volt kedvem, de

volt kedvem, de közbeszólt az élet (nem, a munka) - kb. 6 órát töltöttem telefonálgatással, szerződésírással, elmaradt ügyek bekapálásával. közben időnként kitört belőlem az utálat, hogy mekkora balek vagyok, de ez van, most így kelletett ezt megoldani. és a postára meg boltba loholás egészen felüdített. minden napra ki kellene találnom valami ilyet.

holnap g-nek nem kell suliba menni, mert osztályozóértekezlet van. erre annyira kíváncsi lennék, mégis mi folyik ott. vannak ugye a kamutanárok, részükről vagy mindenki ötös (kiégett nyanyák), vagy mindenki rossz jegyet kap (kivéve, akik puskáznak) (ezek a kiégett, nemtanító, de számonkérő nyanyák), és vannak a tanár tanárok, akiket a Jóisten is erre teremtett (személyiségük nem egyenletes képet mutat), náluk meg úgyis mindenki megtanulja és normális korrekt jegyet kap - szóval nem tudom elképzelni, mi zajlik egy ilyen értekezleten. megbeszélik? felolvassák? vitatkoznak? 550 gyereken? beleszólnak a másik jegyosztásába? statisztikákról hablatyolnak? vagy inkább a sztrájkról dumcsiznak?

lehetséges, hogy megkérdezem, hátha kiadják magukat a (természetesen nemnyanya) tanárismerőseim. 

amúgy vicces, ahogyan a félnap szabit úgy kezeli minden áldott alkalommal, mint a nyári szünetet.  rögtön kiveszi, miután boldogan hazaér, és ordibál velem, amikor megemlítem, hogy 10-15 perc leckeírással túl lenne a nyomáson a hétvégére, és akkor nyugiban lehetne tervezni bármit. kamaszkor, szevasz.

egyébiránt meg mekkora kontraszt vagyunk.

hómofiszszabadság

hát otthon töltöm.

a semmit nemcsinálás akarja magát tetetni velem, én meg nem állok ellen neki.

holnap reggel azért van kedvem hústfeldolgozni - ez is valami.

élelmetlen

azt a részét ezeknek a tanároknak nem értem, ahogyan tavalyi suliévben be voltak tojva, hogy jaj, vissza kell menni, miután a hullám csitult. most, meg amikor felrohannak az omikron-esetszámok, jövő péntekre 470 fős farsangot rendeznek, 3 hét múlvára meg színházteremben előadott táncos-énekes támogatói bált.

ez a suli kikészít, pedig nem is járok oda.

hetek végei

apropó, maradnak az itthoni munkák a hétvégére - eddig ezt tartottam, izgi és szokatlan!

múlt hétvégén egyik drágaságom elkészítette másik drágaságom új íróasztalát - most már csak én jövök (nyehh, ez sokkal nehezebb, hidd el!) lepakolni egy teljes lomos polcot (nekünk nincs kamránk, pincénk vagy padlásunk, szóval minden egyes használható de nem kell dolog velünk egy légtérben él, helyzetük változik, mennyiségük iszonyú lassan csökken), elhelyezni a dobozokat, gyerekkori univerzális anyukámék együtt készítették polcomat szétszedni és elhelyezni, hogy ne a pokol kapujába kerüljenek... na ez még vár rám-

helyette a szombatomat kirándulással töltöttem (szerintük séta), ez a KIRÁNDULÁS jó volt, végigdumáltuk M-mel, és szerintem csak csinálunk még ilyet, ha már ilyen jó volt.

a vasárnapomat meg az ablakok keretezték, melyek hosszabb-méghosszabb ideje törve voltak, most addig abajgattam a ---rendszert, hogy lettek üvegek, lécek, elhatározás, idő, és megcsinálta ezt is a drágaságom, azóta éjjel nincs huzat az ágyam (és fejem) felett, viszont van még pár nap radiátorállítgatás, el ne feledjem, a kettő együtt jár, viszont ez örömteli nyafogás.

