh.