iskolába ülés

iskolába járás helyett méltón fejezzük be az évet, két hét online - egy hét benti suli után egy hét online suli majd 2 hét szünet

most a bal

most a bal vállán kezdett el fájni az izma - 4 napja tart, az oltás(ok) helye(i).

lécci, csak múljon el.

update: ma reggel a beadó iskolaorvos szerint ez nem az oltások miatt van. gyulladáscsökkentő krém, meg úgyis elmúlik a gyógymód.

rendben, csak múljon el.

legoadvent

azért a (bazinagy) doboznyi legó elhelyezése adventi kalendáriumban, hogy ez nem csak nekem van meg, az megnyugtató.

2 végtelen éjszaka és meg is van :)

etika

az online iskola 10 napja köztes hétvégéjén az egyik osztálytárs 4fős ottalvós bulit szervezett magához.

tehát.

bekerülnek a gyerekek a karanténba, és az a gyerek, aki felett a fertőzött tanár (akkor még látens, hiszen másnap szűrték) az órán végig maszk nélkül dumált, meghívja magához a másik osztálytársakat. 

erre mit lép egy, a helyzetről értesülő fellow anyuka?

mit lép az szmk vezetője?

és mit lép a gyerektársaság mindegyikével (mínusz a meghívó) igen jó barátságot ápoló gyerek anyukája?

mert mindhárom én vagyok.

miért nem tudnak az emberek legalább akkor fegyelmezettek lenni, amikor csak kis időt kell kibírni, és tudjuk mennyit (10 nap) és tudjuk miért (hogy újra gond nélkül járhassanak ebbe az oroszrulettbe)?

további kérdéseim, hogy miért kellett megtudnom, 

és az is, hogy amúgy kihez fordulhatnék, ha az ofő egy passzív-agresszív, aki minden egyes segítségkérésemet kioktató tempóval hárítja (nem válaszol, majd kioktat, ha még egyszer vagy bárki mástól kérdezek), valamint ha egy osztálytárs szülei az igazgató és egy helyi tanerő? ja, és az osztályszülők egy része vírustagadó vagy csak simán inaktív.

így gondolom, hogy hétfőn szépen bemegy az iskolába, és további hosszú hónapokig nem megyünk családi buliba a 70+ nagyszülői gárdával. és szorítunk, hogy ne kapjuk el továbbra sem.

megint online

ismét online iskolában toljuk, 10 nap karantén, mert a tesztelés az egyik tanárnál (tünetmentes) pozitívat mutatott. hmm... 9:22, és már le is tudok ülni dolgozni: az imént még megszereltem a guglimítszet, de még előtte kilobbiztam egy mikulásajándékot, és még előtte leordítottam egy fejet (félévente egyszer, de olyankor szörnyű vagyok, viszont szörnyen kell), és még csak most kezdődött a nap.

bénázás level 1000

ezt az évemet nem a "sima év, úgy elszállt, mintha nem is lett volna"-ként emlegetem majd.

szépen idesorolgatom tehát a múlt szerdától ható vidámságot a bélgyulladással, ami nem rosszabb, csak ezért jobb. viszont mostanra szédelgek már a háromóránkénti éhségtől (szigorú diéta), meg hogy minden eresztékemen át vándorolnak a kicsi, de tartós fájdalmaim, melyek eredete rejtély egyelőre.

emlékszem a januáromra, amikor azt kínlódtam ki magamból, hogy idén úszni járok majd, nos, ezt nem magyarázom, miért nem váltottam be. de hogy napi 8 órákat ülök a hómofiszban is, az tönkretesz. a jótanácsok (mozogjál!) annyira jóindulatúak, hogy csak néhányszor harapok - egyszerűen vannak olyan napok, amikor nem megy másképp, csak ülök és bent a lakásban pattogok egyik végfaltól a másikig. persze csütörtökön a sebészeten voltam, minthogy sérvnek gondoltam, most jobb volna gasztrobigyóra átváltani, de hova. annyira nincs rendes infóm ezekről, hogyha lenne rendes eü. ellátás, akkor sem tudnék megbízható helyet/orvosokat hirtelen. nyehh.

13

már nem kicsi és még nem nagy - mindig gondolkodtam a bar micvó értelmén, miért pont akkor tartják, miért nem később, a napokban jöttem rá, látva a saját 13 évesem

tegnap a barátjával együtt krumplit meg mézeskalácsot sütöttek itt a hátam mögött. egyszerűen nem volt időm a hómofisz mellett nagyon anyáskodni, tudtam előre, rájuk bíztam mindkettőt. gyönyörűen teljesítették (mínusz a rendrakás), szuperül elfáradtak, és úgy tűnik, élvezték. elégedettek voltak magukkal (én is velük)

azt is a napokban fogalmazgattam, amiből aztán megírtam lappánál, milyen ez a 13. a saját 14-ségemre emlékszem már nagyon, az olyan karakteres érzés volt, tudtam, hogy még egy kicsit gyerek vagyok, de mint egy kalickából, repülni fogok hamarosan, vártam rá, akartam, féltem tőle, de jónak és elkerülhetetlennek látszott. végtelenül hálás vagyok a szüleimnek, hogy valahogy hagyták ezt, rámhagyták, de nem mert nem volt fontos nekik, hanem mert valahogy tudták, milyen fajta és alakú szabadságot kellett hagyni nekem. rám szabva.

