helyem

azért a munkahelyem újra meg újra fel is tud tölteni. 

ezt szerintem még sosem írtam le ide. valahogy mindig áttételesen érkezik meg ez az érzés, nehéz detektálni, meg szavakba önteni is ilyenkor, a nyünnyögést sokkal direktebb, konkrétabb események indikálják általában, ez meg "csak" egy ilyen (múló) vidámság.

az elmúlt 2 napban egy olyan workshopot rendeztünk, amin a kor osz tály ok közti különbségekről volt szó. nálunk az egy óriási dolog, miután a személyiségünk is részt vesz a munkában, és nem csak az agyunk, hogy mennyire sokfélék vagyunk, és ennek ellenére (vagy ezzel együtt) átlagban mennyire hosszan itt dolgozunk együtt. a téma viszonylag érdekes volt, bár újat nem mondott nekem, de valójában az igazi jó abban volt, hogy együtt voltunk, és egyszerűen nem volt kényelmetlenségérzésem, vagy nem kezdtem el türelmetlenül fészkelődni, csak mert holtidő és minekezazegész... élvezni egymás társaságát kölcsönösen - asszem ez tölt föl engem a legjobban. (meg a Balaton)

furcsa, hogy mennyivel kitartóbb, konkrétabb, élhetőbb barátságszerű ez a sokféle kollegiális viszony, mint megannyi lemorzsolódott, engemfelejtő volt barátommal a kapcsolat. (amúgy ezeken mostanában sokat töprengek, szóval talán nem veszett fejsze ez a téma még...)

heteim

amúgy szelíd és viselhető volt az alkalmankénti fájdalmakkal együtt is a szeptember, ez nem baj. a heteim kellemes ritmustalanságban telnek - ezen még kellene egy kicsit dolgoznom, bár ki tudja, hogyan viselném, ha szigorúan minden kedden lenne ez, és minden hétfőn az... (pedagógiailag annak, aki a hétfői hosszú megbeszéléseket kitalálta, annak 52 megbeszéléses hétfőt kívánok, reggel 8-tól estig. a negyedik után már szerintem fogja érteni, miért ne.)

csütörtököm viccesen telt - semmilyen fontos infó nem ment be a fejembe az ai fejtágításon - szerintem én ökológiailag és globálisan gyűlölöm ezt a technológiát, ezért nem hajlandó egy porcikám sem szeretni bármilyen kis "műhelytitkot" árulnak el róla, vele.

viszont aznap megint jót beszélgettem, és ez mindig feltölt. ja, és felhívott a Bugyor, miszerint inkább dec. 8. a műtét, én vagyok egytől nyolcadikig valahányadik a műtéti sorban - köszi, még 6 nap nyereség a régi életemben.

könyvfesztiválra szombat délután sikerült kijutnunk. a könyvfesztiválok szombaton délután elképesztő zsúfoltak, úgyhogy leginkább az oda-visszautazás és a társaság (B, majd O) volt élvezet. s miután a könyvhéten már megvettem minden idén engem érdeklő olvasnivalót, konkrétan semmi jót nem találtam. bocs, egy jót találtam, amit O ajánlott, de mire odaértem, elfogyott. szép.

már másfél méternél tartok amúgy a leválogatott, kitoloncolásra váró könyvhalmomban - ez az állapot új, de jó. főleg, ha lesz méltó helye ezeknek.