egy régi

egy régi tortabejegyzésem okán csak az jutott eszembe, hogy talán jobb inkább akár minden hétvégén megsütni azt a tortát, mint bármi kötelező kört megtenni muszájból, mert egyszer csak elfogynak azok, akik azt a tortát úgy szerették.

fél

évszázad - pipa.

inglis és más iskolás dolgok

tegnap meg megírta az emelt angolt - szerinte jó lett, nem idegeskedett, elmondta, milyen nagyon kényelmesen volt ideje még lapozgatni is a szótárat az írás résznél, és hogy szerinte nem is nagyon fogja azt már lapozgatni többet, nana, mondta anyukája, milyen ez már.

de tényleg, milyen (jó/fura/érdekes) ez már, hogy manapság szótárazgatás nélkül, szépen, kényelmesen egy éppfelnőtt kiválóan meg tud tanulni angolul.

érettségi után meg átvette a nyelvvizsgabizit, majd megvettük a ballagós öltönyét :) elképesztően jól nézett ki.

a sulijában a tanárok pedig úgy érzik, ha kiképzés, akkor legyen combos, a héten le kellett adjon egy kézzel írt magyar tételt, elolvastatták vele a Mario és a varázslót, volt egy biosztémazárója, majd tegnap ez az érettségi vizsga, és ma matektémazáró, kedden egy újabb biosz, majd filmforgatás a szalagavatóra, és már el is jött az őszi szünet. mondjuk azt meg mindig lelazázzák, alig lesz feladva valami, amit majd ő is lelazáz, és aztán jön a megszakadós november érettségi-oktv-szalagavató nyomással, meg az őszi érettségi 63 plusz "kötelező odamenni"-jével. 

költői kérdés forog minimum 6 éve a fejemben - vajon miért nem lehet a terhelést egyenletesen elosztani, minden számonkérést (és leadott anyagot) beidőzíteni, majd hagyni arra időt, hogy a számonkérésben feltűnő hiányokat bepótolják? 

csehül állt

mármint a vonat, ami Prágába vitt.

45 perc késést szedett össze már a Nyugatiban, ott adtam föl minden mávval kapcsolatos reményem. további 50 percet meg menet közben szedett össze. 8 és fél órát utaztunk, kb. nulla infóval (ahol nem volt éppen mobilnet, ott konkrétan azt sem tudtam, hol járunk). a reggeli rohanást tekintve nem volt ez annyira jutányos. visszafelé, a magánvonat-társasággal persze más élmény volt az út (proseccot vagy narancslevet kérek? haha!)

a szakmai találkozó felejtős - 2 érdekes mondattal lettem gazdagabb, igazán társaság sem volt, csak helyes emberek. a maradék két félnapomban meg felváltva néztem várost és mentem moziba. ilyen ez, ha egyedül hagynak egy várossal... :) 

Prágában jó lehet lakni, tiszta, igényes, de kelet-európai, ezt állapítottam meg újra. a csókák nagyon viccesek (vélhetőleg azért, mert itthon nincsenek nagyon), különösen az tetszett, ahogy a fényűző luivutonboltok felett óriási, egyáltalán nem elegáns zajt csaptak. csillogó kristálykirakatok, logók és csókahangzavar - így tetszik.

hogy pontosan mi is a látnivaló a főtéren, és miért kell ott hemzsegni tízezredmagunkkal, azt most sem értettem, egy téren átvágtázással megoldottam most is. de azért a szentvitust körbejártam-fényképeztem, sznob módjára, aranyművesek utcájában (este) egyedül bámészkodtam, szóval várost néztem, csak többnyire tömeg nélküli pár percekben. a károlyhidat sem tudom értelmezni igazán - a szentszobor-jelenetek előtti fotózkodások továbbra is felhúzzák a szemöldököm - a jó égre, hát az sem tudja senki, mit is ábrázolnak, és hát annyira nem is szépek...

és, nagyon helyesen, az időjárás is megkönyörült énmagamon, csak az utolsó 800 méteren, már a pályaudvarra tartva esegetett (csak semmi zuhogás), addig szép napos hideg volt, pontosan mindent megnézhetővé tett, ami most érdekelt. a falfestmények kivételével - arra most nem volt időm / alkalmam, de talán lesz majd egyszer azokra is.