ly és alvás és tánc

úgy aludtunk el ma, mint ahogy még soha - időátállítás után egy héttel - 9-ig aludtunk mind a hárman.

amúgy teljesen más hármónk rendje, én csinálom a legfegyelmezetlenebbül, a késői fekvéssel, meg a g kiskorából átmentett mindegymennyitalszomokkal, de mindig arra lyukadok* ki, hogy

A) ez totál egészségtelen

B) annyi minden élés van a világban, hogy muszáj kiélni minden percet, mert olyan rövid is az élés

mondjuk az is igaz, hogy az elmúlt 7 hónap egy rémálom volt a szónak abban az értelmében, hogy nyár végéig tényleg minden lehetséges rossz dolgot összeálmodtam, minden létező emberrel szinte, akit ismerek, majd azóta szinte minden éjjel rossz érzésekre ébredek, melyek tökéletesen megalapozottak, mert mondjuk az egészségemmel kapcsolatosak, vagy a jelenlegi világ rendjével...

ide tartozik amúgy (mit csinálok, amikor nem alszom-téma), hogy valamelyik este totál a semmiből érkezett az élmény, hogy (én, aki gyűlölök tömegbe menni), látván a 2011-es flashmob videót a St Pancras-ön táncoló tömegről, egyszerre csak úgy éreztem, ha kiszabadulok (márpedig ki fogok), egy flashmobban fogok részt venni. boldogan fogok táncolni.

*tejóég, leírtam teljesen spontán pontos jével - azért javítottam...

recseg-ropog

elkriplisülésem stációi rémesek, az amúgy is minden ízületem recseghez ma beállt a beállt a derekam is állapot.

hómofiszban a nem tudok ülni milyen már?

mondjuk járni rosszabb, úgyhogy trónolok, vonszolok, slattyogok, nyögök, vicsorgok, a köztes időben meg csinálom a dolgom

rámment ez a társadalmi állapotalatti állapot

füles

prózai: a jobb fülem kripli. évek óta.

ezen túlmenően minden hurut úgy köszön be, hogy a fülem belül recseg, minden hang úgy szól a fejemben, mint egy régi rádió, a szabad európa, vagy ahogy a 2. világháborús filmekben a foszlányos, elhaló hírek, amiket a főhős izgatottan hallgat - biztos valami fontos szól.

amúgy békeidőben is hangfrekvencia-érzékeny vagyok, háklis a jobb fülemre - nem süket, de kripli.

és akkor most - tádámm, szevasz 2020 - beleült a jobb fülembe a hurut - így és ennyire soha még (és soha többé, ha kívánhatom)

erre mit tesz a dörzsölt orvoshoz nem járó? igen, magánfülorvost hívom, persze, hiszen az tuti jó (mesélték). és akkor ez a hívás beállt a szürreális élményeim közé: közli - az eljárásrend, hogy akkor most ő kikérdez (covidkérdések után a következő kérdése): torka fáj? (wtf?) nátha tünetei? (egyébként miért telefonálnék, de tényleg), jó (megkönnyebbült hangon), mert ha ezek vannak, akkor hívjam telefonon a háziorvosomat (belgyógyász-üzemorvos), és majd az telefonon (!) ad antibiotikumot, meg ha kell, küld az sztk-ba (ezt kikerülendő hívtam a professzorsszonyt), de oda se menjek, hanem telefonon... vagy inkább menjek kórházba! majd ott megállapítják, hogy mi a bajom. mi a jóégért nem mondta az elején, hogy csak dumálni akar, rendelni nem?

szeretném megúszni a középfülgyulát - ezt tehát teával, aszpirinnel, fülvattával, esetleges hétfői sztk-val kívánom ezen túl orvosolni. és kicsit izgulok is, hátha az segít.

és bazdmegrendszer, amelyik engedi, hogy lepattanjon az egészségügy úgy, hogy 25 év befizetéseimből mindeddig egy szülésre futotta, és minden egyéb 2020-ban így működik. és hogy magánorvoslandban meg kedvre megy a hippokratészi eskü - ha van kedvem, segítek, 22 rugóért.

amúgy erről jut eszembe, hogy jobb a rovarirtósok világa, ott telefonon 15 perc alapos tanácsadást kaptam a nyári hangyainváziónk idején, normális hangon, köszönetért. nem mintha bármi relevancia lenne, de határozottan jobban esett.

vannak ezek

és akkor vannak ezek a workshopok, ezeket általában személyesen nagyon bírom, tízből nyolcszor találok valami hasznosítható mondatot, találkozást, infót, amitől jó (a maradék kettőtől természetesen angalgó-sztájl a láncot is ledobom, de mindegy)

amióta azonban online-ba költözött ez a jó kis nyelvgyakorló lehetőség, hát...

ma pl. kaptunk két 70oldalas szöveget, mely arról szól, hogy a világ amúgy perpill gyökeresen megváltozik, és csak akkor lehetsz boldog, ha megtanulsz alkalmazkodni-

olyan ellenállásba éreztem magam, hogy nem bírtam elolvasni. az a bajom, hogy felfogom. az a bajom, hogy 2050-re én ha leszek is hol leszek. de ez a gyerek itt lesz, annyi mint most én, mi, és majd mit gondol, jó, hogy a világra segítettük? nem lesz elég a good ol'életközépi válság, a gyerekek, a hajtás, de ott lesz neki a világvége... szóval ezzel a stresszel most nem bírok megbirkózni, olyan csekély az egyensúlyom alapból is...

