16 év

visszanéztem, tényleg majd' pont 16 éve írtam az első blogbejegyzésem.

osztok-szorzok. hú.

ja, szolgközl.

amint látszik, kicsit visszaköltöztem ide, hátha bírok idekönyvelni, hiányzik, amikor nem tudom, mikor volt a mi.

2000

azért az jó ómen, ahogy a szabómagdás bejegyzésem volt a kétezredik itt.

mégiscsak van bennem / életemben / a világban kongruencia.

szabó m

tegnap este volt egy jó kis riport Szabó Magdával.

valahogy most nem kerülte el a figyelmem, pedig az új rendszer a tévézésben még több tévétlenítést hozott, szóval muszáj volt megnéznem.

nem, nem mondott újat, minden mondatát a riportnak olvastam már. 

attól még lehet végigbőgni egy ilyet, vicces, mondhatnánk, mondta a férjemgyöngye, hogy na, jót szórakoztál. 

de tényleg, amikor visszahallom a blogom mottóját, mert tényleg ez a fontos?

a bejegyzés,mely soha nem született meg mert az okostelefon

buta

hihi

fülek

az a nagyszerű és egyben végzetesen felkavaró, ahogyan egy földhözragadt, nekemújtudásról szóló oldal fülecskéjétől kettőre a másikban élettragédiát olvasok - egymástól egy órányira. vagy inkább világegyetemnyire. 

csak az a szerencse, hogy amolyan posztmodernek vagyunk, és sokszor ez már föl sem tűnik-

(jó, most föltűnt, nemigen maradtak szavaim, vagy csak itt kaparják a torkom.)

irka

amúgy a bloggerszolgáltatások közül a legérthetetlenebb a megtekintések száma vs. a megjegyzések száma viszonylat. minthogy előfordul olyan bejegyzés, melyet senki sem tekintett meg, viszont mondjuk érkezett hozzá 3 hozzáfűzés.

ma ilyen a napom, reggel pl az új fénymásoló _egyetlen_ (de annál kardinálisabb) hibáját szúrtam ki - a szerelőúr határtalan örömére (ma negyven fok is volt).

ááááá átváltottam áááá

hát izé, innen az új szerkesztőfelületről kínlódok, na _ez_az, amit nem nem nem nem nem.

na mindegy.

ma vágta volt, éjjel dolgozatírás (ha legalább írtam volna, de ppt-sablonokat válogattam, meg a brosúrát terveztem, meg a marketinget és szocpolt kutattam)

hogy is van az, hogy életemben minimum három alkalommal elhatároltam magam ez utóbbi tárgytól, s hogy ismét belekevertem magam (bénaevagyok) (kelleakreditennyire - kérdezzük meg)

reggel g ugrált rajtam, egészem meglepett, hogy ki bírtam küldeni apukájához, aki kint próbált regenerálódni. 

aztán belefogtam, szokásos takarítás-rendrakás-négymosásteregetés-mosogatás-főzésextra roham, mint mindig, ha van itthon időm, mondhatnánk. húsvéti díszek elő, karácsonyimaradék vissza. húsvétiajándékocskák elő.

aztán hazajöttek, g álombaájult ebéd előtt (most nem tudom, ez valami új nyavaja, vagy csak a korábbi nyúzza még mindig... azalatt meg újra belecsaptam a 8féle teendőlecsóba (munka1, munka2, munka3, szerdai prezentáció, hét dolgozat három nyelven négy hét alatt - optimistán kezelem) (még)

délután g (és saját) kívánságunkra sütni vágytunk, így lett fonott kalácska, kuglóf, meg egy összerakott linzertészta kisütésre várva bármikorra. minthogy a kuglóf jobbra dőlt (a szemét), viszont kalácsot eddig ilyen egyszerűt és minőségűt még sosem készítettem, megállapítható, hogy kalácskák még fognak teremni nálunk. amúgy g is tudja csinálni, úgyhogy a következőkben egyre inkább ő lesz a főcsináló. 2:1 viszont ahogyan a keverőturmixgépem egy laza megállással (örökre?) megadta magát. ez olyan... fúj, na.

minthogy két hete a porszívófej esett hasonlóan pillanat alatt atomjaira, ezt most zokon vettem.

a húsvétra szánt tojásokból viszont maradt kettő. meg kell becsüljem, holnap mázolunk. persze, ha addig meglesz a festék.

