egészen időtlen puha barlangban tartózkodtam mostanáig, maradnék még. messze mindentől. mondjuk még egy hét kellene ilyen küzdelemmentesen.
ma is, tegnap is gyalogoltunk a Dunához zúzmarában. zúzmarában gyalogolni jó. az ünnepi két hét alatt 5 gyaloglás - ez egészen jó irány. ezt fontolgatom már jóideje, kell a mozgás. és jó is. most azon töröm a fejem, hogyan fog beleférni a beleférhetetlenbe, amikor elkezdődik a malom.
klasszul behúztam magam a csőbe tegnap, nem gyakori nálam a gyilkos hangulat (ez más mint a rosszkedv, a lent vagyok érzés vagy hasonlók). ez az a tehetetlenségérzés, ami már majdnem tettekbe fordul. nyilván nem élőlények ellen fordítom (szekrény- és szobaajtó-csapkodás), meg tudok kicsit uralkodni rajta (agyköd pont nem jár vele), de azért nem jó ilyenkor találkozni velem.
ja, mert mi volt. hát lerohantunk az úszásra, ahol a zárt várakozótérben 25 dühös ember állt sorban és hangosan "sóhajtozott", úgy, hogy a micsoda szemétség, "jól van kisfiam, hát el fogunk késni" hangulatból még rám is jutott egy kis ordibálás. a kinek volt igaza szerint nekem tuti nem volt, szóval nem védeném meg magam. amitől viszont a sor végére állva egyszer csak kilökött valami abból a közegből, az olyasmi volt, hogy egy pillanat alatt ekkora indulatok fordulhatnak felém, aki azért elég kommunikációképes és -kész vagyok, az milyen hely már. milyen emberek, semmi kedvesség, "jól van, hülye vagy, de hát ez a helyzet"-hozzáállás, csak a VÁVÁVÁVVÁÁÁÁ!!! ráordibálás... a másik aspektus, hogyha én ezekkel itt "élőben" ennyire nem érzem jól magam, mert gyűlölnek, akkor milyen lesz pucér testtel a medencében együtt úszni velük... víz alá nyomnak? csak mert a tömegnek mindig igaza van?
szóval kimentem, és realizáltam, hogy így se, úgy se úsztam volna egy jót, szóval a délutáni úszás második mínuszpontja is megjött (a közönség) markánsan. 4-5-nél új időpontot keresek, nem lesz más, és mindenkinek jobb lesz.
tegnap kezdődött g-nek az úszás - ezt én simán edzésnek hívom, csak elfeledtem, hogy kell(het) a sportigazolás is tőlük, de ez talán ráér jövő hétig. ezt az úszós szeánszot magamnak még helyezgetem, ideális volna ugyanis nekem is ezalatt úsznom, a medence másik végében (miután 15 p alatt bepárásodik a szemüvegem, úgysem látom..., szóval teljes elszigeteltségben, de kompaktul. tegnap ezt ki is próbáltam. kihagytam a számításból, hogy tanuszoda, persze. és hogy tegnap van az első nap, valamint az úszóképző felvételije... így, amikor 18:15-kor elindultam a medence felé (egyedüli felnőtt fürdőruhában), hát az epic érzés volt. még a medencébe sem mentek be a tanfolyamosok, a gyerekeket is csak bégetve terelgették a felmérők, jómagam pedig félúton realizáltam, hogy tartok egy feszített víztükrű medence felé, _egyedüli_ látványosságként az usziban. oké, visszafordultam, megvártam a hangulat lanyhulását. negyedóra múlva amúgy megérkezett a felnőttársadalom is a vízbe, és ezek a délutánosok corporate úszást alkalmaznak, vagyis simán kitúrják a magamfajta se gyors se lassú egyedeket. szóval a tapasztalat vegyes, még egy kicsit tapogatom a dolgot.
mindenkin szépen átvonult ez a taknyos-torokfájós, azóta először hétfőn voltunk úszni. múlt héten meg befizettem g-t tanfolyamra, mert az edzés az csak edzés, megmondják, mennyit ússzon. ezek a kamaszgyerekek csak kötelezőségekkel működnek (na jó, nem, úszni velem szívesen jött) amúgy a gyógyúszás vonalat nagyon nagyon borzasztóan (hiper)hiányoltam a covidhullámok alatt. elkanászkodik ez a kölök, és ezt most minden porcikámban fájlalom.