mondjuk az vicces volt még, ahogy az eleji bemutatkozókörben a mondj magadról valami vicceset-ben a tegnap este fizikaszorgalmi indításban vettem részt (én! ahhahahaha) volt a mondatom. (ma délután aztán kiderült, hogy úgy ketten készítették el ezt az egész osztályból, így aztán tényleg ötös :) a legjobb benne nem az ötös, az melléktermék, de hogy egyébként alig van mit együtt tanulni vele (élő németszótárságomon kívül), tök jól halad, viszont ezzel a komfortzóna elhagyatás ellenére (szorgalmit? soha!-alaptétel cáfolata) a történetet nyereségbe könyvelte el egészében. ez jó, mondja a Rejtett Pedagógikus bennem.

hómofisz

még mindig hómofiszban tolom, néha megyek csak be.

tényleg minden héten megkérdezem, kellek-e bent (nem), ma épp azt is megérdeklődtem, mikor van kisebb nyüzsi (nem létezik ilyen), így itthon találom ki magam-

holnap be kellene mennem, erre ma reggeltől náthás vagyok. remélem, csak náthás vagyok. (mindkét családtagom közvetlen környezetében már van/volt tünetes, innen kell nyerni)

a hómofisz pedig az agyamra megy, végtelenül unom jómagam, nincsen vidítótársaságom, és csak azt érzékelem, hogy az elb. 2020 nem akar véget érni, minden hét hoz valami egyhelybentoporgó hátramenetet.

szárnyalni szeretnék, amihez képest már Örkény is megírta, mi van (Hogylétemről)

mondjuk a Közvélemény-kutatással most pár percre azért vigasztalódtam.

félkilences

 a sok stressz okán is kiemelt helyet foglal el a reggel félkilences menetrend szerinti, szemközti fán kergetőző fészekaljnyi szajkó az életemben - csicsognak, zizegnek, nyikkannak. jó, hogy vannak.

nagyon sok a stressz, ennek okán részemről kódolva van a tehetetlenkedés. a tehetetlenkedést utálom, így utálom magam is ilyenkor, amitől még reménytelenebbnek érzem a dolgokat, és go to 10.

kellene egy olyan nap a héten, amikor csak pozitív jelent és jövőt mutató, jókedvűen nosztalgiázó, reménykeltő dolgok érnek el hozzám (inkább hét, nem egy).

egyik nap a vas

csütörtökön a vas utca mellett jártam (két helyszín közötti rohanó cikk-cakkba pont belefért) - a lelkem kalapját meglengettem feléjük, és sírtam.

minden ügy egyre mélyebben érint érzelmileg. ott az egyetemen felemannyi idős emberek, s már felnőttek annyira, hogy pontos véleményük és kiállásuk van, és össze is tudnak fogni - nagyon tisztelem őket. (és ilyenkor zavar, nagyon zavar, hogy félek nagy tömegbe menni - )

nagyon kívánom, hogy végre sikertörténetek legyenek, ezekből, s hogy visszatérjen a normalitás az életbe.

gyógyez-gyógyaz

amikor azt mondtam tavaly ilyenkor, hogy a k édes anyukáját, aki kitalálta a gyógytesitorna rendszert, akkor már vallom, tévedtem, az idei kitalálónak kívánom inkább ugyanezt.

e fenti mondatok stílusával kockáztatom, hogy minden maradék olvasóm is megorrol rám, s elhagy, de ha tudná...

mert.
a gyógytesi 4 kategóriás és ingyenes, ha van. persze van, csak nem a suliban. és persze jó, meg minden, de személyi fejlesztésre tojik, így ha eredményes akarsz lenni, egyéni gyógyTORNÁt is kell mellé keresni. az meg úgy en bloc fizetős, nincs a kerületben (pl. a most ajánlott speckó a 17. kerületben dolgozik - innen autóval esti minimálforgalomban CSAKODA 40 p, hogy érzékeltessem) a plusz RENDES sportról nem is beszélve, ami azért időben is egy bűvészmutatvány így együtt... (tavalyi évben úszás harcolt a karatéval)

és ez volt a tavalyi épphogy vihető helyzet. de idén c19 van, és mellé valaki eldöntötte: ezentúl nem délután, hanem iskolaidőben lesz a gyógytesi, persze továbbra is a MÁSIK iskolákban csak, itt nem, így ha még pont egyezne órarendileg a lyukas tesije a másik iskolás tesivel, és el is engednék (never), és oda is tudnánk 4 p alatt szállítani, oda be nem engednék, hogy NE KEVEREDJEN (nyehh). így bár júliusban lezongoráztuk a javaslatot, leadtam volna ma az iratot és pipa, ehelyett ortopédorvost hajkurászok munkaidőben, gyógytesivezetőt hajkurászok és próbálok magyarra fordítani munkaidőben, védőnővel társalgok munkaidőben, és próbálok valami emberileg vihető megoldást létrehozni... mindez egy emberi, gyerekbarát rendszerben úgy lenne...