újévi újsablon - búék bújsabl

professzionális hétfőn vizsgámlesz-érzés lefedő rettentőfontos tevékenységeim egyike ez. khm.
mindenkinek boldogat!
ps: lassan majd értelmeset is írok, lassanhamarosan.

föltettem, mert a karácsonyfáink a gyengéim.

hibaüzenet

amúgy, csak mondom, a blogspot most a második hibaüzenetet hozta a mai működésem során, tegyük fel, hogy két éve nem tapasztaltam ilyet.

blog rip

hát ez a fríblogos elszállás arra az egyre jó volt, hogy legalább eszembe jutott, január óta én se mentettem semmit.
persze írni is alig-alig sikerült, de azért most még ezt is veszteségként élném meg, imígyen egyelőre szorítok, hogy a sok bizalmi alapon blogoló valamiképpen megtalálja az elveszett irkálmányokat. elsősorban természetesen az énolvasta blogok felé küldök sok türelmet: nincs veszve semmi :(
mellesleg Ágihoz az imént nem sikerül kommentelnem, szóval a rencer úgy béna, ahogy van.

váhh blogok

van egy blogos, akit régóta el-elolvasok. nem kutatom, ki ő, hetente, kéthetente beleolvastam, viszonylag szórakoztató a stílusa, aztán egyszer valamiért kedvem szottyant kirakni.
most levettem jobbról.
még a nyáron akadtam ki miatta. írt valami olyat magukról, ami kontextusában nem illett a róluk olvasható addigiak közé, és rájuk sem vetett (objektíven) szép fényt. ennek megfelelően rátrollkodtak páran (igazából még úgymond igazuk is volt és még az sem volt troll, hogy egészen decensen fogalmazták meg, amit), hogy az, amit leírt, az bizony nem szép dolog.
az én kiakadásom az ő reagálására történt meg. nem írtam neki, mert erről mit és minek írna az ember egy ismeretlennek. kiváló agresszivitással rávicsorgott a kellemetlen véleményt fogalmazókra, begyűjtötte közben a nyalikat a nyaliktól, és pár hétig sértődötten duzzogott. már akkor sem értettem, mire ez a nagy égszakadás-
aztán most szépen szó nélkül zárt lett, miután pár napja elővette ezt a témát megint. hát akkor innen küldök egy agyőt. a veszteség szót akkor használnám, ha válaszolt volna a lelkes kommentemre az általa publikussá tett 100-as listájára anno, talán annyit hogy aha még egy vadidegennek is írunk.
amúgy a zárt-nyílt blogolás kérdését nem érintem, teljesen mindegy, részemről, ki mit preferál. szerintem egy ponton úgyis el kell dönteni, hol elég a kandi tekintetekből.
és ezért jó sokat puffogni és kevésszer írni, mert így a látogatottsággal és a trollokkal sem kell sokat törődni.
na jó, vicc.
de az a vicsorgás, az nem volt vicces.

röhej

azon morogtam nemrég (és már megint belefutottam egy ilyenbe), hogy miért trollkodnak az emberek valójában a blogokban (fórumokon, kommentárokban stb.).
de tényleg.
másik részről viszont röhejesnek tartom, ahogyan akár a blogger, akár a törzskomment-közösség összefog és megvédi a blogger amúgy esetleg valóban idiótaságát az 'ellentől', aki minden, csak nem troll. egyszerűen egy "bátorkodó" egyetnemértő. valamelyik reggel meg ezen morogtam, és idegesítettem magam, mert nem értem, egy nyilvános (vagy akár csak nekem nyitott helyen) mért ne írhatna akárki intelligens, egyet nem értő kommentárt.
és tényleg van, ahol ezért virtuálisan minden csirke elkezd szétcsipkedni. vááh.

