kredencek

na, ezért olyan ismerős ismeretlen szó ez a kreditrendszer. a régi rencerben csak bementél, oszt tanultál, kábé elvégezted minden szükséges és szükségesnek mondott tantárgyadat, hozzátanulgattál egy kis eztmegazt, végén szakdoga, védés, záróvizsga, és szevasz, kaptál egy diplomát.

a mai napom és a megelőző kettő nekem meg azon bonyolódott a meglevőhöz képest tovább, hogy elkezdtem számolgatni a meglévő, kapandó és kapni fogott kreditjeimet, és

ahányszor

számolom

MINDIG MÁS JÖN KI.

azért nem mindegy, mert a többlet többletért uszkve 25 rugót kell(ene) fizetnem, és én azt NM NM NM fogom.

az imént úgy számoltam, nem lesz gond, tegnap úgy számoltam, gond lesz. 

fő

a

fejem.

kutyafut

mondatok a kutyafuttahétről:

sok volt.

itthonról dolgoztam sokat,

meg bent dolgoztam sokat.

pénteken kiterítettek. ez a fajta pellengérre állítás és egyedül hagyás lesz a döntő oka egy teljesen más hely keresésének. azt, ami a munkám, szeretem, akarom, tanulom, folyamatosan szívom magamba a tudásokat, ez csak nem véletlen. 

de ahogyan ott van, na az AHOGYANT, na azt nem bírom. pedig másfél évtizedig bírtam, a szó nem szoros értelmében.

most pénteken azonban volt egy pont, ahonnan túllendülni csak kívül bírok, belül nem.

azért még fölmentem a Várba, ajándékot intézni, majd hazavonszolódtam.

szombaton minden porcikám azt mondta, maradjak itthon, csak minthogy megígértem magam, hát mentem, dolgoztam, és volt értelme, haszna, ez mindig egyenesbe hoz amúgy.

a szombat végén gyorsváltással sikerült odaérnünk a 70. szülinap helyszínére is. 11re értünk haza, g első igazi éjszakázása megvolt (miután eléggé jóalvó, plusz megbolondul, ha nagyon fáradt, kialvatlan, sosem preferálom az ilyet amúgy).

vasárnap aprítottam a házimunkát, plusz összekapirgáltam a dirib-darabjaim, ezzel együtt ez a szülinap is pipa, valójában gumilasztilelkem hamar visszagömbölyödik, ha nem bántanak ésvagy nem igazságtalan velem senki.

ma, drágapárom ötletére Dunakanyarogtunk, igazán kellett már valami efféle. hazafelé a kocsiban gyerekem _végig_ csipogott / gajdolt / ordibált, melyből én az eleje és végeötpercet bírtam meghallgatni, úgy aludtam el, mint egy darab fa. mondjuk itthon, ebéd után mindketten hozták ugyanezt. a Vár megvan, a Duna folyik, _mindenki_horgászik, a fák sárgulnak, pirulnak, barnulnak. az ősz szép.

holnap még egy ünneplés, aztán vissza a kutyafutás. kicsit kellene még egy-két októberi hét, hogy a tanulásban utolérjem magam, de ez már nemigen lesz meg.

tárgyilagosan

minden dolog, amiben vagyok kizárólag félig tud elkészülni.

a hajam szálát tépegetem egyenként, és

megőrülök.

ha nem kellene a legalapvetőbb elemekkel megküzdenem nap mint nap, tegyük föl nem a munkával, hanem a munkatársakkal ugye, 

előfordulhat, hogy már akkor sem tudnám jól megoldani a dolgaim.

erről meg nincs mit mondani többet.

áhh, nem véletlen

áhh, nem véletlen, amikor egy-egy feladatnak nehezen bírok nekiállni.
most sem a feladat volt büdös, vagy éppen nem nem értek annyira hozzá - csak egyszerűen látszik, mekkora falat.

ezt, a mostanit pl. reggel egy órát, most több, mint kettőt írtam, és úgy kb. a fele annak, mint ami szükséges még ahhoz, jó legyen annyira, hogy továbbküldhessem a csoporttársamnak, hogy akkor dolgozzon rajta tovább. 

a nemzetközi kommunikációnak az amúgy kifejezetten a hátránya, ha több nyelvet beszélsz. legyen egy, és akkor azt használja mindenki. a mi kétfős csoportunkban a német az írásbeli, angol a szóbeli nyelv. uhh.

gyakrabbért

jól van, az intuícióm teljesen helyes volt, _ezt_ a három napot nyolcféle hasznosabb dologgal is tölthettem volna, mint amivel, de erre szántam, ez ilyen lett.

a leányzó tényleg nem csinált semmit szombatig, de akkor végre összeeszkábálta magát, két napig csinálta, ma elküldte, úgyhogy most már csak javítgatnom kell németről németre... de hogy nem az egészet én csinálom - azért nagyon megérte várni.

a csoporttársak most iszonyú kiakasztók voltak. volt valami áthozott vizsga szerdán, amitől az egész maradék három napra minimálisat is képtelenek voltak gondolni, így abban a helyzetben, hogy a leggyengébben teljesítő klikkhez csapódtam, a csoportmunka nagyjából kizárólag stresszt jelentett. legközelebb erőszakos, nyomulós és kifejezetten akaszkodós leszek, ezt megfogadtam. inkább attól legyen fejfájásom. az a helyzet, hogy nekem minden tantárgy ebben a félévben iszonyú fontos, hogy megértsem, leessen, melyik mit jelent (nekem), és azt ez a három nap nagyon nem segítette. na mindegy.

a jó oldala amúgy a dolognak az az érzés, ahogyan azért mégis gyűlik a tudás a fejemben. jöttek ötleteim a szakdolgozatomhoz is, azzal egyébként csudára le vagyok maradva, minthogy már egy vázlattal, egy plusz vezetővel, meg nem kevés kijegyzetelt szakirodalommal kellene rendelkeznem...

sűrűek a dolgok, de az nem baj. 

mondjuk arra azért kíváncsi lennék, ki a csuda bír a munkatelefonomon vasárnap este fél 10kor hívni. vááh.

ventilláció

igen, megint nincs más, mint egy nagy adag nyüszítés, ugorgyunk, aki ezt unnya, én unom.

nem ugrom, mer' a blogomba' azt írok, amit akarok.

ez a suli egy nájtmer-

van egy cse' csoporttársam, aki lecsapott rám, minthogy többnyelvű vagyok, és én is ösztöndíjas, hogy legyünk mindenből egy csoport mi ketten, én meg igazi hülye voltam, és most vagyok vele egy csoport, és ez a csaj, ez SEMMIT nem csinált.

van kb még 400 elolvasnivaló pszicho szövegem németül, hozzá cirka 20 megválaszolandó, vizsgán értékelendő kérdésem, mindez holnap estig megcsinálandó (hülyék, eleve), és akkor itt van még két kézikönyv - egyet készíteni, másikat kielemezni és prezentációra ppt-be helyezni, majd előadni csütörtökön.

ez NEM levelező oktatás amúgy, olyasmire van tervezve, hogy napi három óra elfoglaltság minden nap, anyanyelvieknek. csúnyátmondtam.

ja, és az a vicces közben, hogy a benti gépem nem működik, azt itthoniról nem tudok nyomtatni, plusz nem megy rajta a bentigépem tartalmával bíró drájv, mely a netbúkomon se megy, azaz a mai itthondolgozás kiváló ITTHONŐRÜLÖKMEGGÉ vált, tenksz tu világmindenség.

légyszi, innen menjen már könnyebben, légyszi, mert föladom.