közben kicsit készítettem egy aranygaluskát (jaj, de szeretem), egy borsólevest, mostam sokat, takarítottam, ordibáltam a nemtanuló tanulóval, hogy tanuljon (szegény egész nap ki volt rugdalva a jó kis minecraft- és terráriavilágából, ja de sajnáltam, ezért szépen lement a pincébe és naphosszat baltát tisztított)

tegnap este eljutottunk oda, hogy én* (én!!!) elmeséltem neki, mit mesélhetett volna a kutyaütő földrajztanárjuk az embertelenül unalmas és követhetetlenül sz.r föciórájukon, elmondtam neki (én!), hogy volt egy vulkánkitörés szombaton, ami mivel járt, elmondtam neki a kihűlő földet, hogy honnan tudták meg, hogy gyorsabban hűl, mint korábban gondolták, meg megbeszéltük a tölcsér- és deltatorkolatot, hogy én láttam-e már olyat, és egyébként ennek milyen kapcsolata van a fizikával (én! hahaha). egyszer ezt a nőt és a matektanárt úgy kiosztom, hogy nem köszönik meg. lesznek szívesek cserébe elvégezni a tegnap esti két órányi énmunkámat helyettem, felár a kedvcsinálás.

*földrajzból az átlagom 3 volt, fizikából emelkedő számsorrendben haladtam a középsuli alatt. ez tükrözi is talán mennyire hiányos a tudásom e diszciplínákban. (nem beszélve arról, hogy a metánt most is ő magyarázta el nekem, nem én neki, hahaha)

a huszonkettes kezdése

felnőtt életem (létezik ilyen?) (na erről ellamentálhatnék egy sort, hehe) idei éves első hetét úgy kezdtem, ahogyan a tavalyi éves utolsót fejeztem, nahát, dolgoztam ezerrel.

most a hétvégékből igyekszem kipucolni minden munkahelyi munkát, maradnak az itthoni munkák (sok), így a hétköznapjaim agyonzsúfoltak. állandóan ülök és pattogok (itthon) és rohangászom és nem bírok felállni (bent). 

azt gondoltam, amikor 28-án kampányzárás volt, hogy én egy percig sem bírom tovább, ha meghosszabbodik az automata hosszabbodással a kampány, szóval 27-én stresszeltem, éjjel dolgoztam, 28-án meg mindenfélét kikampányoltam, és bejött! szuperörültem** (csak az agyam, de ott külön a pihenésért felelős agyterületem is pezsgőt bontott, gondolta, véééégre).*

akkor még hátravolt a 29-ei mindenkinekköszönömlevél személyesen egyesével, ennek okán a késői indulás nagynénémhez. ott amúgy alig bírtam beérni a kaputól a házig, annyira komikus az új kutyusa. nagy, fekete bárány, amelyik úgy örül, hogy pont úgy ugrál, mint egy teve (nem vicc, a tevekölykök tényleg hihetetlen röhejesen ugrálnak). elaléltunk tőle. ez volt a karácsony egyik felvonása, nála keskenykörben, a nagycsaládiból idén kiloggoltunk, szerintünk járvány van. így legalább nem kellett előadást tartanunk (énekelni? táncolni? vers? jaj, ez így utólag is megnyugvás)

30-án apukámhoz ballagtunk el - új lakásuk ugyanolyan messze van, mint a régi, de legalább láttuk. és szerencsére korábban eszembe jutott, hogy a tavaly márciusi meghívásnak engedünk (annyira gáz!), és meghívatom magunkat az öcsémhez, aki arrafelé lakik (2 perc autóval, 4 gyalog). új lakás, kutya itt is, dumcsi, jó volt.

amúgy a családdal 24-25-én szépen egyesével találkoztunk, öcsém nálunk, mi anyukáméknál, ők nálunk, másnap anyósoméknál, és valahogy a nagynéniék is belefértek, szóval végre vendégség és találkozás és ajándék, és és.

most már csak egy vírusmentes évet kérek, baráti és családi nagybulikat és kisbulikat, meg egészséget. lécci.***

* és akkor azt gondolta a pezsgőgőzben a agyam, hogy dejszen itt a január eleje, kiveszem a múlt évi 3 hét szabim az elején, és akkor majd minden rendben lesz, erre a fél hétfő nyugis pakolászás után egyszercsak megérkezett a VALÓSÁG, nesze, kicsi ez, kicsi az, és mit csináltam? A) egész héten heverésztem? B) letakarítottam a polcom/asztalom a tervek szerint? C) dolgoztam egyre gyorsuló tempóban?
találd ki.

** annak örültem szuper, hogy az emberek milyen jófejek.

*** és ezt most a szorongó énemnek is mondom, mert lesz sajnos idén sok-sok körünk: nyugi, majd jó lesz.