sulikör 2013

nyomozóénem a hétvégén jó koncot talált, a változatosság kedvéért még (talán) időben - a sulikérdésnek estem neki. 

van ugye ez a részképességizé, amit ugye a tornával kívánunk javítani, de most éppen a suliválasztás szempontjából kiesett a koncentrált figyelmet elváró direkt zenei vonal. noha dallamot elsőre visszadúdol, ha már szöveg is van, vagy kellene egy kis ritmus alá, egyszerre nem megy. persze az is van, hogy a szöveg megy (idézetek második olvasás után, és rámszól, hogy nem az van odaírva), kívülről, de kérésre az sem feltétlen akaródzik :) legalább eggyel kevesebb.

van ez a metekdolog, ahogyan kettesével, ötösével, tízesével számol sokat sokat, most éppen a felbontással bíbelődik, ahogyan összead, időnként szoroz egy kicsit, én meg persze így hívom, de neki játék. múltkor kiszámolta, hogy 15 évvel ezelőtt milyen év volt. (ahh, a londonos év.)

vannak a betűk meg a szavak, meg hogy elolvassa, vagy éppen leírja, ami eszébe jut. nem adom a kezébe a könyvet, hogy olvassa el, sőt, de mégis rajtakapom, hogy a nagyobb méretű írásokat silabizálja, és annyira cuki, ahogy sikerül is.

angoloznak hétfőnként ovi után, azt is szereti, érti, hogy egyes szavak máshol másképp vannak.

s miután szenvedélyesen térképeket nézeget, előfordulhat, hogy karácsonyra innen-onnan Balaton meg Budapesttérképet kap majd. szomorú csak az, hogy ilyen térképek papíron tíz éve nem jelentek meg újra... 

szóval egy nagyon is érdeklődő gyerek,
én meg egy nagyon is elvárós anyuka, tele vágyakkal,

meg van itt ez a figyelemizé, amivel naponta összefutok az életünkben, és most először mondom azt, hogy habár egyes helyzeteket intuitíve kiválóan oldunk meg, azért mostanra sokszor érzem, hogy hiány van a repertoárom/unkban, kellene az utánpótlás.

azaz valami ilyet keresgélek, hogy okos és "tanult", miközben vannak fejlesztenivalók rendesen, szóval jelentős differenciálásra szorulna, amit persze az iskolának / tanítónak kellene tudnia még, milyen módszerrel...

szombaton volt a művházban egy sulibemutatkozós nap, ahol a fele kerületi iskolák fele tanítónénijeit kikérdezgettem, nagyon hasznos volt ez a dolog, de sajnos két suli kimaradt, nagyon is bánom most. arról a suliról pl, amire eddig azt gondoltam, mégsemsemmiképp, ott egy meglepően karakán, koncepciózusan csoportbontogató tanítót találtam, amitől most kicsit visszatért a kedvem a suli fontolgatásához.

szép hosszan ennyi, jó lesz, ahogy lesz.

go to 10

ilyesmi bejegyzésem volt már, deja vu, ahogy írom, de pipa, ma is megvolt a János traumatológia.

hál'Istennek nem találták agyrázkódottnak, de persze az, tehát marad a megfigyelősdi.

a goto10 meg az előző bejegyzés abcd kérdéseire vonatkozik, továbbra sem jön át, mi van előbb: nem mennek dolgok, és ezért szorong, vagy nem mehetnek ezek a dolgok, ezért nem mennek dolgok, ezért szorong, vagy szorong, ezért nem mennek dolgok, vagy szorong, ezért nem mehetnek ezek a dolgok, ezért nem mennek a dolgok.

aki erre választ bírna adni, az ugye ki?

ja, amúgy most a (tornasorbeli) bukfencek után jött a homloki fejfájás, hullámokban, mire aludni ment már nem tudott aludni sem tőle, hányinger, öklendezés, sápadtság, ájulásközel, ettől nálunk is remegős idegbaj, aztán ülve (meg a korábbi Nurofentől) jobban lett, orvosjelölt bácsi ezek után 40 perccel már nem talált nála semmit.
szóval ilyen már volt, most ez van, ilyen, ejnye már, ne legyen több. és hess, esti fejfájás.

ja, és persze megint megkérdezték, hogy "iskolába jár, ugye?" na b+, persze, szerintem is szorong, mellesleg hülye is vagyok, egy "kedvesanyuka", akinek egy kváziorvos is lekezelően megmondhatja, hogy nem ájult el a kezemben a gyerekem majdnem azelőtt 40 perccel, hanem biztosan szorong, holott holnap ovi van (amit szeret), 4-től angol (amit vár), és úszás meg (esetleg) pénteken, ami most nem forog az eszében. csak bénán bukfencezett, amitől persze maradok, mint fent, hülyeanyuka. ááhh.