intenzív

egyre fokozódó intenzív fájdalom minden napom.

ezt olyan hülye így leírni.

a közélet, a munka, az itthon elvégzetlen dolgaim - nem így van és talán nem itt van a helyem.

ha csak a munkámra csupaszítom az érzéseim, az pl. olyan, mint egy kapcsolatban lenni, ami minden nap egyre fájdalmasabb: olyan, mint egy elkerülhetetlennek látszó szakításban lenni, amit nem akarsz, de mégis minden arra tol. és közben megszavaznak az év (egyik) dolgozójának, és 20 éve itt vagyok, és akarom, de mégsem. így nem megy.
szokásos tipródásnak tűnik, ugye?

na ez a legfájdalmasabb, ez az érdektelenségem.

suli? buli.

megkezdtük a nyolcosztályost, egen.

-tük, merthogy kabaréjelenetbe illő módon sikerült szmk elnöki pozícióba emelni magam (a kezem _tényleg_ rosszkor felemelni - lúzer-e vagyok, de a lóugrásban össze-visszáskodó oszifőt nem lehet kezelni), ez van (előző témához jeleztem volna, de mire észrevette a kezem, a következő mondatában szerepelt a kérdés, ki akar, meglátott, lecsapott. szemét kis szülőkartársak természetesen sunyin örültek lelkesen helyeseltek...)

azóta megszületett kettő szülői guglicsoport, természetesen a 34-ből kb. 10-en tudják / hajlandóak kezelni... (arról a töketlenségről nem beszélve, amikor a kérdésre, ami praktikus teendőket sorol fel, meg egy fél mondatnyi kérdést, a válaszok csupán a kérdésre érkeznek, "jaj, nagyon ügyes vagy", "persze mi is így gondoljuk", "igen, az nagyon jó lesz" tematikában, míg a teendőkre 34*2-ből 2 reagál...)

mondjuk összehasonlítva g 9 (!!!) vibercsoport-tagságával ez a 2 bénázás egészen emberes... megőrülnék, ha a guglicsoport kommunikációja is matricákból, emojikból és 20perces monológvideókból állna :)

kapott pár jó meg pár kérdésesmilyen tanárt. pl. próbálom nem hovátenni, amikor a némettanár a 18 fős csoport felét úgy tekinti, hogy 4 hét alatt simán "behozzák" a másik fele csoportot, akik 2 évet tanulták a nyelvet. (így hát beindítottam a házi nyelvstúdiónkat.) (kicsit azért megcsapkodnám, mert már most is totál el vagyok havazva pedig csak szeptember van, munkával, egyébbel, hogy lesz ez novemberben...)

mindazonáltal -gondolta Micimackó- jól érzi magát az osztályában, és tényleg, mi más fontos van az életben. maradjon így, vagy legyen még jobb.

nyártelés

így, hogy két hónapja sunnyogok, lötyögök, bóklászni igyekszem, már egészen közel kerülök jómagamhoz. vagy mondjuk úgy, remélem az alagút végét látni.

közben ablakot mázolok, mint fedőtevékenység.

érzékenykedés

tegnap jött a hír, hogy 48 évesen elhunyt egy apuka.

ma reggel három mentő (2 koraszülött, egy felnőtt) rohant el mellettem szirénázva.

ilyenkor minden olyan nehezen emészthető.

vissza és előre

megírtam múltkor hogy volt a márciusidusa, azóta tudjuk már, hogy
- diribát újraválasztották, pedig szerintem amennyit megtett az ígéreteiből, azt egy odatámasztott bábu is, simán
- lehet hogy sose mondom el annak a diribának, mi nem oké...

- a pólót megkapta, nem volt rajta szűk értelemben vett politika (tág igen), ma abban kelletett vizsgáznia menni (négy napig vizsgáznak zsinórban a héten, úgynevezett vizsga, szerintük így készítik fel a vizsgázásokra őket...)

- azóta az egyik provokatív szavajárásuk a sorozsterv sorozsterv, a napokban, mit csinál két 11éves, egyedül egy lakásban, ha nem az utcai járókelőknek ordibálja ezt az ablakból láthatatlanul...

és annie lennox

eurythmics és annie-lennox este van.

a spárban beletolták a there must have been an angelt, (annyira prózai helyen annyira könnyek meg nosztalgia meg szeretem is, olyan, mint a meryl streep - bármikor katarzis.