ma azt fogalmaztam meg, hogy ennek a sz.ságnak a mélyén ugyanaz a szervilis bürokrácia áll, mely szerint MUSZÁJ a testnevelésből jegyet adni, annak mindenhol le kell könyvelődnie, és ez a legfontosabb. az, h a tesitanár differenciáljon, ha speckó igénye van egy gyereknek, ésvagy úszni és gyógytornára járjon igazolással 1-2 évig, míg kinövi a növekedés nagyját, hogy ezt bármilyen jeggyel honorálják és varázslat letudva? kénytelen vagyok már megint extra köröket futni, tékozolni életem óráit azzal, hogy éppenhogycsak, de nem bírunk átlagosak lenni... nyifogás vége, mert másra kell az energia.

kedélyborz

és ahogy most olvashattuk, a mittoménmilyen egyetem gólyatáborában öten elkapták a vírust, ezt nem olvasta az ofő, mert biztos az egész egy kamu.
helyette 3napos osztálykirándulást tervez a gyerekeknek, 16-16 fős hálótermekben 2 éjjelre.
valahogy nem oké ez a dolog. (vagy az ofő, hogy pontos legyek)

rohamfestés

teljes mértékben elengedtem a munkát, és otthonunkon dolgoztam.

dolgoztunk.

kamra polc kiszedve, levágva, fal penésztelenítve, lefestve, polc visszarakva (ja, meg az a pár dolog, mely egy konyhát és egy ebédlőt borít el, miközben hétköznapokon semmi jelük, mintha nem is lennének).
ezen a nyáron a kamra kétszer volt meg, csendes rezignáltság a hangomban (lásd hangya-topik, megelőzés-fejezet)

konyhalámpa újjáforrasztva, konyhacsap és szerelvények kicserélve, vízkő eltávolítva. (ez még nincs kész, mert nem zár a melegvíz, a jó édesanyját)

ebédlő 81%-osan kész: kipakolva, mázolva, radiátor festve, takarítva, hangyamegelőzetve (nem firtatom, itt miért csak a párkányig jutottak, jó lett volna odáig sem...), visszapakolva. a maradék 19% kicsit necces, mert ez a csilliárd dologgal telepakolt könyvespolcfal, ahol minden és MINDEN van. (amikor ránézek erre a helyiségoldalra, egy jó nagy konmari mindig kibújik belőlem - kidobni mindent, ami nem sugároz -, de ezt mindig visszagyömöszköli a grétatunberg-énem, aki azt mondja, nem dobunk ki mindent, mert ÚJRAHASZNOSÍTÁS stb. szóval így került vissza a kiskönyvespolcra is majd' minden, meg persze mindig elfáradok, mire visszapakolásig érünk, és megadóan hallgatok grétára, jelen esetben a nem csináltok semmit-szózata cseng a fülemben eközben...

és akkor most vissza a munka világába, meg mindjárt itt lesz valami iskola is - lelkesednék, de nem.

szolgközl

mióta ilyen sűrűn írok ide, úgy tűnik, a blogger is hetente változtatja a működését.

ezt én eddig nem vettem komolyan, erre most látom, írtál, Ági, kommentet, melyről úgy néz ki, nem vettem tudomást, pedig csak nem is láttam eddig.

élesítettem őket, és ide írom a válaszokat:
igen, ének FOGALMAZÁS (mondjuk egy kicsit jobb, mintha tesiből lenne), Bach Húsvéti oratóriumáról értekeztünk rendkívül alaposan, kapott rá egy nagyon szépen dolgoztál, látom, sokat foglalkoztál vele-t
amúgy ez volt az egyetlen olyan, melybe belefogni sem tudott, pedig tényleg okos gyerek. s miután súlyozottan utálja a tantárgy említését is (éljenek a kompetens tanerők ÁLTALÁBAN), s nekem célom, hogy ne idegenedjen el teljesen a művészetektől, bár zenét nem tanul (idő hiányában), ezért szépen leültünk, megtárgyaltuk, mit lehetne tenni. megötleteltük, majd mikor látszott, hogy egy (vagyis ő) 6.oszt. tan. nem alkalmas kiindulási pontok nélkül nekiállni ismeretlen témáról kérdések, témavezető és cél nélkül fogalmazgatni, hát elővettem szakdolgozatíró énem, és a bármiről összeplagizáltam neki egy hosszú-hosszú szöveget, megmutogatva, hogyan is kell ezt, majd átadtam saját szájízre alkalmazásra (így lett a 8-ból 4,5 oldal :) ) lehetett volna úgy is, hogy a pedagógus énem veszem elő, és irányított kérdések és feladatsor alkalmazásával e fentieket be is gyakoroltatom vele, de őszintén csak a magasról teszek rá jut eszembe, azok után, amit ez a nő egész félévben (nem) művelt. ha többet / mást tettem volna, biztosan bedühödtem volna annyira, hogy beváltom az ígéretem, és elküldöm -kötet formájában- az egész tanári karnak és szülőknek a digitális tanári (anti)kommunikáció-antológiát...

