a héten lepörgettem a vendéglátós üzemmódom - 8+25+8 főre hoszt és bartender és szendvicsnéni voltam. az égett omnia szagát nem szerettem meg. barista ne legyek, felírom.
csütörtök este jöhetett volna a hátradőlés, a dolgok hátsó sorból igazgatása, na akkorra meg elkapott (este, persze - a frász van rajtam azóta is, ki kapta el tőlem) (pl. én tudom, ki adta nekem) a hányósvírus (az illető el is magyarázta hét elején, hogy ez kalici, és nyugi, egy nap volt, már nem fertőz) (de).
akkor aztán úgy alakult a péntekre virradó, hogy éjjel a hányás után és felvételipontos táblázatokról rémálmodás után szemikipihenten, de tök egészségesen ébredve egyértelmű volt: elmegyek pontot nézni a suliba. (tényleg egy nap)
megnéztem, szemiörültem, mert közben összefutottam egy kiskrapek anyukájával, kinek gyereke 116,5-tel nem vétetett föl...
aztán aludtam órákat.
aztán este jöttem csak rá, hogy kb 10 munkaügyem áll haptákban hétfő-keddre, a másfél munkanapra, de őszilégy üzemben ki tud ülni? (megvártak, holnap zúdulnak)
szombatra pedig családi kalóztámadás (hülyecsalád hülyemegoldások + mentőőtlet - ez volt az előzmény) 8-16 óráig az egész heti csetrest mosogattam, az egészhavi takarítást és lakásvendégreberendezést és az őszilegyet toltam. (férfirokonom első hölgyszerzeménye csatolmánnyal érkezett) (plusz anyukám) és mire 8-ra elmentek, én tényleg azt éreztem, hogy csak a porhüvelyem mozog, jómagam valahol elhagytam jómagam...
ma pedig megnéztem a staféta átadását azon a helyen, ahol évek óta nem voltam hajlamos megfordulni. csak utólag fedeztem fel, hogy ha a hely nem is dobott fel, de igenis jól esett.
családi ebéd, nyáron mi lesz faggatózás (az én mátrixom az, hogy hagyjanak békén, utálok tervezni, idén valamiért senki nem realizálta még, hogy festés-mázolás-mi lesz az ablakokkal - hogy lesz a gyerekszoba-dolgokkal telik a nyár) (vagy nem)
egyébként mindegyik dolog külön-külön jó volt, de most pihenni akarok. (mikor?)
