péntek éjjel

kamaszokkal azért vicces a világ, mert hol kicsik, hol nagyok. most pl. pénteken bármi kérés ellenére is csupán 11-kor ment fürödni (jó, örülök, hogy rendben fürdik minden nap :) ), de az egy kicsit betett mindhármónknak, hogy megmutatta, szépen összeszedett (hosszú gatyában, zárt cipőben, ingben) (azalatt a félóra alatt a töritanár búcsúztatásán a suliudvaron) egy kullancsot.

kettő órán át szedegettük, nagyítóval, tűvel, akkora volt, hogy a cérna nem fogta be. a feje bent maradt, egyszerűen nem volt eszköz, ami segített volna, másnapra begyógyult a sebezés, benne is maradt a maradéka. most az egészet egy kis piros folt övezi (nem karika), és egyaránt stresszelek a fertőzésen, a Lyme-on és az agyhártya-gyulladáson. eddig még minden nyár előtt volt valami ilyesmi, két hét múlva Balaton, szóval esélyes...

emellett a munkáimat kellett volna csinálnom a hétvégén is, de megöregedtem, nem ment, csak tegnap este, és most egy kicsit konfúz a fejem, hogy is lesz ma, ha sebészetre kell mennünk.

frissítek: nem mentünk sebészetre, kivárunk, lesegetjük, remélgetjük, hogy a kis szemét nem köpködött. nyugodtabb nem sokkal lettem, de legalább az irány megvan. persze jól lesz.

perfekt hétvége

miután az (al)főnököm péntek éjjeli levelét elengedtem (és csak ma fog telibetalálni, és utálom is előre) (és milyen hálás vagyok magamnak, hogy a covid alatt ezt hellyel-közzel megtanultam, EL KELL ENGEDNI, mintha nem is hallottam volna, ha üldöz, el kell futni előle: minden olyannal kapcsolatban, ami már nem menthető vagy javítható. néha segít a pár ráalvás, néha meg megerősít, hogy az első gondolatom volt a helyes, se mindenképpen rátesz egy réteget a képre, ha nem kezdek el foglalkozni vele azonnal).

szóval ez egy perfekt hétvége volt. a fiúk utánamjöttek Bécsbe, pénteken kiismertük a környéket, szombaton 15 kilométert, tegnap 10-et mentünk. kihasználtuk a bérletet is - metróztunk, villamosoztunk is (nem is értem, hogy fért bele minden). falfestmény-túráztunk megint (na így visszagondolva, ez lehetett a sok :) ), elcsaltam őket a Picassora, megnéztük a helyi Józsefvárost, voltunk kicsit a Praterligetben, és ettünk a kedvenc olaszunkban. tegnap meg a Technikai Múzeumban tekeregtük, plusz föl lettem világosítva a fűboltokról Bécsben (bocs, eddig, a reklámokhoz hasonlóan ezeket sem fogta fel az agyam) (teszem fel ennek nyomán, lehetnek még galaxisok, amik mellett ugyanígy megyek el a való életben...)

jókat aludtunk, jókat ettünk, az emlék kellemes. most kellene még egy hétvége átgondolni és kiheverni (és mosni), de majd csak megleszek valahogy.

érzés-e csak

továbbra is kérdés, mit tehet az ember, ha állandóan azt mondják neki, hogy az, amit szarnak érez, azt mindenki érzi, de hát ez van, mindenki ezt és így csinálja.