a ló miért

miért akar minden nap éjfél és egy óra között egy (vagy több) lódarázs mindenáron bejönni a szúnyoghálón? (nem mellesleg hol van a fészkük vajon?)

fokok és következményeik

az ágyunk környéke 33 fokos reggel. az asztalom az ablak előtt 32, és mozog a levegő (még).

óriási a mérlegelési kényszer, mikor nyissak-csukjak (még nem).

cserében minden mozgatható nehéztextíliát mosok - eddig a pokrócokat vicceltem meg, ma a szőnyegeket fogom kivégezni.

hiányzik a Balaton (nem a 29 fokos). 

büfé

vicces, hogy már rég megköszönték 8 évnyi fáradozásom a gyerek osztályszülői, és még mindig fáradozom ezekkel... most még a büfé van hátra szerda-csütörtökre. elvileg mindent átgondolva táblázatosítottam, megosztottam, megírtam hetekkel ezelőtt. én magam nem leszek ott a hézagokat kitölteni, nagyon bízom abban, hogy majd ők, az anyák ezt megteszik.

fura lesz, na, hogy nem lesz semmi dolgom ősztől (kicsi kis hang mondja, khm khm, persze, találok majd, nyugi). 

fogy

úgy tűnik, ezen a nyáron a tervezett egyre intenzívebb mozgásprogram helyett (egyelőre mellett, de ez nem rózsás) inkább darabonként veszítek testtömegemből. ma mondjuk egy fognyit tervezek (tervezek? kell, muszáj, javasolták, beadtam a derekam, vagyis inkább a fogam a közösbe) "leadni". nem várom, egyúttal mindenféle gyulladásokat, átlyukadásokat, fájdalmat vizionálok. öregkoromra megtanultam pánikolni. másodszor olvastam / hallgattam végig pl. mit szabad/nem szabad enni utána (úgy tűnik, hozzám és pánikomhoz is az egyik út az ételmegvonáson át vezet), és miután szöges ellentétben van némely tiltás/engedés egymással, nem bírom megjegyezni. a pánik mellett növekvő inkompetenciaérzésem is van.

érik 4

ez a 2 hónapra elhúzott érettségi-időszak eléggé hülyén van kitalálva. mostanra teljesen elvesztette minden lelkesedését a tanulás iránt, persze csinálja, csakhogy pont az maradt hátra (töri, magyar), melyekből egyébként is kínlódva tanul magától, nem érdekli (persze érdekelhetné, mert lehet úgy mesélni ezekről, de hát nem úgy mesélik ezeket). még egy hét, minden percet számol.

amúgy péntek este megsúgták nekik az emeltek eredményét - nagy meglepetés nem volt. (4 emeltje van, mind 5, 78-88-90-92%).

a bioszbizottság (és a matek is) rossz volt: hülyeségeket kérdeztek, nem segítettek, nem mutattak minimális érzelmet sem. a másik bizottságokról ugyanott (másnap) meg jókat meséltek. úgyhogy inkább nem mondom, mit üzenek nekik. egyúttal amúgy egy esetben fogok rájuk (és a bioszírásbeli összeállítójára) haragudni - ha nem veszik fel pár pont híján az egyetemre. oda ugyanis ez számít. sehol máshol nem.

de hadd magyarázzam. nem a mostani felvételi számít. az, hogy esetleg a jövő tanévben pihen, mást csinál, nekem nem fájna, sőt. ezzel szemben most tudtam meg, hogy a felvételi pontozás nagyon aranyos. mert jövőre - bár bármennyit javíthat plusz pénzért új érettségi letételével - csak az érettségi százalékból számolt érettségi pont lesz más, az idei érettségi értéke lesz a tanulmányi pontként számolva. szóval ezen nem javíthat. vagyis, ami most bekerül a bizibe, hiába írja felül egy ugyanilyen, csak mondjuk jobb százalékérték, a tanulmányi pontrészt mégiscsak az idei adja.

jövő szerda reggel magyar és töri. és utána már csak az átadó, meg pénteken a bankett. 

érik 3

és akkor kiderültek az írásbelik eredményei - elképesztő százalékai lettek, egyelőre mind az ötös tartományban van.

persze egyes esetekben a százalék is számít - ezekre most gyúr. a legnagyobb nyomasztás a német emelt volt (91%), melyet előtte megsaccolni sem tudott, és teljesen lemondott róla (nyehh), erre meg. úgyhogy megy a heti három németóra, kidolgozott szóbeli tételek, meg a matektételek magolása, és azt mondta, a hétvégén a biosz is jön. péntek - szombat - hétfő, ezek az emeltes napjai.

a bugyor folytatása

ama törölt időpont után persze a következőre már úgy mentem, hogy összeszedve, meg okosan, meg mindenmindegy. csodásan asszertív tanácsot is kaptam a klausztrofóbiám említésekor ("csukja be a szemét, az szokott segíteni"). persze segített is a jótanács (ha magam nem csuktam volna be magamtól).

annyi kiderült, hogy kibírható, még úgy is, hogy csak úgy rángatnak szó nélkül a csőben, itt-ott kicsit megtépik a branült ezzel, rá se rántsak. majd morcos arccal kiküldenek, majd lesz valamikor valami.

ezt követően a legjobb orvosság volt elfeledni az egészet, végigballagtatni, -érettségiztetni, megbécseztetni magunk/magam a követő hetekben, eeszték felé sem nézve. és persze kihevertem, majd múlt hétfőn megnéztem a leletet, és csütörtökre már oda is battyogtam az ambulanciára. és tök nyugodt voltam, főleg azt gondolván, ha olyanok lesznek, mint eddig, hát szépen kikérem magamnak, és fölállok és távozok. erre kifogtam egy rezidens nőt, aki nő volt, bemutatkozott, elmondta, mit fog(unk) csinálni, végigmagyarázott mindent, és időpontot időzített főorvosi konzultációra tegnapra. elképzelhetetlenül más volt, mint bárki korábban.

tegnapelőtt éjjel fizikailag estem szét (valami gyulladás ugrott elő bennem), így éhkoppon szédelegtem végig a tegnapi vizit 3 óráját. de ez is meglepően normális volt. azt hiszem, próbál megnyerni a rendszer, hogy bízzak benne, nem vitás. (persze nem megy még ez, kéne egy-két lapátnyi biztatás azért!) meg hát lesz műtét, július elején. 

na, csak ide apdételem, addig idegesítettem magam a június elején, hogy megkértem a rendszert, tegyen át augusztusra. és akkor lőn. aug.10. az új időpont.