decemberi szokásos

na, minden évben kétszer írok, akkor ez most pipa. (hülye vicc)

a munkahelynyígás tavaly ilyenkor igazi volt. mélypont, döntő, aztán ott tartott valami mégis.
nem tudom, pontosabban nincs időm tisztázni, mi az tételesen, ami ott tart, de valami nagyon komoly balansz kell legyen, vagy csak nemakarás, de az megvan.

mondjuk nem lennék a saját kollégám jelenleg, mert mindig többet akarok minden helyzetben, mint ami adva van (képesség, akarás, akármi), és erről beszélek is, ami persze nem visz előbbre mégsem. lassan lassítok, na.

a gyerek sulija nem jófelé változott - igazi komoly csalódás. a hímpor hamar lement, de reméltem, hogy a hír meg a patina, meg a tanárok... és akkor mostanra (egy év 4 hónap múltán) két tanár nem bántalmazta még durván a gyerekeket a mindenkor adott tizenegyes szetből. ebben a suliban.
mondjuk amíg barátai vannak, és nem durvul el a helyzet a fiúk között, addig maradunk, aztán nem tudom.
g egyébként nagyon okosan látja a dolgokat, megnyugtató a helyzetlátása és a humora, de egy hónapja minden nap előtt elmondja, miért NINCS értelme aznap bemenni (felsorolja, 80% valid)
szóval ez szomorú és dühítő és tehetetlennek érzem magam (mert nem hiszek a magától fellendülésben).

egész évben rendet raktam meg válogattam, ez ilyen volt most. az is ilyen, hogy tulajdonképpen látszatja nincs ennek semmi, csak én érzem. (hogy nincs vége, azt is)
nagyon szívesen költöznék el vagy építenék még 2 szobát/verandát magunknak. nagyon szívesen lenne kutyánk. nagyon szívesen utaznék megint kicsit.(a napokban láttam egy zenét Szentpétervárral a háttérben - ott volna valami dolgom. de mi?

meg a London is hív.

i < 3 matek

a mai matekversenyre totál nyögvenyelősen tudott készülni.

azt hiszem, csak ma, utána, amikor dumáltunk a feladatokról, akkor tudtam végre átadni neki az infót, miért volt olyan fontos, hogy menjen, és előtte készüljünk együtt, s hogy mi bánt abban, hogy ennyire nehézkes volt mindez (a feladatsorok 25 feladatból állnak, ebből van 10 könnyű, 8-10 könnyű, de ravasz, és 5 nehéz és ravasz feladat - átlagosan 17-18-at megcsináltunk együtt, vagy csak ellenőriztem, de minden sorozatban mindig kihagyta a 5-7 ravasz vagy nehéz feladatot)

egyáltalán nem érdekel az eredménye a versenyen, minden esetben a gondolkodásból kihátrálás volt, ami mérgesített. szerintem nem jó kihátrálni a gondolkodós dolgokból, és ha már valamin, akkor az legyen egy jó valóságtávoli, de gyakorlatias logikai, kombinatorikai stb. matekverseny-feladat, aminél a valóságtávoliságot tetézi, hogy 5 megoldás lehet csak...

azt éreztem a végén, hogy ráérzett, mit makogok. talán jelent valamit ez neki is, nem tudom.

az mindenesetre kiderült, hogy legalább én szeretem a matekverseny-feladatokat. hihi.