érik egy újabb kataklizma kívül és belül munkafronton. így megint nem bírok aludni. (mondjuk most enni sem).
ez azért nagyon terhelő, mert egyik nap nagyon magasan voltunk, mi, így a közösség. két nap múlva pedig valaki ezzel párhuzamosan bekínálta az új kollégára válaszul lemondását.
szóval akkor most megint kezdődik a meccs, és én és még páran vagyunk a malomkövek között, sérülni fogunk, akár így, akár úgy lesz. sok hónap okos politikáját nullázzuk le pár óra alatt.
viszont nekem ez így sehogy sem éri meg. kíváncsi vagyok azért, ma hova fejlődünk - nagy ugrás lenne, ha mégsem sérülnék.
