mindig

mindig meg mindig meg újra meg újra szépen elsimítgatom a gondolatot, mely alapján majd ide jól beirkálok, aztán látod, semmi.
pedig sok szép gondolatterítő és -fonal van már a polcon.
sebaj, elég annyi, hogy nekemezameleg szörnyű, gergőnek hasonlóképp, még mindig nem alszik végig egy éjjelt sem (legalább egy biztos olvasóm marad így, ehhehehhhe, főképp, ha író is marad itt az amortizcióból), viszont egyéves szülinapján valaki súghatott valamit a fülébe, mert azóta egyszerűen egyszer hajlandó csupán aludni napközben, akkor viszont maratonit (ezt is kicsit még szoknom kell, és persze vannak hervasztó kivételek, mint pl a ma, amikor 13 és 14 óra helyett 11 előtt kezdte a délutáni szundit, na, kíváncsi leszek, mikor lesz itt így este...)
szünszün
és akkor most, így 16 órára kelve ismét elszundított, és megnyugvás ez a javából, márminthogy megpihenés szegény törődött szüleinek, minthogy javarészt nyifi, nyafi és óbégatás kísért minden megmozdulást nálunk az elmúlt négy órában, jahhaj.
amúgy minden bizonnyal már megint a fogak macerálják ezt a kölköt, innen is üzenem nekik, hogy JÖJJENEK MÁR KI.