szemek és térdek és határidők

 nahh, egy kis apdét.

a szemésznő annyira bökte a csőröm, hogy szépen bejelentkeztem hozzá újra egy nemsürgősségi időpontra, és megkérdeztem, mire kellett volna a szteroidos szemcseppet használnom, mely használat nélkül amúgy másnapra nem látszott semmi a szememen, nemhogy gyulladt lett volna.

kedvesen lecseszett, hogy amit ő fölír, azt én ne írjam felül, és természetesen nem magyarázta el az indokoltságát a csöppnek. mondtam neki (már a kérdésben is :) ), hogy amúgy én bármikortól cseppentek, csak magyarázza meg, mire lesz jó, ezzel együtt nem érkezett válasz. ari, igazi barinők leszünk. és most amúgy kb 4 percig kommunikált velem, ez már szintidő, megyek még hozzá gyakorolni.

g térde úgy-ahogy rendbe jött, most a rávaló gyógytornát nem csinálja, de hajtom, ez a mostani korszak egyik alapvetése, jómagam, mint mindenkori és mindenholi basztatógép. időnként kitörök, hogy nem csinálom, olyankor nem megy aludni éjfél előtt, és gond nélkül alszik délután... köszi, Vekerdy bácsi, hogy felkészítettél a kamaszkorra, de azért ejnye.

ma megírtam a végét egy többszázezres (dollár) pályázatnak, 7 perccel az ajtók zárulása előtt be is adtam. vicces az a látkép, hogy ülök a kis közép-európai otthonomban, egy leszakadó régió szélén, és new yorkban holnap valaki letölti a kétszer feltett egyik papírt a többi másikkal együtt, és átfutja a szavaimat is tartalmazó cuccot is...

amúgy meg 50-et választanak ki világszerte, szóval csupa érdekesség az élet...

térdek és szemek

ez a g-féle térddolog, akárhogyan is nézem, egy élhető országot villantott fel nekem. az eü. problémáira vélhetőleg lehetne az a megoldás, hogy a gyerekegészségügy szellemiségét valahogy rá lehetne oktrojálni a felnőttegészségügyre.

az, hogy a térdét megizélgette sebészügyeletes bácsika, lehetővé tette, hogy a heimpálba mehessünk (különben szakrendelősdi lett volna, vagy másik kórház, ki tudja, kivel), itt meg ez az ortopédnő tök szuper és gondos, és érti az életet. az mr amúgy kimutatta, amit a röntgen nem, hogy térdkalácstörés, de ettől még tud járni, és csak a lépcsőzés fáj. és tegnap végre be tudtam jelentkeztetni a gyógytornára is - meglátjuk, hova fajulnak a dolgok.

szemészeten is voltunk, ő is, én is. ég és föld - így írnám le. amikor a 16 éves nagykamasz röhögve jön ki a 20 perces alapos szűrővizsgálatról, és azon meditál, érdemes lett volna-e mégis a húsdarálós matricát elkérnie, ill. ahogy én az akut problémára félszavakat odavető, nekem háttal ülő (!) orvostól kijőve 2 éjjel nem alszom a szorongástól, abban azért van némi... hm... különbség...