(amúgy nemrég láttam a washington post-os szerepében tom hanks-szel MS-t - jó)

már volt a why meg az i saved a world today meg meg

és lesz még a walking on broken glass, és a korona, a david bowie-s under pressure.

napokig bírnám hallgatni (fogom)
nem bírok betelni vele.

mondjuk belekeveredett a sorba fábián juli sizzlin'-je. huhh.

suli

FÖLVETTÉK.

hétvégedióhéjmatek

sulikihagyás (-3), kalácskasütés (20), dédiszülinap (91), könyvfesztivál (7+1), buszok (6) /villamosok (2) /gyaloglás (rengeteg), soksoksokbeszédhallgatás (2,5), fáradság a javából (lásd gyaloglás).
ja, és csütörtök óta 380 oldalt faltam föl a cecilia ahernből (the time of my life)

ellensúly - sárga "hullaemberke"

- miért törölted le az arcát?

- nem tetszett, amit rárajzoltak. sokkal jobb lett volna, ha a szívecskés szájút kapom ⦋100 forintos gép⦌, de nem az lett.

- hmm...

- egyébként meg majd dobok be újra, hátha akkor szívecskés lesz... és akkor azt majd odaadhatom a... szívem hölgyének. tudod, akit majd szeretek.

nagy titkok ezek.
imádom.

keserű

kifejezetten keserű nap volt ez a mai, amire

nem

számítottam.

a keserűségre nem számítottam, mert az eredmény nem lepett meg.

azt a letargiát akarom rögzíteni, amivel bementem a munkahelyemre, és közben ott lógott mindenhol.

és minden kollégám arcán volt egy nagy gyűrött, fáradt-szomorú ránc.

és ha mi föladjuk, akkor az már tényleg a végestelen vég, pakolj nyugodtan,
szerintem nálunk tényleg csak a nálunk dolgozó nővérek heroikusabbak, vagy a drogambulanciák.

egyébiránt ez nem önfényezés, csak a mélység.

szünetből

nincsen olyan, amikor és ahogyan elég.

a szünetben meg még az is jó, hogy nem kell tízórait készíteni reggel.

csak az a kár, hogy holnap már csak g-nek van szünete.

mínusz a leckéi.

az egész hosszú napokat együtt lötyögtük végig, imádtam. kábé mindig egy helyiségben (gyakran egy kétnégyzetméteren) létezünk ilyenkor. valójában nincs is mit beszélni (volna, csak mégsem). 

mondjuk így ezt a köhögőstaknyot szépen úgy elkaptuk a házurától a napok végére, hogy öröm lesz nézni majd a dolgozós-sulis hetet... :)

fest

annyira kíváncsi vagyok, hogyan lehet/fogjuk/stb vagy inkább: fogjuk-e egyáltalán idén festeni a lakást. 

meg hogy hová tesz az ember egy lakásnyi cuccot és 3 embert azalatt.

egyáltalán 3 ember lesz-e a lakásban akármikor egyszerre festeni.

az meg végképp már csak a bonyolítás, hogy még _előre_ (!!!) jó volna megállapítani, bojlert, ablakot, bútort cserélünk-e itt-ott, emezt-amazt.

ma volt egy rövid szakadéknyi pillanatom, amikor ez eszembe jutott, aztán teologikus-filozófiai síkra tereltem magam és üldözőim gyorsan.

iskolák...

szerdán nem suliba vittem, hanem a rég halogatott vizsgálatokra a Heim Pálba. semmi komoly most, csak majd menni kell még. a tojásfejű orvos lerázott, hogy majd cserkésszem be a főorvost, szóval egyszer majd lesz valami.

