smittelem magamnak én is

tehát
ha és amennyiben írok egy 215 oldalas szakdolgozatot, s ebből 200 oldalnyit kimásolok innen-onnan, akkor abban nem én leszek a probléma, hanem az opponensem/bírálóm, minthogy nem figyelmeztetett rá, az nem doktori szakmunka.

és simán lehetek köztársasági elnökasszony, s majd ha kiderül, nem stimmeltem, rájuk hivatkoznék, mert amúgy is első helyen említeném őket, illetőleg a 200 oldal gazdáját. én maradnék, ami vagyok.

vagy meneküljek innen? szerinte a hazugság nem gond.

apdét:
igen, még mindig nagyon rosszul esik, ugyanis a televízióban nyilvánvalóan beszélt nekem egy ember, akit én azért fizetek, hogy máshol engem képviseljen, és hazudott. kenegetett. hablatyolt.
ennél kísértetiesebb csak azok látványa volt, akik röhögtek rajta. első körben teljes mértékben röhögnék én is, a humor gyógyít, de ez kínos nevetés, kétségbeesett.
én tényleg azt hittem, hogy van megállj a mai dolgokban, egyszer csak majd minden jóra fordul.
alighanem ez is hazugság volt, most már TUDOM.

heveredem

törvényszerű a kettő átdolgozott éjjel és nappal, meg a szardíniásdobozban töltött háromésfélórás vonatút, és a szaladgálósügyintézős délelőtt, és unalmassemmitmondó délután után, hogy
besztrájkoltam
(magyartalanságom monteveresztje, bocs)
csak hasalok, néha kicsit felülök laptoppal a kezemben, de törvényszerűen semmi értelmeset nem tettem mindeddig, noha órákra elegendő írni- és tanulnivalóm van (mint mindig)
most, amint ezt mind jól leírtam, nem is annyira elképzelhetetlen már, hogy végre nekifogjak valami egyébnek is, hihihi (és itt marcipán nevetését kelletik érteni)

péntekszombatok

na, azért azt az élményt, ahogyan péntek este azon szorongok, mikor csinálom meg az elmaradást a munkámat tekintve, na azt nevezhetem meghatározónak, mely egyben a hányinger fogalmát is üti.
kaptam egy gellert amúgy ezen a héten, valami kikattant nálam, rengeteget rugóztam a nincsjövőmitt, mittegyek-ügyön.
olyan mostanában, mint amikor a lengőtekét egyszer csak egy kéz belendíti, az kettőt pördül a felső, egyet a függőleges csövön, majd lefelé száguldtában hirtelen képbe kerül hogy mind a 9 bábut letarolhatná MOST.
borzasztó érzés, na.
ehhez képest holnap még eldöntök valamit, nyilván már megint a nyilvánosblog-mivolttól rejtjeles megjegyzés ez.
aztán ha minden rendben megy, holnap még dolgozni is beugrom, aztán hétfőn hajnalban irány a suli négy napra.
amúgy a borzongatás ott sem marad el, pl lesz egy vizsgánk kedden, egy prezentáció szerdán (mmmmiiiiiiiivvaaaanmár?),
ja, és ne feledjem, hogy a beadott ösztöndíjkérelemhez 15 rugóba kerülne a korábbi indexem teljesen irreleváns másolata. annyira földhöz csap időnként a földhözragadtság, hogy arra szó nincs.
ide gyorsan bejegyzem a mai fejfájását g-nek, csak hogy hab is legyen a bejegyzéstortához. na.

éccaka

már megint itt és nem alva, ez nem jó, állandóan van mit tenni, ez jó is meg nem is, megint belekevertem magam pár dologba, ez nem jó, de lehet, hogy az lesz, ehh.

csak valahogy megtanulni, hogyan kell egyszerre egy lépésekkel _előre_ haladni?

na mindegy. a napokban belém kötöttek, amit én egészen jónak értékeltem. vicces, amikor a semmiből egyszerre elém bukkan valaki, aki hirtelen szóra méltat. végeredmény még nincs, de azért jóra értékelem. az jó, ha szólnak _hozzám_.

