az a sok

szóval volt ez a nyár a sok-sok pihenéssel, lekapcsoltam minden nemszükséges dolgozást, nem hívtam fel munkaügyben senkit, és összesen 3 (amúgy rendkívül idegesítő) zoomon ültem csak. és ez így jó volt.

és akkor a múlt hétre ráragasztottam a "visszatérős hét" címkét, és akkor ez a hét megbosszulta magát. mostanában így járok, a mindenség azt sugallja tán, nem kell dolgozni. ami azért vicc, mert kell, és mert kell.

szóval a stressz és a hullafáradtság esténként megmagyarázta magát: csütörtök estére megint kijött az én személyes gyulladásom. ez azért klassz, mert legalább volt alkalmam jobban felmérni az anatómiáját ennek, hogyan, mikor, mitől. valószínűleg már hetek óta nem jól eszek valamit, erre kell majd jobban odafigyelnem. meg volt az e csendes kis hang is (hívjuk intuíciónak), ami már hetek óta sugallta, hogy mozogj, böjtölj. (jó, ennél részletesebben mondta, csak éppen nem tudtam megadni magam neki -  ezt még akkor most megtanulom, hogy muszáj, és talán jobb is lesz úgy.) tavaly ősz óta kereken 10 kiló ment le rólam a betegségeknek köszönhetően, ez igazából kilónként öröm, de valójában nem, mert szerintem többsége izom és víz (a víz nem akkora baj). 

a legviccesebb, amivel most meg kell birkóznom, hogy ülni nem megy. egy ülőfoglalkozásnál ez amúgy eléggé kínos.

hogy jó is legyen a dologban, egy kicsit ez segít itthon gyakorolni a decemberi állapotra, amikor a műtét után itthon lábadozok majd, cuki kis családtagjaim nagyon ügyesek és még milyen ügyesek lesznek!

írtam volna még, csak aztán eléheztem, mert ez a diéta nem vicc, aztán közben tönkrement a tabletem, ami kifejezetten komoly veszteség, igen, nincs lementve semmi róla, és igen, a jelszavak sem, és van, ami csak ott van megnyitva, és máshol lehet, hogy nem enged be, és igen, hülye vagyok, ezt egy ideje fontolgatom amúgy. 

újabb időpont

tegnap egy szépen induló kicsitizgulós napból lett a totállefárasztó, stresszhegy, amit tegnap pozitívra értékeltem belőle, azt ma újra kell definiálnom, mert elbénáztam.

van ez a teljes negálás a lelkemben? agyamban? akaraterőmben?, hogy már többször felkészültem ugyanerre a tegnapi vizsgálatra (ez volt a negyedik hasonló). már mindent tudunk (érzi ez az idegen bennem), nem lehetne, hogy ettől csak szépen megoldódjon minden? hogy egy helyen, futószalag és vágóhídélmény nélkül egy órát rám szánjanak, mindent végignézzünk, megállapítsuk, mit kell még megnézni, és én azokat szépen, szívósan elintézem adott időpontig?

tegnap az (újabb) főorvosi bemutatás során elfeledtem két fontos momentumot, ami ma reggel jutott eszembe - kénytelen leszek nyakukra mászni újra, és rákérdezni, ezzel ki és mikor fog tudni akarni foglalkozni... időpontot ezúttal dec. elejére kaptam, oda fértem be, és most sem értem, ha nincs időpont novemberben, miért kérdezte meg az időpontosztó nő, mikor szeretném a műtétet...

az orvos normális volt, tájékoztatott egyről-másról, de nem született normális, az UH-ot leíró vizsgálati leírás. lazák vagyunk, lelötyögtem én is, cserébe kiment a fejemből, hogy nekem kell MINDENT megkérdezni. (ezzel megint úgy vagyok, hogy honnan a p-ból tudjam, mit kell MINDENT megkérdeznem. most azért így retrospektíve dühös vagyok. nem véletlenül nem járok orvosokhoz.)
tegnap szerencsére annyira lefáradtam (közben g iratkozott be az egyetemre, az sem volt akadálymentes), hogy konkrétan délután 4-től csak aludni meg bambulni bírtam estig, majd hülyéket álmodni, ezt nem elemeztem, inkább csak elégedett voltam, hogy be mertem vállalni, hogy máshová menjek a műtétre, ne az eredeti terv szerinti, traumahalmozott kórházba. 

