2000

azért az jó ómen, ahogy a szabómagdás bejegyzésem volt a kétezredik itt.

mégiscsak van bennem / életemben / a világban kongruencia.

két napja

két napja a gyárban, ez mindig érdekes élmény. noha a hosszúhétvégék kihúzták még anno nálam a gyufát, vagyok oly ambivalens, hogy a rövidheteket meg nagyon bírom.

jövő héten ovi, nem lesz új, ahogyan az ovi keltette őrületre kell berendezkednünk, a szónak abban az értelmében, hogy gyermekünk mint szivacs él és működik, estéinket a naponta magába szívottak kiengedtetésével töltendjük (mint mindenki, nyilván), úgyhogy kézre kötést föl, suhh suhh suhh, edzem a lelkem.

tervbe vettem a hatéves oltást, meg keresgélni kelletik valami jó sportot is. meg jó lenne valami heti egy alkotás is - nagyon sokat jelentett tavaly is a pszichomókus néni művészetterápiája, idén ezt a részét szívesen venném.

pénteken állatkertben voltunk (még működik a diákigazolványom, így ezerrel használom is mindenhová) kettesben - végigcsicsergtük a napot. tiszta szerencse, hogy innen, ahol lakunk a park olyan állati messze van, plusz hogy minden jármű terelve és pótolva járt: így trolin kívül tényleg mindenfélén utazhattunk, és legalább egy van közülünk, aki ezt csúcsra élvezi.

ez amúgy cuki.

azt pedig még jobban élvezte, hogy neki napijegyet vettünk a békávéra, nála jobban csak a kallerek és ellenőrök voltak elolvadva, hogy NEKI VAN JEGYE. (én kevésbé, de ez ugye attól van, hogy aránytalanul drága a lelkiismeretes élet.)

mit tesz a

zember, amikor írhatna szakdolgozatot is?

- radiátort javít és fest

- fürdőszoba-ablakot javít

- leengedi a mélyhűtőt

- leengedi a hűtőt

- kifesti / átrámolja a kamrát

- befőz és befőz

- növényt ültet és gondoz

- átrendezi az ágyakat

- átrámolja a fiókjait

- beírja az elmúlt 4 hónapot a háztartási füzetbe

- átrendezi a fiókosszekrényt (különös gondot fordítva a 10 éve dohos szagú részekre)

ilyen ez.

szabó m

tegnap este volt egy jó kis riport Szabó Magdával.

valahogy most nem kerülte el a figyelmem, pedig az új rendszer a tévézésben még több tévétlenítést hozott, szóval muszáj volt megnéznem.

nem, nem mondott újat, minden mondatát a riportnak olvastam már. 

attól még lehet végigbőgni egy ilyet, vicces, mondhatnánk, mondta a férjemgyöngye, hogy na, jót szórakoztál. 

de tényleg, amikor visszahallom a blogom mottóját, mert tényleg ez a fontos?

alakul

az egy érdekes, ahogyan alakulnak bennem a hullámok, ahogyan egyik nap még teli vagyok ötletekkel, lendülettel, majd a másik nap ráérzek valamire (nevezzük valakinek), és úgy pont az előző ellentéte érkezik, ahogyan abba is hagynám végleg, csináljátok nélkülem, ésatöbbi

csak annak a margójára, ahogyan megint áskálódik egy újabb illető a gyárban. nem ellenem, de a tevékenység sajnos ezt is rejti mégis.

a legeslegeslegirritálóbb egyébiránt ez. én annyira szeretek dolgozni, és a munka annyira meg tud maradni játéknak, de nem lehet, nem megy. mert valahogy így maradt a világ, ilyen versenyzősnek, ilyen lenyomósnak, ilyen idiótán kivagyinak. vááhh.