ez a hét is csak úgy elröppent, mostanában már nincs is másképp, néha pedig szükséges volna egy olyan teszek-veszek csak-izé, mint ami öntudatlanul kitör belőlem időről időre, szabotálva a munkaügyi és tanulásügyi korrektül nonstop terveim.
így lehet egyre növekvő rendnek csakis énáltalam titulált valami az asztalomon, így lehet, hogy kimostam a műirha kabátomat (ha tudnátok, ez mekkora tortúra), meg tavalyi papírok 99%-os elpakolása is ilyen, de mostanában már a takarítás is... csak röhögök magamon,
és kíváncsi vagyok,
ha nem lenne vizsgaidőszakom, vajon akkor is így haladnának a dolgok...
de van vizsgaidőszakom, kedden van az utolsó, pont a dékánnál, pont egy cikken rágom éppen keresztül magam a nyolcból, pont megint nem hihető, hogy átpuffanok a léc fölött-
mondjuk eddig is fölvont vállal, kitárt manccsal, döbbenten állok a hét ötös fölött, de nyilván ez is a sulit minősíti, amilyen rosszmájú vagyok.
azonkívül múlt héten három napot volt szerencsém egy nemzetközi csapatban tölteni (visegrádi országok), és annyira megnyugtató volt, közepesen inspiráló is, hogy igazából várom már a folytatását varsóban. félelemmel vegyes persze minden tervezésem, a suliegyheteket sem tudom, hogyan fogom venni g okán, de legalább ez sem unalmas, mint semmi manapság.
kivéve talán a közélet és politika állandó arcomba és zsigereimbe tolulását, na, az rendkívül unalmas.
így lehet egyre növekvő rendnek csakis énáltalam titulált valami az asztalomon, így lehet, hogy kimostam a műirha kabátomat (ha tudnátok, ez mekkora tortúra), meg tavalyi papírok 99%-os elpakolása is ilyen, de mostanában már a takarítás is... csak röhögök magamon,
és kíváncsi vagyok,
ha nem lenne vizsgaidőszakom, vajon akkor is így haladnának a dolgok...
de van vizsgaidőszakom, kedden van az utolsó, pont a dékánnál, pont egy cikken rágom éppen keresztül magam a nyolcból, pont megint nem hihető, hogy átpuffanok a léc fölött-
mondjuk eddig is fölvont vállal, kitárt manccsal, döbbenten állok a hét ötös fölött, de nyilván ez is a sulit minősíti, amilyen rosszmájú vagyok.
azonkívül múlt héten három napot volt szerencsém egy nemzetközi csapatban tölteni (visegrádi országok), és annyira megnyugtató volt, közepesen inspiráló is, hogy igazából várom már a folytatását varsóban. félelemmel vegyes persze minden tervezésem, a suliegyheteket sem tudom, hogyan fogom venni g okán, de legalább ez sem unalmas, mint semmi manapság.
kivéve talán a közélet és politika állandó arcomba és zsigereimbe tolulását, na, az rendkívül unalmas.
2 megjegyzés:
Azért azokhoz az ötösökhöz gratula. :)
azért köszönöm :)
Megjegyzés küldése