hümm, hümm, hümm

félreérthetőségem áldozata lettem.
nyilván magyarázkodásnak tűnhetett, amikor értekeztem a képeimről, ennek előzményeként gergőről, miszerint blabla, és akkor hogy csak ő van, én meg sehol.
a képeimről értekezni számomra rém vicces volt, jókat röhögtem közben magamon, meg hogy ez tényleg vicces, mennyire idióta ötlet volt fejjel le lógva fotózkodni egy zsizsikkel-
hogy ő van én meg sehol, hát ez néha tényleg teljesen így van, talán egyre kevésbé, de igazából nem is tudom. az anyukasággal ez nálam -úgy tűnik- együtt jár, ez a háttérbe szorulás, de annyi minden adás-kapás van ebben, hogy semmiképpen sem érzem úgy, hogy valami túlzásban élnék.
nem vesztem el, csak időnként úgy mennek a dolgok, hogy velem épp a fiam történik igazán, leírhatóan. azok a hosszabb lélegzetű gondolatok, amiken töprengek egyes szabad negyedóráimban (és most már -tényleg- vannak ilyenek), azok nem negyedórás dolgok.
pölö sok-sok hete fogalmazgatom, ízlelgetem az anyaságom történetét, érzéseit, úgy érzem, le kellene írnom, mert jó lesz majd sokára újraolvasnom, csak a szavak olyan profának, annyira levetkőztetnek, vagy éppen annyira eltakarnak.
ilyen ez a blog is. néha nem írom ide, és nagyon nem vagyok sehol, vagy csak éppen felpofoz egy magány, de nem mert valósan magányos lennék, csak épp az érzés tudod, meg az elégedetlenség, az is.
aztán van, hogy néha meg ideírok, és nem az jön ki belőle, ami a lényeg, hogy itt tényleg rendben megy a legtöbb dolog, amiért meg hálás vagyok.
de persze elsősorban erre való egy blog, egy napló, hogy ideventillálja az érzéseket, semmiképp sem objektívum.
ehheheehe, jó ez így, hogy így figyeltek rám, jól esik.

ehhehehhhe

valahogyan most úgy hozta a kedvem (és nini, idő is akadt), hogy végigolvastam a magam 2006 november-decemberét itt a blogban, jókat vigyorogtam, meg pofákat vágtam (most), hogy mennyi volt a nemsejtés meg a nyünnyögés (akkor) (meg azóta is) - kordokumentum, jól esett.
ilyenkor azt gondolom, sokkal alaposabban kellene naplóznom a mindent, de persze még a gondolat is túlzás, hisz így is túl sok.
ja, azért kellett, mert rágódom, és ezzel egy kicsit ventilláltam a dolgot. majd kialakul.

huszonegyedike

s mivel a csacsogásból sosem elég, hát váratlanul összehozódott egy kitűnő blogíró-olvasó találkozó, kellemes feltételekkel (talán a napsütésből lehetett volna pár luxot lecsavarni, hm), kellemes résztvevőkkel (b és g és nagycs meg kiscs meg g), kiknek személye természetes garancia a jóságra, így most én föl vagyok dobva.
részleteiben vicces volt látni nagycsét, aki olyan nagy és helyes, és akinek a keze már elér a szökőkút nagy vizébe (g nagy bánatára a sajátja még nem), meg tud jól szaladni (a csúszdázásról, egyéb ügyességekről nem is beszélve) (gé nagy bánatára, aki viszont nem tud szaladni, bár most először volt alkalma úgymond idegen placcon elindulni, s kit így a forgóajtó felé félúton kellett többször is elcsípnem, miután a forgóajtó izgi), meg a kicsit, aki meg olyan régenvoltpicinél is picibb, szóval szerintem mind a hatan jól szórakoztunk, és (remélem) egyikőnket sem kell majd éjjel altatni (ez g esetében frekventált reményem, hátha).
szóval ez olyan ismétlős dolog volt/lesz.

