hörrrggggh urut

köööhhhköööööhhh, keeeehh hörömp hörömp tráráááá pfppfffpfff
vááh-
és ez naponta 180-szor, most én vagyok a soros, és nagyon hálás vagyok, hogy ritkán vagyok beteg, mert az a vég, ilyenkor dolgozni járni, gondolkodni, tervezni és véghezvinni kábé olyan, mint egy vizes szottyadt szivaccsal a fejben ugyanezt tenni.
(amúgy kiváló hasonlat, figyeltétek?)
váááh.
g szombat óta nagyjából gyógyultnak nyilvánítható, taknya elhagyni látszik minket, ő nem köhög már, ám miután oviba sem jár még a héten, ember legyen a talpán, aki a kis felhúzott rugóval bírja a tempót tartani, foteldzsungel: mászik, ugrik föl-le, karfára egylábon áll, ugrik le, térdről állásba, majd elrohan, és vissza, és közben folyamatosan beszél beszél beszél. és nagyon cukin nagyon fárasztó :)
és: megtört a jég - embert rajzolt magától, hadd tegyem hozzá: Misut. (ez nyilván a Janikovszkyhívőknek mond valamit)
és: egészen nagy hálával gondolok erre a hétre, midőn NEM kell nyolcórás vonatutakkal operálnom az úticélomig. szerintem ez az egyik oka a távoli suliválasztásnak, szóval hogy élvezzem a mindennapokat mégjobban: jókedvre derít.

újabb ezmegaz

holnap újabb vicces éjjeli indulás, csak most éppen semmi kedvem éjjeli járatokat nyomozni, sötétben vonaton indulásokra várni, késést lesni a mávponthun (ami egyébiránt hardcore 21. század, ahogyan ülsz A vonaton, melynek menetrendjében folyamatosan tudod követni, hogyan késtek majd innenonnan, egyúttal pedig hogy fog elmenni Az A Busz, Mellyel Még Nyolc Előtt Érnél Oda a CÉLállomásra, mely okán HÁROMNEGYEDKETTŐKOR indultál otthonról...), pfuj, na,
de legalább
utolsó vizsga, az is valami sovány vigasz.
a mai újabb vicces történet ismét a dolgozóhoz kapcsolódik, ahogyan mellbe vágott a kétharmad fizetésnyi összeg a nyomtatványon, amennyit ugye fizetni leendek ama apehutódnak. no persze, programhiba, csak tizedfizetésnyit kell fizessek, és az milyen jó...
az is vicces, ahogyan g minden _második_ estére lesz lázas ettől a nyavalyától, a köztes időket takonyhegyek árnyékában tölti.
morcos vagyok, na. reggel kellett volna ideírnom, akkor nem voltam morc.
csókolom.

a hét

ez a hét is csak úgy elröppent, mostanában már nincs is másképp, néha pedig szükséges volna egy olyan teszek-veszek csak-izé, mint ami öntudatlanul kitör belőlem időről időre, szabotálva a munkaügyi és tanulásügyi korrektül nonstop terveim.
így lehet egyre növekvő rendnek csakis énáltalam titulált valami az asztalomon, így lehet, hogy kimostam a műirha kabátomat (ha tudnátok, ez mekkora tortúra), meg tavalyi papírok 99%-os elpakolása is ilyen, de mostanában már a takarítás is... csak röhögök magamon,
és kíváncsi vagyok,
ha nem lenne vizsgaidőszakom, vajon akkor is így haladnának a dolgok...
de van vizsgaidőszakom, kedden van az utolsó, pont a dékánnál, pont egy cikken rágom éppen keresztül magam a nyolcból, pont megint nem hihető, hogy átpuffanok a léc fölött-
mondjuk eddig is fölvont vállal, kitárt manccsal, döbbenten állok a hét ötös fölött, de nyilván ez is a sulit minősíti, amilyen rosszmájú vagyok.
azonkívül múlt héten három napot volt szerencsém egy nemzetközi csapatban tölteni (visegrádi országok), és annyira megnyugtató volt, közepesen inspiráló is, hogy igazából várom már a folytatását varsóban. félelemmel vegyes persze minden tervezésem, a suliegyheteket sem tudom, hogyan fogom venni g okán, de legalább ez sem unalmas, mint semmi manapság.
kivéve talán a közélet és politika állandó arcomba és zsigereimbe tolulását, na, az rendkívül unalmas.

csak torok gyula...

