még az jutott eszembe a cipősdobozos akciómról, hogy én pl. szívesen kaptam volna meg, ha most gyerek lennék, amit küldtem, főleg a lányost, de a fiús is jó. és milyen kár, hogy nincs visszajelzés, afféle vakon a sötétbe lövöldözés ez, azaz hogy így név és cél nélkül vagy tetszik vagy nem alapon megy ez a dolog. miközben még így is mennyi energia sokak részéről.
van persze olyan is, ahol konkrét listát kapsz, múltkor azonban fel kellett adjam, hogy válasszak abból, amit láttam, amikor olyanokat olvastam, hogy X (13) stúdiózás (???)... kicsit röhögtem, és kicsit szomorkodtam ezen, hogy mennyire más a világ ma, és valójában nem is olyan könnyű ajándékozni, még a családtagoknak sem. pedig én decemberben (vagy máskor) egyszerűen szeretek ajándékozni. gondolkodni, nézegetni, kitalálni arra gondolva közben, akinek. egyszerűen az is jó, hogy van kinek és van mit és van miből.
mégis mostanában ez is nehéz lett, tárgyakból sokkal kevesebbet akar bárki, dolgokból meg sokkal bonyolultabb személyre szabottat találni. és persze ott vannak a jóféle, de nehéz szokások. pl. idén g nem kért úgy, ahogy eddig, de aztán mégis eszébe jutott, hogy mennyire vágyik egy legóra, és bár tavaly kicsit leszögeztem, hogy kb. utolsó volt, hogy éjszakákig szelektálok 1600 darabot 24 felé, de aztán mégiscsak összejött az ügy. ha kész lesz, és eszembe is jut, idefotózom az eredményt. mint vigasz :)
