mért jó ez az otthon

mert pl. péntektől hétfőig nem nézem meg a hivatalilevelezésem, és akkor csak hétfőn derül ki, hogy a pénteki munkaidő végeztével megírták a csak egy hét múlvára várt levelem, mely alapján mondhatom (hurrá, hurrá), megint benéz pár hét bécs. jessz.

jó is az.

Kaláka meg az Erdély-élmény

karácsonyra, honnan, honnan nem, lett egy gyönyörű-furcsa kalákakönyvlemezünk.

erdélyi költők gyerekversei, erdélyi illusztrátorok rajzaival.

miután évekkel ezelőtt a friss tintáért rajongtunk, s amúgy is mindent nagy lelkesedéssel olvasunk-hallgatunk, ami vers, hát nagyon örültem a hírnek: született egy új, tintához hasonló formátum, ráadásul a Kalákáék zenésítették meg.

itt a fészbúkos magyarázat >>>

mint afféle őskritikus, persze, mondhatom, amit a Kaláka megzenésített belőlük, azok hangzanak igazán jól,  persze, mondod, volt módjuk mazsolázgatni, meg ami zenés az jobban a fülbe mászik, hja. illusztrációban megintcsak nagyon eklektikus. a legviccesebb amúgy a nyelvi szépség és különbség, olyan ügyek, amikor én tudom, miről szól, mert jártam ott, hallottam így, tehát tudom, de pl. g-nek meg kell magyarázni, mert olyan dolgok manapság ebben a nagy kusza városban már hol volnának (mondjuk pl. a legegyszerűbbek közül a pajta... :)

de!

de zenével!

hú, az milyen jó!

a szünetben / hétvégén / betegségben naponta hétszer hallgattuk meg, és én ennyiszerre mindig el szoktam unni, most meg megyek a kálvin téren, és azt fütyörészem, hát bocs. nem véletlenül mondom, hogy a Kaláka Egy Hungarikum, Tessék Már Levédetni!!!

és tessék nyugodtan megnézegetni, elolvas(gat)ni, meghallgatni, különösen, ha korábbi kalákák is megvannak - szépen ível az életműben.

ja. és holnap megyünk a momba, ahol szépen meghallgatjuk élőben! ezen alkalmat amúgy egy hónapja dédelgetjük szívünkben, és ma még azt is megtudtam, van még bőven jegy oda. gyertek!!

2014 jaguár***

japp, hháppcihh.

nem tudom, mit nyaltunk be, de g-vel együtt ugyanaz az orrfolyás, tüsszögés kerülget*.
amikor itthon dolgozom, ez különösen béndzsa, akkor hát a héten be kell menjek, hátha elmúlik... (?)

amúgy szerintem szombaton kaptuk attól a kis taknyostól a sulinézegető egyórában, ezúton is köszi, szimpi rögtön, hogy ilyen betegen is, mint az a kiscsaj, is hoznak szülők egyeseket közösségbe.

iskolát nézni.

ja, merthogy tartanak a körök. a novemberi szombaton voltam a kerületi sulinézegetőn, hasznosnak találtam, a közeli suli matekos tanítónénije megfelelő modorban, megfelelőképpen válaszolgatott, bejött, pipa.

aztán most eltöprengtem, milyen lesz egy-ből választani, így megnéztük ezt a művészetist, ahol ugyancsak nagyon kellemes tyúkanyó-tanítónénit találtunk. pipa kettő - dilemma on.

a tyúkanyó amúgy most szépen hívószó lett, minthogy egy őszi epizód okán megint köröztünk egy neurológusnál, és tökjól megfogalmazta, amit ki akartunk szedni őkelméből, ez volt az egyik.

g-nek amúgy bejött a 20 perces sulilét, menni kíván legközlebb is, bár most szívesebben legózott volna helyette, ha hagyom (karácsonyi rendőrségi helikopter, a héten hetedszer kívánta szétszedni-összerakni - elgondolkodtató - szerintem így kezeli a vágyát egy újabb kéthetes karácsonyi szünetre**)

*nem beszélve arról, ahogyan csütörtökön elhatároztam, influenzát oltatunk magunknak a köv. hét elején, hát akkor keblemre betegség, már most barátkozom a gondolattal...

**ja igen, már a húsvétra készül, kamera- és lehallgató-rendszert tervez, lefülelendő a nyulat. hajrá, nyúl, kösd föl a gatyád!

***jahh, és ez a(z itt) közzétett kétezeredik bejegyzésem. haha!

túl túl, már 2014

túllettünk ezen a percnyi kétezertizenhármon, most, hogy visszanézek, egy nagy sodort látok csak.

az elejét a sulikkal töltöttem, ez tiszta, aztán persze jött a törvényszerű leplattyanás fáradtság okán, a szakdolgozatom azóta is várogat rám, most megint tettem egy fontos lépést a kész felé, de kevés, kevés, kevés...

a tavaszt úgy töltöttem, hogy mentem még a suliba itthon, de nemigen volt értelme: ami az elején igazán földobott, azt a távollétemben valami titokzatos erő végérvényesen fölrobbantotta, azt az inspiráló, sokszínű közeget teljesen elveszítettem, ez nagyon bántott. nemigazán teremt lehetőséget a levelezős rohangászás az elmélyült egyetemi tanulmányokra, közös eszmecserére - különös tekintettel a sokszáz kilométeres távolságokat utazásban, időben, energiában, munka mellett...

nyáron emlékszem, jó volt együtt Győrben meg a Balcsinál, a Balaton meg a július meg a fejére kenheti az időjárást, idén sem fürödtem különösebben a tóban, csudavigye. és nyáron is dolgoztam, de (!) azt hiszem, idén rendes leszek magunkkal, mert idén, ha úgy alakul, lesz egy nagy szünetem, 16 éve nyomom itt a bányában, most kelleni fog egy hosszabb szabaccság, szóval én most ezen leszek.

ősszel nagyon is hamar elkezdődött az őrlődés a munkában, sok is volt, tisztázatlanok a körülmények is ahhoz, hogy ki tudnám hozni a maximumot magamból, szétestem úgy kéthetenként egyszer, kár, hogy nem úgy, mint régen, ebben nem volt semmi melankólia, simán csak blokkok, amiket újra meg újra átugrottam, mert kellett, de nem számoltam föl őket, és mint vakond a most telepített fűben, újra alámkerült a lik két héten belül.

viszont élmény volt bankot váltanom, olcsóbb is, inspirál is, akármennyire furcsán hangzik is, vagy inkább hülyén. amúgy sosem jutott volna eszembe, hogy a bankom több lenne, mint egy eszköz, mint a pénz, amit muszáj keresni, kapni, kiadni, vagy a bérlet, amivel utaznom kell, vagy a cipő a lábamon... most meg úton-útfélen említem, és büszke is vagyok rá: van ilyen (közösségi bank, azért)

ősz végére jöttünk rá erre a tornadologra is g esetében, most megint kihagytuk ugyan a hónapot, de őszintén: ez a két hét is arra kellett, hogy újra azt érezzük, emberek vagyunk, nem gépek, emberek, nem dolgozók, család és nem együttélők, meg hogy vannak rokonaink, netán barátaink, szabadidőnk, stb. szóval most majd újrakezdjük megint.

és akkor már csak annyi hiányzik, hogy végre tél legyen, ezért legyen hó meg hideg.

meg boldog új év(et)!