idei

idei évem vicceske iránya az, ahogyan nem történnek meg vagy másképp történnek meg a dolgok. most például a császárvárosba készülünk. 

az úgy volt, hogy ma meg holnap egy képzésem lesz (megint) és utánamjönnek szombaton reggel. a szállodai szobát későn foglaltam, így az nem lemondható, de azt gondoltam, egy éjszaka (szombat) még rendben lesz. rádumáltuk g barátját (székhelye a sógoroknál, találkozás nagyon ritkán), hogy jöjjön velünk erre a két napra, ez is összejönni látszik. erre hétfőn lemondták a képzést betegség miatt, mire úgy döntöttünk, ha lúd, legyen kövér, menjünk oda már pénteken. lefoglaltam még egy éjszakát. (ez se mondható le/foglalható át). és akkor ma g megírta smsben, hogy neki fáj a torka meg a feje.

kíváncsian várom a fejleményeket, kicsit rezignáltan is, miután egész évben állandóan ezen dolgozom, ezen a túlélő üzemmódban is jól szuperálni dolgon, a nem tudom, mi lesz holnap, de van 5 tervem, amiken még csiszolunk, aztán a kútba dobjuk búslakodás nélkül, mert úgyis másképp lesz, de az élet megy tovább szemléleten... hja.

hogyan neveljünk

tegnap g elmesélte, az amúgy is félnótás tesitanár újabb elborulási fejezetét, miszerint tesiórán akkor volt az, hogy ők ott álltak sorban, míg a tanár nekiállt "papolni", mely során cigányozott egy jóízű sornyit, buzizni nyíltan nem buzizott, de utalt rá, hogy most az is mennyire divatos, meg hogy őt bizony férfivá nevelték, és belőlük is férfit fog nevelni.

egyrészt örülök, hogy az utóbbi 3 évben a színét sem hallottam ennek az illetőnek, és g sem kellett elszenvedje.

másrészt élő példája annak, amikor kétségeim vannak a szolidaritási tüntetéseken és élőláncokban állva, hogy tényleg ezekért? (nem, egyébként értük név szerint semmiképpen, ez a harmadik tanár, akinek a távolléte építőbb és élhetőbb, mint a jelenléte, és a  jelenléte nem semleges, hanem kárt okoz, és az egyetlen, amit fel lehet hozni mellette, egy bántalmazó társadalom tűréseit nem lehet elég korán megtanítani)

egyúttal csak mondom, nem huhogok, az óra után az öltözőben az egyik lángelme fiú fennhangon kijelentette, hogy ő bizony nagyon egyet ért mindennel, amit a "tanár úr" elmondott, és igazából csak ő a kedvenc tanára.

folytatva a sort

folytatva a sort tegnapelőtt egy tétova mozdulattal bénácska, de javuló jobb kezem kímélendő a ballal vágtam be egy kocsiajtót - rá a bal hüvelykujjamra. gratulálok (a jobb még nem fog, a bal meg már nem, így írnám le a helyzetet). azt nem latolgatom már, hogy ez vajon eltört-e, csak szurkolok, hogy ne üssem be, és akkor minden jó lesz, már csak 6-8 hét.

holnap bemegyek a 16 fokos irodába, a gratulálok ennek is jár. egy kétórás megbeszélés okán kelletik ez, legjobb lenne zippelnem a dolgot, de akkor meg elúszik a napom. namilegyen.

a hétvégére összeszervezett ittalvós dumcsibuli elmaradt, lett helyette kerti tüzezésen füstölődés (ez valaha összejön-e majd, mint a normálisoknál...), viszont én mentem dumálni, ami meg jó volt - mást csinálni jó. a mostani valóságból törlöm magam során bármilyen akcentussal angolul beszélő habkönnyű filmecskéket jutyúbolok magamba, amitől egyébként a szövegértésem javult (hallás után sosem voltam egy géniusz), egyúttal egészen fontos kifejezéseket tanultam már meg, mint például, hogy "I had a crush on you" :)