6

hat lett.

nagy, nagy fiú. 

tele lettünk hirtelen űrhajókkal, lúkszkájvókerekkel, legókkal, kutyákkal, medvékkel.

ezerrel játszik, dartvéder harcol anakinnal, lézerkardozás közben rendre fölcsendül a tam-táám-tádádá-dááádáám-dallam.

megint úgy ünnepeltünk, hogy órákig ajándékoztunk, mindet külön csomagoltatta (ahogyan az karácsonykor is bejött), mindet meg kellett keresni, minden kereséshez kellett egy külön térkép, minden térképet csak egy-egy feladat teljesítése ellenében lehetett megkapni. 

ugyan csupán három órám volt aludni éjjel, viszont eléggé megérte nappal, ez mindig nagyon megéri.

volt családibuli is, kicsi, negyvenfokos, de látszólag jóllakott mindenki, minden ajándéknak örültek is, így hát rendben vagyunk.

hat éve lassan meg is született már, utolsó negyed óra volt ez.

jó, jó dolgok ezek.

új

új. mostanában az a tendencia, hogy költünk. 

volt ugye, hogy végül vettünk egy mosógépet. aztán kellett egy új habverő. most a kocsit kell majd megjavítgattatni. meg nyaraltunk. meg csapokat kellett, vegyünk. meg ajándékokat.
(utólag eszembe jutott még a számítógép, amit be kellett szerezzünk...)(aztán ott vana speciális szakdolgozati költésem) jahhaj.

le

ga

tyá

so

dunk. ejnye-

bár a habozó egy csuda, tegnap a tiramisu, meg ma is kevertem vele - fú, de jó lett.

lost

nem, nem elveszve, csak mindig zajlás.

lecseréltük a csapokat mindenütt. elkezdtem dolgozni, de még hátrálok kifelé, a szakdolgozatom felé.

kicserélődött a hatból két gépünk, most úgy hasítok itthon, hogy a lábam nem éri a földet. 8 perc alatt feldolgoztam a 12 képet. huhú!

ovitábor megint. g haragszik, igazából itthon papázna (fog még, így lepereg a morc rólam). tegnap megkopasztottam megint, annyira szép gyerek, hogy még ettől is csak szebb lett, hihi, anyák.

tyúklépésben haladok a lakásújítással, a negyven fok csak kicsit segít ebben, de nem akarom elengedni ezt a lendületet: vigyél, vigyél.

ma kiderült, hogy 

1. az egyik legóbolt SOKKAL olcsóbb, mint a másik
2. minden legóboltban iszonyúan normálisak, akárkivel beszélek - ez hogy van? (summa: legóboltban akarok dolgozni)

jó, jó, jó dolog a szabadság, még most is érzem.

nyár nyár nyár

azt a júniusvégi késődélelőttöt, amikor a tohonya, tücsökciripelős melegben trappoltam a busz felé, és éreztem azt a csicsóka és a moszkítók-os süppedt csendes meleget, és egy hosszú percre az idő is megállt, hogy élvezhessem, mint gyerekkorom nyarait - azt a percet most jó forgatni a kezemben, olyan mint egy fordított hógömb. 

fogom, fogom!

zanza

ennél jobb innovatív ötleteket magamnak, minthogy pl.

- átirányítottam év elején minden levelezésem kül. gmailfiókokba: szenzációs!

- ma lerámoltam az ÖSSZES üres üvegem a spájzból, hihetetlen érzés! olyan mindenre képes vagyok-féle. és bár beterítettem vele a behemót ebédlőasztalunkat velük, innen egy nagy kupac fog távozni a napokban!

- 18 kg sárgabarack alakult át "isteni finom" (idézet) lekvárrá kezem alatt tegnapma - ez nagyon ígéretes (33 üveg már pipa)

- megszerveztem egy főzést a hétvégére - ott találkozhatsz velem a belvárosban, szólj, ha érdekel

- kilobbiztam magamnak egy szép új használt gépre pénzt a gyárban, mellyel párhuzamosan itthon is újulunk.

már csak a szakdolgozatom írnám meg valaha...

23 kiló meggy

na, hát annyira jó leírni, meg még mindig tart az öröm (meg a fáradtság emléke), ahogyan szerda-csütörtökön két éjjel alatt mindet átdolgoztam eltehetővé: lett befőtt, nyersmeggy, fagyasztottmeggy, meg LEKVÁR (akárhogy is, ez lett a legnyálcsorgósanfinomabb, kicsit, de nem nagyon tragikus, hogy innen csak én eszem, mint kiderült. 

vizualizálom (ezt követően pedig éhen halok), ahogyan kenyeret pirítok, éppen pont roppanósra, még egy kicsit meleg, vajazom, és rá a _pontosan_ olyan sűrű és savanyúédes meggylekvár-nektár.

bocs, de ezt nem bírtam kihagyni.

jó, na.