na a hogyishíjják

izé, ez a hét ismét elröppent a fejem mellett, csak győzzek visszagondolni.
szép kis stresszben indítottam a meg nem csinált dolgaim okán, melyhez pásszentos volt a sehová sem akarok menni-érzés. elsősorban a vasárnap esti indulás béna az életszervezésünk okán (g számára elviselhetőbb a reggeli indulás, az a tapasztalat), és ehhez még hozzájött a kiakadásom, minthogy egyes otthoni bébiszitterek hihetetlen empátiáról és pedagógiai készséggel megáldva hagyták híradót (!) nézni a gyermeket, aki ily módon még előttem tudomást szerzett a szombati nagy varsókörnyéki vonatbalesetről... mire a drágám hazaért, addigra g kérdése azzá finomodott, hogy anyával összeütközött a vonat? (még most is rossz érzés, amúgy, minthogy csütörtök este találkoztam g-vel, aki az ovis rajzát hozta, és mesélte, hogy az ott rajta egy izé, meg egy vonat, amelyik nekiment a valaminek... három pontot fűznék hozzá csak, meg hogy legalább direktben beszéltem végre vele erről, amitől megnyugodni látszik.)
.
e kis kitérő után mesélném, hogy odafelééjjel 4, visszafelééjjel 1 mozdonycserével úsztuk meg az alvásszerűt. határozottan többet jelentett az alvás fogalma másodjára.
.
reggel érkezni Varsóba amúgy teljesen szürreális. kilépek a vonatból, mintha zugló állomáson tenném ki a lábam, majd átkerülök a londoni metróba. onnan egyszerre kilépek a mínuszkétfokos napsütésbe, és fejbe kólint a palac nauki
(elsőre igenis szép, amitől még nyugodtan utálhatják a helyiek :). aztán meglátom a felhőkarcolókat, annyi, olyan, hogy csak a szerda este jöttem rá, van valami üveghullámzás a lábuknál is. elsőre ugyanis csak felfelé bambultam.
aztán trappolunk csomagokkal a tréninghelyszínre, az a környék meg olyan, mint a dózsagyörgyút és hungária kereszteződése. a szállodánk környéke a pesti hétkert idézi (noha a tréninghelyszín volt a régi zsidónegyed határán),
bérházakkal (a szállodabelső meg a balatoni szállodákat, hihi). onnan meg csak egy köpésre volt sopron belvárosa, vagy valami osztrák kisváros a főterével (kétszer :). és volt ott valamennyi Bécs is,


már ami az egyetemi és palotarészt illeti... mindebből azt akarom kihozni, hogy Varsó az egy végsőkig fura város, meghatározhatatlan. mindenhol metrót építenek most,


és szerintem a közlekedés gáz (lehet), de minden valóban régi házat olyan becsben tartanak, hogy először tégláig kopasztják, majd gyöngéd betonozással agyonerősítik, s végül csilivilire újjáépítik. ez pedig elég jó benyomást tett rám. ja, meg a chopin-padok, azok kellenének ide a kertbe :) ja, meg a koprnikusz szobra körüli bolygók a járdán.
krtek alkalmazása amúgy rendkívül pikáns egy naponta változó, minden közlekedési útvonalat meghatározó
építkezés píárjában, különösen pikáns, hogy volt szerencsé(tlensége)m összefutni a vélhetőleg ebben is hatást gyakorló (?) főmukival.
képekért ezúton bocs, a mobilommal fotóztam, látszik.
.
a lengyel nyelv egy természeti csoda, nagyon sokat röhögtem a kiírásokon, ahogyan 6-7 mássalhangzó fut egymás után, és ők ki is mondják gond nélkül. viszont a visegrádinégyek részvétele a tréningen nyilvánvalóvá tette azt is számomra, hogy ők hárman _értik_ egymást, akárhogy is. azaz ajánlatos volna egy északi szláv nyelvet elsajátítanom, ha hosszabban beszélgetni kívánok velük :)
.
a tréning jó volt, emitt nem térnék ki rá jobban, kellett, minden szempontból hasznos volt, nagyjából látom már a határaim, nem kevésbé magam, meg a dolgom.
.
evés. na az nagyon megoszló élmény volt. a déli éttermünkben csapnivalóan főztek. az első napi uborkás-répás-gombalevesünk volt egyedül elviselhető, majd ettünk este a főtér mellett blinkit (nevezzük dumplingsnak, piroginak, vagy nemtudomminekmagyarul), ami egy csuda volt (nem felejteni itthon magunknak újjáteremteni, olyan csuda volt), meg még ettem egy sült fagyit is, ami ugyancsak 9 pontot kapott a 10ből.
.
barátfélék. a tréningek meglehetősen kevés időt hagynak az embernek valódi barátságok kötésére, de adódott pár ígéretes illető ott, két varsói is köztük.
maga a légkör viszont szuper volt. inspiráló környezet, ahol még a legfélszegebbek is észreveszik, hogy kíváncsiak rájuk. mondjuk az utolsó délutáni élmény kissé szürreális volt, ahogyan én adtam "tanácsot" egy olyan csoportban, melybe magam tanácsért érkeztem...
.
három nap után az van, hogy bármikor szívesen megyek vissza oda, és még ismerősöm is volna. és ez több, mint vártam.