:) viszontgratulálok, és talán egy kicsit többször írok, ha nem is rendszeresebben - ezt nyugodtan fogjuk az itthon töltött időim megsokasodására

Aludni. Fog.

hatásvadász cím, pedig ezt csinálom / vanvelem napok óta.

mindkettő napközben esik velem,
a fog meg duplán gond: baloldalon begyulladt, jobb oldalon letörött.

ezt az évet utálom.
van pár jó dolog, meg egy-két jó nap, a többi kuka.

hangya?

amúgy pedig visszatért egy újabb csapat, tegnap este a tűzhely mögött és a falon.

rezignáltan fújkáltam a fél konyhámat - mindentölő - vegyszerrel.

két hétig csöndben voltak, eddig ment a dolog nekik.

ha ezt összevetem a rossz érzéssel, amit múlt pénteken kaptam hazámtól, nem ér fel odáig, pedig működési mechanizmusában pontosan olyan reménytelen reménykedni, hogy lesz itt megoldás.

D.E.M.O.K.R.Á.C.I.Á.T.

DE IGAZIT.*

*írtam egy hete rendes posztot is erről, de ez elég.

hangyányit

hangyányit megőrültem.

márminthogy a hangyáktól.

emeleti lakás, kertes ház, 16 évig semmi (jó, minden volt, mínusz hangya meg bolha meg ágyipoloska) (amazok amúgy fokozatkülönbség lennének, szóval hála), de tényleg.

erre nyaralás előtt két nappal hangyák masíroznak kb. mindenütt és sehol.

de nem úgy, ahogy a rendes hangyák. azoknak van "útvonaluk" pl. 

ezek mindenhol és seholsem voltak kb. egyszerre.

tudnivaló, hogy a lakás minden pontja mással van leburkolva. az utóbbi években a ház szép diszkréten repedezett (hála az elmúlt 5 év építkezési bumjának a környéken) (csak mi nem építettünk rendesen, nekünk csak egy megállóra telt) (fából) (igaz, van kőházacska is, de az már tényleg a zárójel zárójelének zárójele, és hagyjuk is)

amit az elmúlt hetekben megtudtam a hangyákról:

• szeretik és nem szeretik a csalit
• van és nincs útvonaluk
• lebeszélhetők egy útvonalról (helyesebben helyről), hogy másnap (harmadnap) egy teljesen új helyen jelenjenek meg
• utálják, ha reflektoroznak a szemükbe
• imádják a parkettaközöket (nálunk ennek a száma egyenlő a parkettafával amúgy)
• nem értik, hogy tökéletesen élhető élettér adott számukra milliónégyzetkilométer mennyiségben KINT
• a szőnyeg (140*200) tökéletes útvonal számukra, ezersávos autópálya
• minden helyiségben egyszerre vannak jelen
• délelőtt legtöbbjük alszik
• cserébe fél 4-kor (du.) megkapják a parancsot: munkára! (járkálásra!, hogy pontosítsak) 

amit megtettünk:

• hetek óta tartó,
• növekvő intenzitású,
• helyiségenkénti
• hangyairtás (gyerekszoba, nagyszoba most éppen kész) (azt mondtam, h a nagyszoba nagytakarítása 12 órát vesz igénybe, ugyan kihagytunk 4 polcsort)
• update: és egy sarkot (valószínűleg nem számolom őket :) )

juuj.

mások nyáron nyaralnak.

hangyás néni jelentése off.

dióhéjjelentés

lejtmenetekkel tarkított szeles május agyő.

felmenetekkel remélt június szevasz.

sulivége triplán szevasz (még 4 nap - de minek)

némettanfolyam, hogy miért gondoltam, lesz rá időm, ezt meg már nem tudom meg.
a munkámra kettő napig nem néztem rá: szombat éjjel feltörték a honlapunkat (hosszúhétvége), valamint épp nem működött egy fontos szolgáltatás ezzel párhuzamosan, tőle függetlenül. rezignáltan állapítottam meg, hogy ez tényleg a formám...

most pedig alvás.

neve

akkor amikor anno a nevét adtuk, majd kénytelen kelletlen a béna készletből kiválasztottuk a neve napjának időpontját (több van, ez nem a leggyakoribb), akkor éppen nem vettem számításba a húsvéti hajcihő közelségét.

ha ezt tudom, tuti szeptember-októberre erőszakolom a jeles napot, mert tudhattam volna, hogy minden május elejére menetrendszerűen elfáradok, kreativitásom leplöttyed, semmi, de semmi ötletes nem legyint meg...

így a pénteki végletekig fárasztó németóra, a teljes hátramenés munkanap, egy előttem álló (angolul) megírandó pályázat (akkor még alapanyag nélkül) (szombat estig alapanyag nélkül) "érzése" elég volt, hogy szombat délelőttre maradjon az érzés, ezeknek nem is fog örülni, mit adjunk, mit adjunk, meg a csomagolás is. és most fordult elő először, hogy nem írt listát... nyehh.

és aztán egészen jóra fordult minden.

a csomagolás közben (autómosás) felrohant kétszer, természetesen észlelte a szituációt.

megnyugtatott, hogy "Anya, úgyis tudom már jó ideje, hogy te vagy!"

