14

 14 lett. öregem! - mondom neki naponta tízszer... :)

meleg és nyár

és ezek nagy vesztese az elmúlt hetekben a munka - idegesít is rendesen. de az is igaz, hogy ebben is kellene valami természetes hatodik érzéket tartani, ami van is, csak nem vagyok elég kreatív, hogy beépítsem és jól használjam ki. ilyenkor azzal hálálja meg magát a bénázásom, hogy beleálmodom a dolgaim az álmaimba, és bocs, de extrahülye álmaim vannak, nem rémálmok, de kellemetlenek többnyire.

huszonhét

10+10+7: ez lesz a végső feldolgozott mennyiség a sárgabarackból. miután semmi mást nem hajlandó megenni a díszes társaság, adtam be a derekam. egyébként pedig egészen élvezem. 

a reggeli úszásokat is élvezem, szerintem nekem ez jó. az vicces, hogy csak és kizárólag 65+ a korosztály a 2-3 sávban, ami ilyenkor szabad, emellett jómagam is gyorsnak értékelhetem. persze van az ember gyereke, aki időnként viccesen az ember orra alá dörgöli, hogy csiga, meg le is úszik, persze, de fiatalság, bolondság, és szerintem jó nekem így. bírom, amikor kijőve az usziból zsezseg a karom meg a lábam, és érzem, hogy élek.

most egy kevés munkakedvet kellene még szereznem, és akkor egészen jól menne a napom.

abban a szellemben

abban a szellemben folytattuk ma:

megvolt először is este a késői lefekvés és éjszakai dolgozás (hómofiszbénázás, szevasz)

megvolt ma is a korai kelés és úszás (akárhogy is, másfél éve várom ezt, nem engedem ki a kezemből, nem beszélve arról, hogy g végre örömmel mozog, ő akarja, és büszke magára, hogy megmozgat engem, én meg szélesen vigyorgok, mert miközben úszni jó, aközben vele úszni még jobb, mert vicces gyerek, jól úszik, és most végre nem a medencepartról látom évente egyszer ezt az attribútumát, hanem két hossz közöttről :) )

megvolt az éjjeli reggelre időzített leveleim és Fb posztom kiküldése, miközben én máshol úszkáltam - ilyenkor tök hálás vagyok az ilyeneket fejlesztőknek

és itt vigyorog rám újabb 10 kiló kajszi, az elmúlt napok 7-je után, és idén nem hangyát izélgetem, hanem barackot, és ez hálássá tesz, maradjon csak így, inkább mosogatom tonnaszámra a nyavalyás kis kedvenc üvegeimet.

és ez az egész már egészen olyan, mint a normális, csak közben állandóan bezuhan a gondolat, hogy figyeljek, mert mindjárt itt a negyedik hullám - úgy kell a fejemben összecsavart újsággal csapkodni a gondolatot - még nem, még nem!

kész

azért vicces, hogy minden eddigi szokásomtól eltérően ma

• lementünk úszni reggel a szuperüres usziba
  
• a maradék barackot is megfőztem, dunsztban figyelnek
  
• kétszer megreggeliztem (vagyis befejeztem másodikra az elsőt)
  
• az ebédhez kész a hús
  
• és még dolgoztam is

és még nincs dél. ebben a szellemben folytatom.

keleti parti

azért vicces, hogy majd' egy fél évszázadnak kellett eltelnie, nyáron balatoni lányként, mire megtapasztaltam, hogy a Balcsinak van keleti partja!

amely felfedezésből már csak az viccesebb, hogy belátni innen a harmad tavat, miközben pancsolsz a vízben. 

eddig többnyire a Badacsony vagy a Kőröshegyi völgyhíd volt a látnivaló, erre most lehet olyanokkal viccelni, hogy átúszod? hahaha.

pár napra két gyerekem lett, a második/pótgyereket úgy adta át édesanyja, hogy tulajdonképpen elegendő lenne érettségi után visszaadnom, addigra simán kinövi, amit ki kell. mivel többedszer hangzott el ez az ominózus mondat, meg is vizsgáltam a kérdést. jó, nem egy közepeskamasz gyereket vállalnék be, ha választhatnék, pluszban, de legalább ennyi még jöhetne bármikor. különös tekintettel arra, hogy végre volt kivel társasozni meg römizni.

az új nyaraló, ami egyébként egy régi ház, egészen helyes, sok potenciál van benne, a tengerparthoz mért közelségét és a (Balatonnál általános) rendezetlen köztulajdoni helyzeteket leszámítva. és még kivink is van.