mavana

ma van a napja, hogy

• nem mentem be a műtétemre (lemondtam ezt is, miután végre felhívtak a centrumból)
• egy napja volt a házassági évfordulónk (23)
• dolgozom újra, némi lelkesedéssel - mégiscsak megvolt ez a 2 hét szabi, ha nehezen is
• nem főzök SEMMIT (mert a hétvégét viszont végig)
• újra itt a meleg (szaván fogom a meteorológusokat, CSAK 2 NAP!)
• óránként emlékeztetem magam a 10 perces felállásra (nem ülhetek, mert belehalok, és ez most nem dráma, csak a valóság)
• a tegnapra emlékszem, amikor újra belelendültünk a családi lakásnyalogatásba (értsd: egy újabb ablak kapott végre megint rendes szúnyoghálót - helyre kis (nagy) munka volt
• eszembe jutott, vajon idén megyek-e valaha nyaralni (mindeddig és még mindig nem tudok rendesen tervezni - ez a műtétes-egészségügyes történet tervezhetetlenné teszi az életem)

ilyen nap ez a mai/idei.

bőr és utazás

vicces, pár napja vettem észre (asszem, újra), hogy a bal kezem hüvelyujján (pont a felém eső oldalon) van egy 6-8 centis vitiligo. azért vicces, mert szerintem minden nyáron (most már jó pár éve) újra felfedezem attól, hogy lebarnulok, csak ott nem. fogalmam sincs, mióta, sosem volt régen sehol ilyenem, erre itt meg van.

voltunk a héten háromszor Balcsin. ez mindig ilyen, ilyen szedett-vedett, szervezetlen, hacsak én nem állok a sarkamra (nem, idén nem álltam, aminek oka talán ez az orvosi képlet, melyben eddig 2 elhalasztgatott műtéti időpont is volt). I-ék 2 nappal azelőtt szóltak, hogy 4 nap múlva hazaindulnak Amerikába. mivel 6-7 éve nem láttuk személyesen egymást, és meglehetősen kedveljük a családjainkat, hát nem tehettünk mást, mint Szombathely-Budapest vonalon kitaláltunk egy mindenkinek kellően messzi köztes pontot (Keszthely), és odacsalinkáztunk. a találkozó kitűnő volt (bár a szabadstrandon mi nem vizeztünk, majd utánunk este be is zárták baktérium miatt...), de csak ücsörögtünk, és beszélgettünk, és jó volt.

hazafelé sokkal később indultunk, mint gondolva volt, így Aligán kevesebb idő alatt csináltunk többet: én fűtéscsövet mázoltam, ők szétverték, majd összerakták a korlátokat. este valahogy nem maradtunk ott. (aztán 2 nap múlva p+g lementek újra, és befejezték). aztán csütörtök este g kitalálta, hogy akkor ő szombat hajnalban lesasszézik újra Aligára, és majd ő mindent befest (mert arra már nem volt előzőleg idő) - na persze, 38 fokban - gondoltam. így hát lementünk mi is. klassz meleg volt, főleg olyan 14 óra körül. a ház déli oldalán sajnos pontosan 0 darab fa van, így a klassz 38 fok telibe találja, ami szerencsésen megnyomott mindhármunkat, éhen is voltunk, és persze a Balcsit is kihagytuk - ez a része igazi lúzerség volt. viszont cserébe egy korlát teljesen kész, a másik már gyerekjáték lesz, valamint a kisszoba is kifestve (itt a tapéta tartja konkrétan a vakolatot, szóval volt a festésben kockázat...). a 45 fok a kocsi kijelzőjén amúgy nem volt vicces.

ezt amúgy g makacs ragaszkodása nélkül amúgy nem csináltuk volna meg idén sem (csak úgy röpülnek az évek), és talán nem is baj, hogy erre herdáltuk életünk egy napját.

legközelebb amúgy valami pancsolást is be kell iktassunk - idén még nem fürödtem a Balatonban. (mondjuk a rekordmennyiségű árvaszúnyog és -lárva múltkor nem segített bemenni a szét kis Magyar Pocsolyába, de ami késik, nem múlik, gondoltuk.)