öreg

szóval vasárnap elmentünk Tatára, Cseke- meg Öreg-tó, azaz egy egész és két fél tókerülés pipa.

amúgy a Balcsi után elég meglepő volt az Öreg-tó állaga (zöld trutymákra hajazott, a szaga pedig rég elhunyt halak szellemét hozta), de volt benne egy ezanprovansz-érzés, ami optikailag felülírta az egyebeket. és igen, 35 év után is vicces az a kiváló csengő-elhelyezés a váron (az, amelyik 5 méterrel a földszint fölött nyújt lehetőséget jelezni, bemennénk - nem is mentünk most be). az meglepett, hogy mennyien hemzsegünk ott egyszerre, viszont hagytunk további megnéznivalókat, legyalogolnivalókat legközelebbre is, és akkor majd talán kevesebben leszünk ott, nyüzsgők.

balcsi

aztán a múlt héten felszívódtam Földvárra - az a szálloda hihetetlen: elképzelhetetlenül vacak, ugyan folyik a víz (és akkor mi a panasz?) és van ágy, viszonylag tiszta (és akkor mi a panasz?), de azért úgy egyben elég nyomasztó. miután 5 éve pont ugyanilyen volt, nem mondhatjuk, hogy persze a járvány miatt. láttam Bécsben a lelki komplementerét ennek a szállófajtának, ott némi akarással és kreativitással egészen helyes eredmény jött ki amúgy (Magdas)

azután meg szépen átkrúzoltunk Aligára, ott ismét 24 órát töltöttünk, elgyalogoltunk két irányba, megnéztük a strandokat, és kiderült, egyelőre a CA strandjára szavazunk testületileg, mert az a legjobb víz (a többi meg rendesen van ellátva rendes, gondos közönséggel, és nincs mellette bulihelyszín (még)). az mondjuk a Bezerédjen egy kicsit durva volt, hogy folyamatosan valami rendezvény hallatszott oda hosszúfeketehajjal és túlhangoslelkes beszéddel, szóval nem fenékig tejfel a családi strand sem.

aztán az apacukában ettünk pizzát, egészen elviselhető volt, a széle szenes, a belseje jóízű. 

és volt egy nyári szabadvasárnapunk itthon - csak mosás-főzés-teregetés, ez ritka és jó.

amúgy ma

...

ma megérkezett a könyv, amit két éve gyártottunk, és jó lenne örülni is neki

tegnap az anyukám azt mondta, talán megvan a ház, amit kerestek, és emögött nekem nagyon sok jelentés van

mostanában elkezdtem nagy hullámokban rendet rakni itthon, látszik vagy nem, nem így érdekes ez

ott vannak azok a félelmeim, amikről nincs kivel érdemben beszélgetnem, mert nem megoldható, csak majd jön az "élet" és megoldja

és így tovább. amúgy ez mind, kívülről tényleg uncsi.

villamos

ma a 4-6-oson az volt az érzésem (hátsó ajtó, heringek, maszk nélkül álltunk, villamos belseje üres), hogy ebben az országban mindenki mindent elhisz, még azt is, hogy nincsenvírus. rossz érzés volt, mert van.

örülnék, ha nem kapnám el...

vigaszkönyvhét

és tényleg az volt, volt rá durván egy órám, de az annyira jól esett, ott meg erre fókuszáltam (jó, egy kicsit figyeltem a zsebesekre is, kettőt láttam, az egyik pl. megtekintette a táskám belsejét, míg fizettem, jóarc volt (nem), de elinalt, amikor az arcába néztem, gyors volt, rutinosan tudta, én a kiabálós lennék, ha maradna)

de igazából az jutott eszembe, hogy legutóbb hol volt a színpad, s milyen felhők voltak és tűző nap, amikor Esterházy Péter utoljára nyitotta meg a Könyvhetet, hogy munkadolgokból rohantam oda, és nem tetszettek a fúvósok, de a színpad köré gyülekező egyre nagyobb tömegben jó volt állni, és amikor láttam, őt, és láttam, ahogy a Dés megölelte, akkor azt gondoltam, hogy soha többé... nem sírtam, hanem csak levideóztam, valahol megvan, de látod, elő sem kell vennem, megmaradt. az utolsó igazi rockkoncert.

mondjuk azért nagyon jó volt, hogy most volt könyvhét, minden könyvfesztivál és -hét idején hiányzik a nincs. mondjuk olyan volt, mintha senki nem hinné el ezt a covidot, szóval úgy 15 centis távolságot tartott mindenki. 