nem elég

nem elég a gyermekem eddigi időpontig kétszeri üvöltve tekergőző sírása (pocak és/vagy foggondok), még hülyeségekbe is bele kell mennem itt a blogban.
ajh.
egyébként meg jó kis játszótér ez az internet, jobb, mint a tévé, itt még jobban ferdíthet/ fogalmazhat félre/ félreérthetően akár az utca embere is, mondván, ez a vílämínyöm, haddmonnyam.
jahh, persze, ide, ez alá én is bele tartozom, nem különbül.
kedves kommentelők, akinek ezt írtam, tudja pontosan miért írtam, a többi komment viszont jól esik, hogy van miről érdemben eszmét cserélni, legyen az bármelyik életszerű egyszerű témám, köszönöm is nektek.

iksz kapcsán, mérgesen

évente egyszer eszembe jut. fogom a kis jól ismert keresőszavait, rákeresek. megint rátaláltam egy ötödik blogjára.
KÉRLEK SZÉPEN, ti, akik tartjátok vele akármilyen szinten a kapcsolatot, esetlegesen neki magának, akkor most szólok.
az internet egy nyitott adatbázis, tehát akárki akármikor akármit ide föltett, MINDEN megtalálható. tök mindegy, hogy hova "rejti el" az illető azt, milyen aladatbázis alfájljában lehet rákeresni, mindegy, milyen külföldi oldalon, vagy szerveren "rejti el" magát, mindegy, hogy egyesével törölte minden betűjét. amire egyszer egy robot rákeresett, amit egyszer mondjuk a gugli megtalált, amit egyszer valaki belinkelt, vagy ha mondjuk egy fórumban ott van iksz akármilyen elnevezése, vagy ha egy doc/pdf bármilyen fájlban benne van a rákeresett dolog: rátalálhatsz.
az internet ilyen, felesleges illúziókat táplálni róla. vissza- és lekereshető vagy, bemérhető, pontosan megtalálható.
engem mondjuk tényleg nem érdekel, miután bántott meg úgy hozzám közelálló embert.
szóval engem tényleg nem érdekel, de tudom, az adott illetőnek (és egyes ismerőseinek is) gyűlt már meg a baja az internet pszicho(esetleg szocio)patáival, tehát még egyszer: itt MINDEN megtalálható.
én nem szeretném megint megtalálni, ezért szólok, mert nekem akkor az egészről az lesz a véleményem (vagy éppen már az), hogy az adott illető SZERETNÉ, ha megtalálnák, ami ugyebár, hmm, olyan fals.

üdvözlettel
a füles barátnői

mindig

mindig meg mindig meg újra meg újra szépen elsimítgatom a gondolatot, mely alapján majd ide jól beirkálok, aztán látod, semmi.
pedig sok szép gondolatterítő és -fonal van már a polcon.
sebaj, elég annyi, hogy nekemezameleg szörnyű, gergőnek hasonlóképp, még mindig nem alszik végig egy éjjelt sem (legalább egy biztos olvasóm marad így, ehhehehhhe, főképp, ha író is marad itt az amortizcióból), viszont egyéves szülinapján valaki súghatott valamit a fülébe, mert azóta egyszerűen egyszer hajlandó csupán aludni napközben, akkor viszont maratonit (ezt is kicsit még szoknom kell, és persze vannak hervasztó kivételek, mint pl a ma, amikor 13 és 14 óra helyett 11 előtt kezdte a délutáni szundit, na, kíváncsi leszek, mikor lesz itt így este...)
szünszün
és akkor most, így 16 órára kelve ismét elszundított, és megnyugvás ez a javából, márminthogy megpihenés szegény törődött szüleinek, minthogy javarészt nyifi, nyafi és óbégatás kísért minden megmozdulást nálunk az elmúlt négy órában, jahhaj.
amúgy minden bizonnyal már megint a fogak macerálják ezt a kölköt, innen is üzenem nekik, hogy JÖJJENEK MÁR KI.

időtenger

miután időm mint a tenger, hát belefogtam a bejegyzéseim stigmatizálásba.
újra kell olvassam magam.
új olvasatban egészen másképp hatok.
vagy csak mert olyan érdekeseket írok.
ehhhehehhehe.
ráadásul kettő híján (vagy három?) ezredik ideírásomnál tartok.
szerintem nem fogom befejezni.