így elmentünk metrózni (még mindig szereti), sétáltunk a napsütésben a Bazilikánál, és 10-re a legónirvánában kötöttünk ki (ez az ő megfogalmazása - olyan helyekre alkalmazza, ahol háborítatlanul lehet legókból legókat építeni sokáig.) (a sokáig nálam 20 percig tart, most is, ennyi idő alatt pl. nem hunyok el a legóárak láttán...)

amit a suliban közben csináltak, az egy kétórás próba volt, egy környezetóra (mert az SOHA nem maradhat el), és a semmittevés, majd a fejes politikus migránsozott a délutáni ünnepélyen (580 gyereknek és 30 felnőttnek, ha jól számolom).

ezt a migránsozást g barátja mesélte ma neki - szerintem, ha ebbe jól belegondolnék, felrobbanna az agyam.

ezért kezdtem ebbe a könyvelgetésbe, hogy kioltsam az agyi dühöm. azért tegnap volt annyi magányos időm, hogy alig 5 perc ezen gondolkodás feltolta a vérnyomásom, és eltöprengtem, hogyan mesélném el az átélt elmúlt 4 évet a suliigazgatónak.

nagyon ajánlom, hogy hétfőn ne kapja meg g az ajándékpólót, amit a politikusbácsi hozott nekik szerdára "szeretetből".

atyaég.

szüttyögés is kell

ezért ma összeraktam az oroszlánrészét a költségvetésünknek. ez mondjuk csak könyvelésnek jó ide, a blogba, de nekem évek óta halogatott szüttyögés. a végére a pontot persze még nem tudtam kitenni. de majdnem!

csak gyorsan

a héten lepörgettem a vendéglátós üzemmódom - 8+25+8 főre hoszt és bartender és szendvicsnéni voltam. az égett omnia szagát nem szerettem meg. barista ne legyek, felírom.

csütörtök este jöhetett volna a hátradőlés, a dolgok hátsó sorból igazgatása, na akkorra meg elkapott (este, persze - a frász van rajtam azóta is, ki kapta el tőlem) (pl. én tudom, ki adta nekem) a hányósvírus (az illető el is magyarázta hét elején, hogy ez kalici, és nyugi, egy nap volt, már nem fertőz) (de).

akkor aztán úgy alakult a péntekre virradó, hogy éjjel a hányás után és felvételipontos táblázatokról rémálmodás után szemikipihenten, de tök egészségesen ébredve egyértelmű volt: elmegyek pontot nézni a suliba. (tényleg egy nap)

megnéztem, szemiörültem, mert közben összefutottam egy kiskrapek anyukájával, kinek gyereke 116,5-tel nem vétetett föl...

aztán aludtam órákat. 

aztán este jöttem csak rá, hogy kb 10 munkaügyem áll haptákban hétfő-keddre, a másfél munkanapra, de őszilégy üzemben ki tud ülni? (megvártak, holnap zúdulnak)

szombatra pedig családi kalóztámadás (hülyecsalád hülyemegoldások + mentőőtlet - ez volt az előzmény) 8-16 óráig az egész heti csetrest mosogattam, az egészhavi takarítást és lakásvendégreberendezést és az őszilegyet toltam. (férfirokonom első hölgyszerzeménye csatolmánnyal érkezett) (plusz anyukám) és mire 8-ra elmentek, én tényleg azt éreztem, hogy csak a porhüvelyem mozog, jómagam valahol elhagytam jómagam...

ma pedig megnéztem a staféta átadását azon a helyen, ahol évek óta nem voltam hajlamos megfordulni. csak utólag fedeztem fel, hogy ha a hely nem is dobott fel, de igenis jól esett.

családi ebéd, nyáron mi lesz faggatózás (az én mátrixom az, hogy hagyjanak békén, utálok tervezni, idén valamiért senki nem realizálta még, hogy festés-mázolás-mi lesz az ablakokkal - hogy lesz a gyerekszoba-dolgokkal telik a nyár) (vagy nem)

egyébként mindegyik dolog külön-külön jó volt, de most pihenni akarok. (mikor?)

emberes

130/142 pont - felvették.
innen nézve egyszerűnek tűnik, de nem volt az.

nagyon, nagyon ügyes ember ez a gyerek.

paprika és politika

paprikajancsik.

szép lenne a teljes képet ideírni, és azzal mindent mágikusan egy perc alatt megoldani, erről malacfejű, buta, tanulatlan, gonosz és tolvaj társaságról.

bécs, mint élhetetlen, veszélyes város?
hogy jövő héten ide az (ÁLTALÁNOS) iskolába jön a másik, aki 5 énekórát akar egy héten a gyerekeknek és minden iskolába zongorát?

a csávó, aki megmondja a hajléktalannak, hogy mérnemeszikkalácsot?

