vágta, vágta

(e cím egy fél idézet Szamártól a Shrekben, az eleje egyszerűen nem jut eszembe)
szóval átvágtattunk a mai napon, megint vettünk eztetaztat a lakáshoz, elhoztam az utolsó kupac összevisszaságot még az exotthonomból (mely helyen ama egyes sz. nőrokonom továbbra is tartja a haragot, mely egyrészt szar érzés, másrészt nem túl okos dolog, és még sorolhatnám, leginkább azzal az élen hogy a mostohanagyanyám méltó utódjává lépett elő ezzel, sajnos), piacoztam (mely tevékenység szombaton félegykor igen extrém mulatság), ésatöbbi, mely rohangászással előidéztük ama itthoni helyzetet, hogy "hát elaludt a hintában, mit csináltunk volna vele", azaz a gyermek negyedegytől délutánialudt, ami engem nagyon felbosszantott (egyre kevésbé megy a lazulás, sajnos), mert előre borítékolhattam a délutáni alakulást (fölébred még kettő előtt, míg még az ebédem sem bírom végigenni, kutya éhes lesz, hatalmasat fog enni, de utána már este félhétig nem fog tudni/akarni rápihenni, akkor viszont majd beájul, miből ébreszteni kell, s még úgy is túl lesz exponálva, túlpörög, mely ránézvést nem túl jó, s mely események rám nézvést a nulla pihenőidőt jelentik majdan, és ez mind végül így is lett (nyiffnyaff, mondom))
azért végül minden jóra fordult, még az a hirtelen támadt tegnap esti ötletem, hogy a gyerekszoba/háló két polca kicserélve egymással több pakolóhelyet eredményez, megvalósult, idetoltunk, odatoltunk, tettem, raktam, töröltem, pakoltam, szelektáltam, és tényleg: jó. (logikus)
ha még az új lebernyeg is elkészül elé, no, akkor tényleg normális lesz at a szobázat is.