öm a fejem,
hogyan is legyen majd ősztől.
tökjó, hogy negyven évesen (kamingaut, látod!) engem még _tényleg_ lázba tud hozni a sulikezdés.
(talán ezért is kellene több gyerek, mint a meglevő egy csoda :) )
on the road back
szóval hogyan etessem magunkat, ez itt a nagy kérdés.
mert az úgy van, hogy a nyolcévesek nemigen esznek meg egy halom dolgot, amit meg megesznek, azt a suliban nem főzik egyáltalán/úgy.
most hirtelen azt gondolom, legyen úgy, hogy befizetem ("kecske"), de küldök is vele ("káposzta")
A) hideget
B) meleget
A) előnyei: gyorsan készen van, nem kell hűteni ebédig, mellette megeheti, ha valami mégis tetszik a menüben, eszik, pedig nem eszik
A) hátrányai: nem fogja megkóstolni sem, nemhogy megenni, amire befizetem, ezt is meghagyja, kevés a variációs lehetőség, kenyért sütök, azzal nehezebb szendvicsezni (?át kell álljak nemkenyérre??), ja és persze este meleget kell adjak (ld. B)hátrányai felsorolás)
B) előnyei: meleget eszik, és tudom, mit és mennyit, kevésbé hagyja meg (#napersze), magunk is meleget eszünk, mert ha neki főzök, akkor azt mindhármónknak (és persze -más okból- ez NAGYON fontos érv)
B) hátrányai: honnan a jóégből lesz erre* időm _hosszútávon_???, oda kell vinni/vinnünk, hűtetni kell (nem én hűtök, konyhásnénik hűtenek, szívességből, szóbeli titoktartási fogadalom mellett...), majd az edényt nem szabad otthagyni (napi program, minden elhozónak), teszem fel duplán fizetem az ebédjét (ami persze teoretikusan minden pénzt megér, de 9 hónapra azért az ebédbefizetés olyan 90 rugó, ami gyakorlatban nem mindegy)
hajlok én a melegétel-készítésre (ezt majd leellenőrzöm az új helyesírási szabályzattal - ld. nyitvatartás (sic!)), persze, de
honnan
szedek
ennyi
időt
erre*
is?
na, szóval töröm a fejem**
*erre= tervezés, vásárlás, ácsorgás/kavargatás/tökölés a tűzhelynél, mosogatás
** és megint írtam a blogba, jó, mi? :)