paprikajancsik.

veszélyes, gonosz paprikajancsik.

a kocka

el van veszve, ahogy az Asterix és Kleopátrában mondták vala.

szombaton legyűrtük a szóbelit is. Cukkerkém elmondta utólag, amit vigyorogva és könnyes szemmel láttam rajta (én), a távolodó hátán, hogy MÁRIS?! (minthogy jó 10 perccel az időpont előtt, elsőnek hívták be őt...)

nem izgult nagyon előtte (annyira viccesen bír nem izgulni, hogy tulajdonképpen utólag derül ki mindig, mennyire izgult AZÉRT... mondjuk ez a rosszféle izgulásra igaz. a jóféle izgulás esetén ő megzizzen (én ettől megőrülök), és erről persze rögtön tudhatjuk is, ÖRÜL ÉS izgul...)

20 perc volt, jött ki vigyorogva, rögtön elmesélte a mesét, amit ki kellett találnia :)

aztán végigkérdeztük, mi hogy volt (tényleg kell tudnia egy 10,5 évesnek, hogy az általa olvasott szöveg milyen műfajba tartozik és milyen közmondás jut eszébe róla???), vélhetőleg ügyes volt.

a legtöbb, ami történhetett vele, hogy részt vett egy ilyenen, kedvesek voltak vele, és nem érezte magát kellemetlenül - és ez így jó.

március 9-ig meg valahogy kibírjuk, és akkor meg megtudjuk.

el, de

el, de nem baj, mert lesz még.

vajon elment-e

vajon elment-e mellettem életem állásajánlata?

2. vajon elmentem-e életem állásajánlata mellett

3. vajon elmentem-e életem állásajánlata mellett elsősorban gyávaságból

4. vajon elmentem-e életem állásajánlata mellett elsősorban gyávaságból, de inkább jól meggondolt indokokból (család)

és milyen az, amikor közben a HR előadáson a női hozzáállásról beszélnek állásjelentkezés tekintetében---

tipródóbajnok

én volnék, de mondjuk ezt tudjuk.

ha felveszik, azért, hogy menjen vagy maradjon.

hogy német vagy angol.

hogy mi a jó szempont.

ha nem veszik fel (de, egyébként), akkor meg hogy mi legyen.

tipródni amúgy azon is tudok a napokban, hogy meghirdették életem állását, és most van 10 napom eldönteni / megtipródni / megbeszélgetni estébé, hogy jelentkezzek-e.

pöti problem, hogy bécsben van...

felv

92 pont.
hihi.

perpillanat

milyen érdekes, ahogyan az ember kihagy egy év(nél több)et a blogjából, miközben az élete meg zajlik.

mondjuk semmi különös nem történt, amit akár értéknek is tekint(het)ek.

szúrós-pulcsi lejtmenetben él(ünk)ek, ez minden napomat megzavarja már, permanens dühös, haragos vagyok. néha kiugrom magamból, és elfelejtem.

elfelejtem pl. azt, ahogyan az emberek nagy többsége összekeveri a politikát a közüggyel. mondanád, hogy szarul tanítanak, meg félsz orvoshoz menni, de elhallgatnak, mert nem akarnak azzal megbántani, hogy nem hisznek a "mostaninyolcévszidásban"... nem értik, mit mondasz.

mintha nem szakadna le többszázezer ember a végeken, mintha minden civil nem is minden civil lenne (csak a rosszak), ésatöbbi.

azt sajnos csak ritkán felejtem el, hogy a kicsi életemben is meglopnak. azok, akik szarul csinálják azt, amit csinálnak. mondjuk a munkájukat, majd legyintenek/ lesöpörnek, ha szólsz, vagy próbálod újra meg újra jól csinál(tat)ni.

mondjuk, ami számít, az a (már nem is) csepp gyerek, cuki, okos. most pl. felvételizett, és szerintem csak sejti, hogy mennyi tipródást okoz majd, ha mégis olyan jól sikerült a felkészülés a felvételire, mint azt most sejtjük. (hétfőn megyek az eredményért, és nem tudom, minek örülök jobban, ha nagyon jó, vagy ha kicsit...) #hülyeanyuka

vidámságot csak nyomokban tartalmazok, perpillanat. lehet, kár ilyenkor (is) ideírni.