művészúr

akkor mondjuk legyen itt vigasztalásul a drága, amint alkot:

ez már a sokadik rajza/festménye volt aznap, csuda ügyes, ha lesz időm, muszáj leszek szkennelni, annyi jó kerül ki a keze alól. eddig átlag négyhavonta született egy kiemelkedő alkotása, most minden második nap átlagban figyelemre méltó, amit készít. valami áttörés is volt ebben, mert most már képes azt megjeleníteni, amit akar, vagy amit kérek (a napokban a rossz álmát rajzolta le, olyan cuki)

a nyelv kültéri elhelyezése anyai ági örökség.

eu mo ov és a többiek

néha azt, amit gondolok, nem szabad leírni
http://www.portfolio.hu/gazdasag/kiszivargott_holnap_lesujt_magyarorszagra_brusszel.164184.html?utm_source=index_main&utm_medium=portfolio_box&utm_campaign=portfoliobox
néha gyomorforgatóan szar itt élni, tegyük föl.

tipródik is meg nem is

az mondjuk egy gáz, ahogyan itt ülök még mindig, volna még négy félnapos dolgom, és mondjuk az elsőn facsarom csak az agyamat. mi lesz, ha mondjuk ott nem lesz net.
a házi feladataim oda így sincsenek készen, de tegyük fel, a 12 órás vonatút erre ad még némi haladékot.
a + oldaláról szemlélve meg az van, hogy ezt a hétvégét, melyet a párok kiállításon töltenek nonstop, egyedül, azaz a nonstop karattyoló, éneklő, fütyörésző, játszási igényléseket benyújtó kedves gyermekem társaságában tölthetem, és ma 14 óráig 3 mosás, 3 teregetés, 1 takarítás, 1 ebédfőzés, 1 túra vonat-szemét-zöldséges-útvonalon, 28 szenesjátékozás (spec. g-játék) volt pipa, délután meg 1tepsi kakaóscsiga, plusz 1 tepsi életemelsőehető pogácsája. és mindenki jóllakot, és mindenki jólalszik (kábé mindenki).
akkor hát bepakolok, az lesz a legjobb, mert most még jár az agyam rendben.

varr só

az például jó kulcsnak tűnik a gyermekem anyukájának idegenbe távozása kapcsán, ahogyan lebontottuk a városneveket érthető részletekre, majd elmutogatjuk minden fölmerüléskor. ettől neki mindig rötyögnie kell, és ez icipicit enyhíti az ehhez kapcsolódó amúgy vacakság-érzését. az enyémet nemkülönben.
így lett nyír 1 ház a, meg varr só.
ja, merthogy holnap este odaindulok. aztán majd jövök.
ez a hónap például azért kemény, mert minden nemszünet pénteken tuti lent kell lennem a szabolcsban (600 km naponta ajtótól ajtóig) (10 óra utazás) (elvileg 8 óra ott ülés), ezen kívül van ez a varsói képzés (a km-t nem számoltam ki, de hála a malévcsődnek 26+ órát jelent),
és bár most voltam kéthete, a második képzési hetem is márciusban van...
egy szó mint száz, sok, de áprilisban már vizsgák is lesznek, meg van benne +5 kredit, meg hát tanulni kell.
a szorongatós pillanatnyilag kicsit az, hogy élesben kellene gyakorolnom pont mindazt, amit tanulok, és ez nagy súly, ezt a hetet az ettől már szokásos gerincfájással indítottam. az egyszer fent, egyszer lentet is van alkalmam gyakorolni ezalatt, szóval ismét tömény valóságban élek.
és fura, de azt a súlyt, amit ama kollégám távozta lekapott a hátamról, azt a nehézségek ellenére sem sikerült visszakapnom oda, szóval
ez olyan,
mint amikor a három hónapos fejfájás-rémület után mondjuk egy köhögős-magaslázas kap el mindannyiónkat, "szinte" örülök neki, hogy "csak" ennyi.
ilyen ez a mostani kettő helyett dolgozom-dolog is.