(ez ilyen korban vélhetőleg mindennapos mondat már, de nekem olyan jóféle könny gyűlik a szemembe tőle)

aztán el tudtam rejteni mindet (haha, ez a szokás, ha több gyerekünk lenne, nem lenne)

aztán meg is találta mind

anyósomékkal ebédeltünk a kertben (halászlé és fánk, általuk elronthatatlan szuperélelmiszerek)

ettől rájöttem, hogy csak minden nap kint kéne ebédelnünk a megállóban, és megoldódna a permanens természethiányom...

szóval mégis jó ez a májusi neve napja.

friss fuvallat legyint

azt az önkorlátozó mechanizmust nagyon szeretem, hogy ha lehet, és eszembe jut, megírok pl. keményen kiosztó leveleket, aztán úgy döntök, nem küldöm el, alszom rá egyet (a jobbik énem vélhetőleg szeret aludni), 

azaz kiadom a mérgem magamnak, magamban, és 

úgy lesz, mint most volt, hogy ha lassan is (vagy valaki elküldte jótanácsait a szülők közül talán mégis), de eljutott arra a pontra az említett tanár, hogy valahogy valahol csak megvannak ezek a gyerekek, és csak nem szabotőrök mind, így üzengetett egy sort a világ minden gyerekének, így mire a gyerekem nekiállt ma a leckéknek hittanból (ahhahaha), elkezdtek begyűrűzni hozzá is emzéperix távoli üzenetei össze-vissza csatornákon.

így ma a gyerekem tök önállóan és egyedül bepótolta a legszükségesebb 45%-ot az említett tananyagból - imádom (imádnám, ha itt ez nem lenne túl profán)

karanténnaplók

na, ma ránkripakodott a református hittantanár (sic!) szülőkre (sic!) egy emailben (ennek még van jelentősége a mondat végén), melyben ötödmagammal osztozhattunk (látványosan mindenkit betett látható címzettnek), hogy nem kapott semmilyen jelzést gyerekeinktől (és gondolom tőlünk*) eddig, és ő nem tud a Krétán kívül kommunikálni (sic! - itt a mondat végi abszurdum**).

cserriontop: nem fog tudni értékelni év végén, ha nem kap semmit (sic!). 

* tőlem, még az elején kapott több emailt is, segítendő, amikor ész nélkül mindent küldtek mindenhol másképp

** abszurdum = mindezt _emailben_ írta.

személyes megjegyzésem:

ezt a sok képzetlen, unkreatív, tehetségtelen, kifáradt embert, akikkel az iskola összehozza a gyerekemet kötelező napi penzumnak... ez most vajon attól van, hogy 7milliárdnál többen vagyunk? vagy statisztikailag ennek így kell lennie? vagy csak rosszkor, rossz helyen?

személyes reagálásom:

tehát a mai estémből 25 percet dühöngve összeszedtem, milyen szkilleket tanult meg a gyerek (meg mi) a múlt 2 hónapban. nem tudsz olyan kommunikációs és számítógépes felületet mondani, amit nem használtunk (discordot csak azért nem, mert az már nem jut el a mostani tanárkorúakhoz), és hogy pontos legyek, projektmenedzsment alapokat, irodai szoftverkezelést, helyesírás-ellenőrzést (11-ből 2 tanár ír helyesen, matekból úgyis statisztika van neki, kiszámoltatom ez hány százalék), és direkt nem sorolom a tantárgyi oktatási részeinket.

okaim a személyes reagálásra:

a dühöngésem abból fakadt, hogy NEGYEDIK napja nem jutok ki egy (fél)órára a napra - azaz május 4. óta nem voltam kint csak a futárokhoz rohantam, majd vissza. minden nappal megint egyre fáradtabb vagyok, végtelen elvégzetlen teendőkkel, de tartom magam előtt a gyereket, lelkesítem, tanultatom, elküldetem, beszélgetek mindenről is, erre jön ez a hittantanár, és ahelyett, hogy 

• megkérdezné, miaf.van, amiért nem írunk
• megkérdezné, hogy volna-e ötletünk, hogyan érje el a gyereket
• elmondaná, hogy nem jött be ez a FOS kréta (ami még egy emlékeztetőt sem küld automatikusan)(6 kattintással érhető el, meg újrabeloggolással)
• küldené emailben a leckét, nem a krétán
• küldené classroomban ő is, ahogy az még az analfabéta izétanárnak is megy 
• elmondaná, mi a csudát csinál minden péntek reggel, amikor 45 perces online órában ihletetten felkészíthetné a gyereket a lelki eledelre, de nem teszi
• írna NEKI levelet, nem nekem, ahogy azt mindenki teszi, és amire figyelésben perfektül megfelel ez a büdös kölyök...

személyes következtetésem:

szóval szerintem ez az egész krízishelyzet, meg hogy megváltozik a világ ettől a járványtól, egy téveszme, kábítás, még az ezt az életüket erre szánó oktatók sem hajlandók tapodtat sem előre lépni, tanulni és fejlődni és alkalmazkodni.

vagyis nem a maszk és ov miatt lesz csak rosszabb a jövő itt.

egy estém zu Hause

...és akkor fél 7-kor leültem végre a német leckém fölé (ez most az enyém tényleg) és elkezdtem próbáltam igyekeztem behozogatni a lemaradtakat, és úgy zajlott kicsit az élet körülöttem, mint a slow-motion filmekben, amikor a főtéma egy helyben áll (ül és görnyed), és mindenki más sebesen szaggatottan rohan...

ennek amúgy akkor lett vége, amikor anyósom feltelefonált (ez az egyik legnagyobb frászom), és lehívta a párom, és nem szóltak föl, hogy minden rendben, mert hát 200 fölé került lent egy vérnyomás, és aztán menniük is kellett ügyeletre.

ez most úgy megidézte a 2 héttel ezelőtti váratlan János-kórházas kört a megszaggatott kézzel.

orvosos körből családilag elegendőnek nyilvánítom a napjainkat, semmi többet nem kérünk.

