szóval továbbra is azt gondolom, nem érintett váratlanul ez a cucc. rosszul érintett/nagyon rosszul érint és elbizonytalanít a saját családi dolgainkat illetően, de kiszámítható volt.
először is még tíz éve, a fősulin a szociológiatanárom (és közgáz, hogy pontos legyek) karöltve a történésszel tűélesen megrajzolták, hogy igenis kell legyenek olyan parlamenti választások, amikor kicsit megáll az inga, egy kicsi jobbra, egy kicsi balra (hátha), egy kicsi jobbra után kell legyen legalább egy ugyanaz. a múltkor, 2002ben a fidesz igenis azon veszítette el a dolgokat, hogy orbitális módon érzelmileg kezdett el játszadozni az emberekkel. nekem ez riasztó volt, döbbenten figyeltem őket is, meg egy pár általam mélyen tisztelt közeli személyt, akik mintha kivetkőztek volna magukból vallást csináltak a politikából. ezt nem részletezném, mennyire érintett rosszul.
akkoriban viszont benne volt a levegőben a minden lehet. az lett, ami.
most nem.
az az igazság, hogy igazából senki sem akart olyan megosztottságot már, mint akkor. közhangulat. mindenki igazából nyugit akart magának, mondjuk azzal a felkiáltással, hogy "jó, hát akkor lássuk, mit tudna valaki kihozni a dolgokból 8 év alatt". Drága kísérlet ez.
de.
szerintem ez lehet még jobb. talán.
persze, ha a kereslet csökken (a fizetésem vásárlóértéke) (vagyis az eddigi kettő helyett négyszer gonodlom át, megvegyek-e valamit), akkor persze tönkremennek majd boltok, meg vállalkozások.
viszont.
viszont az van, hogy sok ember talán egyszercsak rájön arra, hogy nem csak a munkanélküli járadék van meg az önkormányzati segélyek, meg az állam bácsi, aki ad, mert megérdemlem, hanem hogy ötletelni kell. vállalkozni kell. kell olyat találni, amit mégis megvesznek az emberek. (hogy a szolgáltatás szolgáltatás is legyen, hogy tényleg akarjam is)(hogy felvegyek két pulcsit meg két zoknit, ha fázom itthon)(hogy szelektíve gyűjtsem a hulladékot, mert a több kuka drágább)
szóval hogy bele kell ugrani a kockázatosba, ha tetszik, ha nem. kicsit föl kell nőni a körülöttünk élő világhoz, mert az bizony versenyzik velünk, ilyen a gazdasági világrend.
van egy példám.
azt mondják, az unió miatt ki kell vágatni majd rengeteg olyan szőlőt az országban, ami nem elsőosztályú szőlőt terem. oké, ez nekem fáj. de -kérdem én- elég-e, ha ostobán elkezdek sopánkodni azon, hogy jaj mi lesz a mi szegény magyarságunkkal, a burzsoá nyugat és stb. vagy elkezdek töprengeni, mi legyen. ez a legkevesebb. mert pl mi lenne, ha azt mondanám, befektetőt keresek, hogy akkor ne vágjuk ki, hanem mondjuk termeljünk szőlőmag-olajat. tudtátok, hogy az a legértékesebb olajfajta manapság? hogy sokkal megelőzi az olívaolaj tulajdonságait? és hogy méregdrága (nyilván az előállítás körülményessége miatt). de mi lenne, ha valaki erre szánna pénzt, paripát, fegyvert, megmarketingelne európai szinten?
ugyan, mondod, ezt csinálják ketten, de a többi?
ja, na ettől félek én is. még nem tudom.
másik.
sokszor látok pályázatokat írni embereket. mondd, te?
a pályázat csodás találmány. a pályázatírás (pénzkunyizás) művészet, de nagyon megéri.
van egy ötleted. találsz rá valami hasonló kiírást. fú, azt mondod, ezt most meg kéne csípni.
szavakba öntöd, átformálod, megint, meg megint. és gyakran megkapod, ha.
ha van önrészed.
mindegy, mit nevezünk ennek, pénzt, épületet, emberi munkaerőt, vagy éppen AGILITÁST.
mert tudod, ha rádnéznek, látják, hogy tartozol még xnek, meg az apehnak sem fizettél be mindent, meg y is azt mondja rólad, amit ő adott, azt azért úgy nem látta megvalósulni.
ilyenkor azért valamit tenni kell.
és -egy szó mint száz-, most valami ilyet láthatunk. szerintem.
talán, hogy összekapjuk magunkat, majd utána jövőre két év múlva mosolygunk egy olyat, mint a julia roberts szokott (felvillanó, szép műmosoly) kifelé, és akkor talán kapunk. uniós pályázati pénzeket. amiből lesz eü reform, oktatás, ilyenek.
és nagyon remélem, hogy meglátom ezeket, hogy nem a cinizmus rulez, ahogy az a politikában lenni szokott. szerintetek?
és bocs hogy ennyit írtam, ömlesztve. respekt és leborulásom. :)
