ezanyár

a második nyaralásnak nevezett hét amúgy béna lett. 

indult a gyerek orvosokhoz ráncigálásával (semmi baja, minor felülvizsgálatok, sokhetes eredmények, csak időelbénázás, nyáron az orvosok gázabbak, mint nemnyáron). aztán jött rám valami, kétnapos alvás, szívszúrásnak tűnő ízületi fájdalmak, zsibbadás, erőtlenség, pótorvos, reumagyógyszer, mire azt megkaptam, gyulladás elszállt, viszont a gyógyszertől végre működött a térdem, most töprengek, hogy visszaszokom rá. majd az utolsó két napon a párom nyaka állt be egy hétre, na az sem volt jó nyaralóprogram.

egy napot töltöttünk mindössze velenceitavazással, de mivel nekem továbbra is máshol van a rivijééééra, hát múlt szombaton megismételtük ama hatórás nyaralókiruccanást, az idő szép, a víz meleg, anya, küldj pénzt.

hazafelé sötétedésben indultunk, egy hatalmas viharfelhő peremén autópályáztunk haza, mely képződmény heves villámlással teremtett emlékezetes díszletet- ezt gyermekem megörökítette, és most ezt idebiggyesztem, ha.

icipici magyarázat: a vihart legyőzendő a puskáját ígérte használni. másnap délután született a kép.

ritkás

ritkásan van energiám ideérni, eltötymörögni, végiggondolni.

a legújabb, hogy van bennem valami gát a tennivalókkal szemben, ha az egyik területen kitüremkedem, és végre többet teszek, mint s szokott sztenderd kevés, a másik területen teljes blokkot hirdet az agyam.

egyik nap a munka élvez előnyt, más napokon meg a totális munkakikapcs és a házimunka, de például volt ez a mostani péntek, a szalma-önmagam (gyermek a Balcsin, pár a munkáján késő éjjelig, idesanyám "olaszbamnet", anyósomék gyerekkel a Balcsin, többiek szülnek és nyaralnak ésatöbbi), szóval a szalmapéntek az úgy utazott el a fejem fölött, hogy csak az utolsó órákban éreztem, van azért valami nyomom a földön (főztem, így volt végül mit ennem, majd kertetizélgettem, így nem pusztultak el a növények, ja, meg átültetgettem a levendulákat)

off: 

tudom, hogy nem most volna az ideje, de muszáj, mert az idejekor hol leszek én. 

on:

egy szó mint száz hol fél, hol száz percem van önmagamra, ez nagyon megvisel, pl. most éppen szétrobbanó vénákat vizionálok magamnak, szerintem hülye e vagyok, mindenesetre nyilvánvaló, hogy semmiképpen sem pihentem ki magam. vagy a csuda tudja, azt a rémisztő pörgést, melyben évek óta senyvedek, nem hinném, hogy egyhetes turnusokban ki bírnám "pihenni". arra valami más kéne, de

a barátprogram nemigen megy/működik/indult be

a mozgásprogram halvány képzete is délibáb

a munka csak munkaidőben-programon legalább lélekben dolgozom

a többit nem sorolom föl.

a nyárnak pedig vége, akárki akármit mond, 

jövő héten már ovi segítség nélkül

szept első hete suli a sógóréknál

szept (és az év további része) értelmetlen munkapörgés, sulik, szakmai gyak, szakdolgozat, annak eldöntése, építsünk-e valamit, szüljünk-e valakit, iskolába küldjük-e a meglevőt, ja és hogy megmarad-e a munkahely a szó önös és persze általános értelmében is.

a blogom nevét -mint azt sejtettük rég- totális tévedésként értelmezem.

a bejegyzés,mely soha nem született meg mert az okostelefon

buta

hihi