16 év

visszanéztem, tényleg majd' pont 16 éve írtam az első blogbejegyzésem.

osztok-szorzok. hú.

arcra!

6. hete hómofisz, ahol egyúttal hómtícsör és hómtutor, hómbékör, hómséf, hómmosónő, állandó pakolás, és persze a kertig alig mozdulok ki (ezt egyébként gyűlölöm, kevés dolog van, amit/akit gyűlölök, ezt a napsütésben ki nem jutást nagyon)

erre ma kimentem, elsinkófáltam a hintaágyat (rövid, kényelmetlen, de imádom), tűzettem magam a nappal (megsütött), majd szépen a hintaágy visszarángatás alkalmával a szép, 12 centi széles, fűben keresztbe egy helyen elhelyezkedő betonszegélyre 30 centi magasból arccal lefelé leejtettem a mobilom. (szilánkos ripityom kijelző, ön nyert)

arcra ejtett mobiljaim, szevasztok (immár 2)
kerti pihenés, te is.

rencer az onlájnoktatásban

hát a rencer, na az kéne nekünk, most, hogy új rencer van, vita nincs.

múlt csütörtök-pénteken egyszer csak elszállt a maradék agyam, mert a gyerekem, akire ráömlött az úgynevezett szünet utáni online "oktatás", ám folytatta a tavaszi szünetet suliidőben is.

És ez azzal járt, hogy egy gyors péntek esti fejszámolás azt súgta (képzavar), hogy akkor most elordítom magam, és a hétvégét betáblázzuk tanulásügyileg. mert azok a nők és férfiak, akik tanárként most totál odavannak, hogy micsoda meló ez a krízis, NEKIK, na ezek akkora cukifejek voltak, hogy gondolták az alábbiakat:

- miközben Apa elment dolgozni, mert az ő szektora pörög,
- miközben Anya itthon van, ergo a 8-10 órányi hómmelója mellett inkább csak lábat lógat (vagy ahogy a Trump-csaj jelezte, Homéroszt olvasgat), ezért

- nyugodtan feladhat minden napra 1 órányi matek új anyagot, amit elég elolvasni a könyvből, kimásolni (B+) és megoldani 3-5 példát, miafrancnak járnak ezek suliba, órára, ha ennyi elég?
- feladhatja nulla kompetencialapú oktatással a 2 felvételi feladatsort 45-45 percben, majd javítani (megoldókulcsban a levezetés annyi, hogy a) 2 - a többit Anya úgyis tudja magyarázni (20/19-et amúgy igen), majd szó nélkül leosztályozhatja...

- (amúgy Anya mellékállásban lassan bekéri a matektanár fizupapírját)

- nyugodtan feladhatja Mo. vízrajzát, mert azt majd egyszer (nem most ugyan), de meg kell majd tanulni (ez 4 óra meló volt neki) (és nekem, amíg megtanultam az office lens-szel bármit készíteni)

- nyugodtan írhat 4*8 A4 oldalnyi emailt arról, hogy mit NE nyisson meg a diák, csak ha akarja, de 5. hétre legyen szíves 3 nap alatt írni BÁRMIRŐL EGY FOGALMAZÁST ÉNEK tantárgyból, amit nem kellett sem elolvasni, sem megnyitni (mi is az, kérdeznénk)

- elkészítheti mára (vagy holnaputánra - ugye ez egy lebegtetett határidő volt egyik posztban ez, másik posztban az, csak precízen, mert csak 10 tantárgy van) a makettet (3 hétig nem volt "ihlete" - ezt most akkor meghoztam, Anya, a múzsa csókja, képzavar, új mellékállás)

- nyugodtan elszúrhatnak ofőóra néven 45 percet minden hétfőn csetszobás képernyőhöz kötéssel, egy ötletem sincs, mi a célja ennek, hacsak nem az önáltatós dokumentáció (kréta, diri, többi tanár, hogy "milyen jól megy") - egy. darab. értelmes. mondat. nem. hangzott. el. 5. hét. alatt. - még a közösség érzése sem, mert háromszavasnál nincsen hosszabb hozzászólás, és az sem kongruens.

- és így tovább-

szóval a tanulság:

rencer kell.
legalább nekünk.

így holnap (két teamem között) órarendet készítünk, és időpontokat rögzítünk. neki, mert nekem csak a nonstop megy.

és ma megint kimásoltam a leckéket, kinyomtattam, mert lusta dög, plusz fingja nincs, hogy is kellene ezt, ez derült ki.