és persze nem kanászkodik állandóan és annyira, mert múlt pénteken apjástul megtalálták a közeli pumpapályát, és ott voltak ma is, szóval van némi mozgás, de én most ezt a nyarat nem teszem a kirakatba, milyen jól sikerült.
nehéz ez, hogy személyi edzőnek is kellene lennem mind a kamaszgyerekem, mind a magam életében egyszerre - soha nem volt ambícióm, azért ez elég hátrány...
voltunk amúgy a kenyérlelkén múlt héten, előtte meg vettünk neki egy széket, és akkor meg is volt ez a suta szabadságom. ja, igaz, vasárnapra összeszedtem a bátorságom, és kinagytakarítottam a konyha felét, ez elég szép (és amortizáló) élmény volt. olyan szerencsés konyhám van, hogy igazán csak az látszik rajta, amikor nagyon el van hanyagolva - ez a tiszta és száraz érzést csak én tudom, mindenki másnak ez a normális, mért most történt valami? :)
és akkor most vasárnap éjjelre kiújult a bélgyulám, gratulálok, erre jobban kellene figyelnem, de ki a fene tud ülőmunkát nem ülve csinálni? vagy többet mozogni, ha utazgatás nélkül is 10 órányi munkám van, ha akarom (ha nem akarom, úgy kevesebbet csinálok meg belőle, de nem lesz azért kevesebb).
abban a szellemben folytattuk ma:
megvolt először is este a késői lefekvés és éjszakai dolgozás (hómofiszbénázás, szevasz)
megvolt ma is a korai kelés és úszás (akárhogy is, másfél éve várom ezt, nem engedem ki a kezemből, nem beszélve arról, hogy g végre örömmel mozog, ő akarja, és büszke magára, hogy megmozgat engem, én meg szélesen vigyorgok, mert miközben úszni jó, aközben vele úszni még jobb, mert vicces gyerek, jól úszik, és most végre nem a medencepartról látom évente egyszer ezt az attribútumát, hanem két hossz közöttről :) )
megvolt az éjjeli reggelre időzített leveleim és Fb posztom kiküldése, miközben én máshol úszkáltam - ilyenkor tök hálás vagyok az ilyeneket fejlesztőknek
és itt vigyorog rám újabb 10 kiló kajszi, az elmúlt napok 7-je után, és idén nem hangyát izélgetem, hanem barackot, és ez hálássá tesz, maradjon csak így, inkább mosogatom tonnaszámra a nyavalyás kis kedvenc üvegeimet.
és ez az egész már egészen olyan, mint a normális, csak közben állandóan bezuhan a gondolat, hogy figyeljek, mert mindjárt itt a negyedik hullám - úgy kell a fejemben összecsavart újsággal csapkodni a gondolatot - még nem, még nem!
újabb kéthetes online tanulás - múlt héten g betegszerűsége okán (fejfájás - takony, melléküreg-gyanú, de talán nem) a szokásos nemkért-nemküldött leckékkel meg miértnemcsinálodmár -ordibálásokkal
aztán ma bement, és akkor úgy 10 körül jött a diri levele, hogy a változatosság kedvéért holnaptól 4 nap (!) online suli, aztán meglátjuk. (párhuzamos osztály piroscetli, és nekik, bár van fertőzött gyerek, akivel múlt héten együtt voltak, nekik nincs...) így az egész suli 5-12 osztályig online most
úgyhogy hazahozta a 12 kg könyvet, és most estig leckét írt(unk), estig, minthogy délután lecsapott rám megint az oltásutóhatás (amióta megkaptam az elsőt, megint mindenem kezdett begyulladni, a második óta időnként rámtör a világkizárós-alvós-fejfájós izé...) és -tunk, mert a németben a gyenge melléknévragozást ugyan nem tanulta, de most gyakorolja...
rámtör időnként megint a szorongás, annyi fronton kellene összeszedettebben és erőszakosabban működnöm, hogy végül minden jó legyen, ilyen a munkám is, meg az is, ahogy se g se én nem sportolunk
mondjuk sajnos nem sikerült senkinek belémtelepítenie a könyvfalás mellé a mozgásszeretetesporttal programot - tavaly már tényleg zsigerileg tudtam, hogy úsznom kell, meg gyalogolnom, erre lett belőle ez... g gyógytesijéről (nincs opció jelenleg ebben neki), gyógytornájáról (17. kerület?), karatéjáról (japp, nincs edzés ősz óta) vagy bármi másról nem is beszélve
mondjuk karácsony óta először sikerült elérnem, hogy tegnap végre tudomást vettek ezek itthon a domestikán ajándékba előfizetett rajztanfolyamok egyikéről, megnéztek egy egész leckét angolul belőle - hú de szuper (élő rajzfilm)figura tartja, te jó ég
és tervben van az angol is g-nek, valamiért most pont megérett rá a helyzet, hátha összejön
engem meg megkerestek egy mesterképzéssel Bécsből, tyű, még egy kicsit tipródom, de menni/csinálni kéne
meg még a kreatív gondolataimnak kellene adnom egy csatornát, meg a megvalósító drájvot előkaparni valahonnan, hogy flow is legyen az élet, ne csak a kapirgálás