nohát, időnként gáz, az ember minek képes "örülni".
én pl annak eléggé bírok örülni, ahogyan ez, idén a második, ámde kifejezetten kézzel fogható és jólápolható betegség, ami elkapta a családot, első körben természetesen g-t.
egyszerűen béna mondat, de örülök, hogy ez van.
a szónak nyilván abban az értelmében, ahogyan a tenni tudok érte, és attól jobban is lesz láthatólag ez az érzés egyszerűen lenyűgöz.
mondjuk azért igazából nem rörm, ahogyan negyedik hete köhög, szerdáig a torokbanmaradós légcsőhurut-köhögéssel, tegnaptól pedig a hirtelen felszökik a lázam, taknyosköhögősfelszakasztós torokgyulladással.
viszont a fejfájás csak kószált felénk egyszer-egyszer, így lemondhattam nagy reményekkel a mosthétfői altatós eeg-t, remélve, nem kell majd mégis.

dijóhéja

nohát röviden a mivanvelünk-
a decemberi kórházazás, eegézés, neurológusra eredményért presszionálás (negatív) vacakolása után vegyes a kép. egyúttal g feje hol fáj, hol nem.

mondjuk karácsony előtt először elkapott mindannyiónkat a hányósvírus, g pl nem hányt, de volt egy vasárnap, amikor végigaludta a napot (para természetesen ezerrel, most mi van), majd estére, mint aki jól végezte dolgát, pattogott, mint a nikkelbolha, semmi baja nem volt.
karácsonyt megint végignyomultuk a családban, most előrelátóan a huszonharmadikát lestoppoltam, munkahelystop, úgy a pontos. előző három napban az ajándékokat is kibogarásztam a rendszerből, és kegyetlenül be is csomagoltam őket huszonnegyedikére virradóan (soha korábban nem voltam ennyire gyors, vállveregetés jár), így egész pofás huszonnegyedikénk lett. itthon, csak mi hárman, együtt, juhhuj.
aztán szépen körbeszaladtunk a városon, kiosztottuk-beszereztük ajándékainkat, megettük a megehetőt, eldumcsiztunk a minket szeretőkkel szeretettel, kiemelten kutyáztunk, majd szépen hazahordtuk a köhögősvírust, mellyel azóta is töltjük éjjelünk-nappalunk.
az ünnepek közöttet rajtam kívül mindenki itthon töltötte, én 28-29-én rendezvényeztem, érdekes volt, jó tapasztalat.
majd lett szilveszter, újév, fejfájás pedig nem nagyon volt. vagyishogy hol volt, hol nem.
még gyűjtögetem az intuícióimat a tapasztalatok mellé erről, kíváncsi vagyok, hova futunk ki pl. a nevtan ügyében, szorgosan járunk ugyanis a "beszélgetős doktornénihez". g szeret járni, imád festeni, meg irányítgatni a nénit. nekem meg azért "jó", mert nüansznyi dolgokból annyi realitás lejön nekem magunkról, róla, hogy már megérte. azért a végső konklúzióra nagyon kíváncsi vagyok.
nincs kézzelfogható indok a fejfájás hol és mikorlétére, mostanában kicsit kevesebb volt az ovi, többet volt apával, több volt az átlagbetegség, még jobban figyeltünk a nyugodt alapsémára. hátha ez így mind segít-
mi még.
ja, vizsgázom meg dolgozatbeadok ezerrel, és ha volna dupla ennyi időm, egészen élvezném a tanulást. de nincs, ettől némileg frusztráltan vizsgázom. például holnap 10kor, jut eszembe, talán akkor el is teszem magam fél5ig, mely időpontra fókuszálva föl fogok kelni, föl fogok kelni, föl fogok kelni, föl fogok kel---

újévi újsablon - búék bújsabl

professzionális hétfőn vizsgámlesz-érzés lefedő rettentőfontos tevékenységeim egyike ez. khm.
mindenkinek boldogat!
ps: lassan majd értelmeset is írok, lassanhamarosan.

föltettem, mert a karácsonyfáink a gyengéim.

vidámat most nem

mesélném a hidegzuhanyt, ahogyan a tizedével lett kevesebb a mostani fizetésem, de csak állok, és kapkodom a levegőt. EZ még a decemberi, ezért is a mély döbbenet, noha tudtam, hogy sokkal kevesebb lesz, de azt, hogy most???. csűrnek, csavarnak, zsigerelnek.
egyszer régen felírták egy falra: birkanép.
ennek tagja leendtem, jelentem alássan.

apdét: már tudom, vááh.