*******

és csak így érzések szintjén énközlés:

iszonyúan fáraszt amúgy ez a randomizált online nemoktatás.

elküldeni emailben a tananyag címét és 4 feladatszámot, egy tesztlapot a nem megtanított nyelvtanról, egy másolni való szöveget, vagy egy vaktérképet, hogy mindent jelölj be és ppt és pdf és hablaty, ha van kedved, de határidőre - az NEM online oktatás.
(kettő kivétel van amúgy a 11 tantárgy között, ezeket a nőket az erőfeszítésükért értékelem, ők tartanak időpontban online és offline órát, BESZÉLNEK a gyerekekkel, aktivizálják magukat és őket)

...
bájdövéj ének fogalmazás?

a nyulak, éjjel

egyébiránt nem maradt el a csendesen minden éjjel készülődős nyúlság idén sem.

az mindig úgy van, hogy nálunk ajándékozni titokban kell (még a listás cuccokat sem adhatjuk kézbe), azaz mindig mindent szétcsomagolok 3-5 részletbe és eldugom.
a lakásunk 59 nm, ezért pl. egy lego technik óriáskészlet érkeztetése és hetekig itthon dugdosása jelentős fejlesztőerővel bír...

de a nyúlhoz vissza.

volt olyan év, hogy a hülye (a)nyúl az étkezőben egy szék aljára ragasztotta alulról az eldugott ajándékot. költői kérdés: reggelre melyik ragasztó engedte el magát először?

igen.

idén szép idő volt, és a majdnem13éves kijelentette, jogosan, hiszen más rendszert nem ismer, hogy nyugodtan készüljön a nyúl azzal a dugdosással akár a kertben is (kérdeztem is, mit dugjon el Ny, ha a kérés a Terrária online letölthető, számítógépes játék) (de ezt is megoldotta Ny, egyébként).

szóval 23 óra körül a kertben...

szerintem már ott voltak anyósomék apróságai :) (nálunk több körben jár több nyúl/mikulás/angyalka)(mindig)

megállapíthattam, hogy a meztelencsigák éjjel duhajkodnak, jellemzően ott, ahová pont ideális volna rejteni egy ajándékot.

a nyúlcsapda/fészek nem alkalmas egynél több (már ottlevő) ajándék tárolására.

ezen kívül a szomszéd bozótban valak/mi lakik, mozog, él éjjel.

ugyancsak a kert előtti tiszafa környékén.

mindkét esetben hatásos a csoszogás és halk siccegés - akármi is az.

és azért az is tanulság, hogy minden ilyen macera mennyire megéri, mert persze örül neki, meg mi is :)

hómofiszundoritisz

létezik ilyen?

a jelekből ítélve van.

hihetetlen szakadék van a hétvégénéjjelnappalmindig dolgozós gyerektelen nekemmindenkorjó kollégáim és köztem, pedig a heti 40-45 órát simán toltam én is itthon az elmúlt hetekben.

de hogy szombaton 2 levelem volt feldolgozatlan (mert feldolgoztam a többit), és ma estére megint 12 lett, ezt nem tolerálom.

én lennék a jó francia, aki feljelenteném zaklatásért azt, aki szerint ez így oké. 

holnap megtanítom az időzített levelezést, valamint a munkaidő kifejezést.

vagy csak simán megöregedtem. nesze nekem.

karantinho naplopó

március idusán hazatértem a vincseszteremmel meg úgy 1500 lapnyi, találomra összefogott paksamétával, egy rendkívül kiadós életundoritisszel, és sok tervvel, hogy hány filmet nézek majd meg, meg hogy kifestjük a lakást, ha már az ablakcsere ugrott...

lett belőle a 7/24 dolgozó- és mosó- és főző- és rendrakónő, aki reggel leül a hómofiszába, aztán felpattog tanítani (plusz ordibálni a milyenfeladatodvanmikorra és teszedlemostmáraztak.tabletet topicban), majd felpattan megfőzni az ebédet (agyi kapacitásaim hiányossága, hogy KÉPTELEN vagyok heti tervet készíteni, azaz az ebéd 7 nyelven szól, csak mire kitalálom, mi legyen, hisz FŐ a változatosság (és ne legyen hagyma, és ne legyen borsó/bab/káposzta, és unom már a krumplipürét, és nem eszem rugót és és és), majd visszapattan, mert délután meg hívogatni kezdenek, akik addig nem vették fel, és onlineórasupportnak pattanok oda, hogy ne stresszeljen a tempó miatt, mert tudja, csak nem gyorsan, aztán vissza...

eddig átlag 17:37-kor kerültem ki először a kertbe (éljenek a nonstop online kampányok), akkor ugye már a nap nem jellemzően süt, azalatt elintéztem az anyukámathívom telefonokat, de a barátnőkethívósokat nem, mert mindenki otthon tolja az anyuvacsitadésestifürdet.

kicsit sok ez a háromműszak, de ezzel együtt ez nem panasz, csak kell majd, hogy évek múlva vissza tudjam olvasni, milyen volt az új kor eleje.

amúgy rendkívül felemelő volt, ahogyan a munkastatisztikáim alakultak (3,5 hét, 1800 beérkező levél, 500 körüli kimenő, de a legjobb azokról az itt nem említhető számokról nem beszélni, amikből az derül ki, hogy az emberek józanok és jók és összefognak, ha kell...)

a magánéletem még nem tért vissza nagyon, de 2 filmet azért megnéztem, könyvet nem olvastam, szabad pillanataimban továbbra is lelkesen héjdéjezem, meg sherlokozom (karantén idején minden nap vállon veregetem magam, hogy megvettem a 150000 játékos verziót, jippí, okosvoltam!), és

és

és

ja, igen, hétvégén lemosogattam 3 ablakegyüttest penész ellen, ami -ismerve az időigényét- határozottan luxus volt, haha.