a mai matekversenyre totál nyögvenyelősen tudott készülni.
azt hiszem, csak ma, utána, amikor dumáltunk a feladatokról, akkor tudtam végre átadni neki az infót, miért volt olyan fontos, hogy menjen, és előtte készüljünk együtt, s hogy mi bánt abban, hogy ennyire nehézkes volt mindez (a feladatsorok 25 feladatból állnak, ebből van 10 könnyű, 8-10 könnyű, de ravasz, és 5 nehéz és ravasz feladat - átlagosan 17-18-at megcsináltunk együtt, vagy csak ellenőriztem, de minden sorozatban mindig kihagyta a 5-7 ravasz vagy nehéz feladatot)
egyáltalán nem érdekel az eredménye a versenyen, minden esetben a gondolkodásból kihátrálás volt, ami mérgesített. szerintem nem jó kihátrálni a gondolkodós dolgokból, és ha már valamin, akkor az legyen egy jó valóságtávoli, de gyakorlatias logikai, kombinatorikai stb. matekverseny-feladat, aminél a valóságtávoliságot tetézi, hogy 5 megoldás lehet csak...
azt éreztem a végén, hogy ráérzett, mit makogok. talán jelent valamit ez neki is, nem tudom.
az mindenesetre kiderült, hogy legalább én szeretem a matekverseny-feladatokat. hihi.
