huszonegyedike

s mivel a csacsogásból sosem elég, hát váratlanul összehozódott egy kitűnő blogíró-olvasó találkozó, kellemes feltételekkel (talán a napsütésből lehetett volna pár luxot lecsavarni, hm), kellemes résztvevőkkel (b és g és nagycs meg kiscs meg g), kiknek személye természetes garancia a jóságra, így most én föl vagyok dobva.
részleteiben vicces volt látni nagycsét, aki olyan nagy és helyes, és akinek a keze már elér a szökőkút nagy vizébe (g nagy bánatára a sajátja még nem), meg tud jól szaladni (a csúszdázásról, egyéb ügyességekről nem is beszélve) (gé nagy bánatára, aki viszont nem tud szaladni, bár most először volt alkalma úgymond idegen placcon elindulni, s kit így a forgóajtó felé félúton kellett többször is elcsípnem, miután a forgóajtó izgi), meg a kicsit, aki meg olyan régenvoltpicinél is picibb, szóval szerintem mind a hatan jól szórakoztunk, és (remélem) egyikőnket sem kell majd éjjel altatni (ez g esetében frekventált reményem, hátha).
szóval ez olyan ismétlős dolog volt/lesz.