az új Spirót vettem meg, nem írom ide a címét, de lehet, hogy beszámolok róla, a címe alapján eleget közöl-e :) (vicc, de csak kicsit), valamint elkapott a Szabó Magda emlékkötet. ez ilyen.

szabbat

most szombatra kaptunk időpontot az ortopédhoz, ez így nem is gond - jól rástresszeltem, na, ez a gond. hozta is a helyzet, amit sejtettem, hogy akkor ez nem is kell, mert hát nem fáj a térde, na jó, azért megnyomogatom, ja, hogy egy éve pihenteti, és nem járkál, ugrál, fut túl sokat? akkor megadom (sic!) fél évre (sic!) a gyógytesit. hát nem igazán érti a dokiúr (gyanítom, de nem mondom, nincs gyereke, nem hogy lúdtalpas, gericferdülős, térdfájós, de semmilyen), milyen ez a rigidrendszer, amit ma triplán hoz az iskoláztatás... hogy nem a gyerek testének nevelése fáj bárkinek rajtam kívül, hanem a JEGY! hogy honnan kapja. hogy egész évre van csak felmentés, ha könyvelik, akkor csak így könyvelik... de egyébként a gyógytesi nem oldja meg a semmit sem, hanem menjünk úszás mellett vízilabdázni és/vagy kajakozni. igen, gondoltam is, hogy hajnalonként még nincs programunk, mindkettőt beiktatjuk... jahh, és persze gyógytorna, arra azért járni kell. 

egy szó mint száz - felháborít, kicsit késleltetetten vagyok tőle dühös, helyesebben az eredményre tekintek, fókuszálok. de azért nem nyugtatott meg, semmi módon, még mindig ott van, hogy mellkasműtét lehetne belőle, és én ettől a gondolattól úgy ledobom a láncot, hogy azt nem fogja zsebretenni egy iskolai szűrést végző álorvos sem, ha. hogy évente nézegetik a gyereket, és az egyszerű hanyag tartást vagy lúdtalpat sem jelezték egyszer sem? hogy nekem, másvégzettségűnek, aki ezekhez deklaráltan nem értek, nem mentem orvosira pont ezért, kell kibányásznom a rigidrendszerekből minden egészségügyi tudást, opciót és kiválasztani a teendőt? (csúnya, csúnya szó, sok)

az csak hab a tortán, ahogy a nyomorgatott térd ugyanott ugyanúgy elkezdett fájni gyaloglás közben, úgy 10 perccel a nyomorgatás után.

cső

klasszul behúztam magam a csőbe tegnap, nem gyakori nálam a gyilkos hangulat (ez más mint a rosszkedv, a lent vagyok érzés vagy hasonlók). ez az a tehetetlenségérzés, ami már majdnem tettekbe fordul. nyilván nem élőlények ellen fordítom (szekrény- és szobaajtó-csapkodás), meg tudok kicsit uralkodni rajta (agyköd pont nem jár vele), de azért nem jó ilyenkor találkozni velem.

ja, mert mi volt. hát lerohantunk az úszásra, ahol a zárt várakozótérben 25 dühös ember állt sorban és hangosan "sóhajtozott", úgy, hogy a micsoda szemétség, "jól van kisfiam, hát el fogunk késni" hangulatból még rám is jutott egy kis ordibálás. a kinek volt igaza szerint nekem tuti nem volt, szóval nem védeném meg magam. amitől viszont a sor végére állva egyszer csak kilökött valami abból a közegből, az olyasmi volt, hogy egy pillanat alatt ekkora indulatok fordulhatnak felém, aki azért elég kommunikációképes és -kész vagyok, az milyen hely már. milyen emberek, semmi kedvesség, "jól van, hülye vagy, de hát ez a helyzet"-hozzáállás, csak a VÁVÁVÁVVÁÁÁÁ!!! ráordibálás... a másik aspektus, hogyha én ezekkel itt "élőben" ennyire nem érzem jól magam, mert gyűlölnek, akkor milyen lesz pucér testtel a medencében együtt úszni velük... víz alá nyomnak? csak mert a tömegnek mindig igaza van?

szóval kimentem, és realizáltam, hogy így se, úgy se úsztam volna egy jót, szóval a délutáni úszás második mínuszpontja is megjött (a közönség) markánsan. 4-5-nél új időpontot keresek, nem lesz más, és mindenkinek jobb lesz.

publikum

tegnap kezdődött g-nek az úszás - ezt én simán edzésnek hívom, csak elfeledtem, hogy kell(het) a sportigazolás is tőlük, de ez talán ráér jövő hétig. ezt az úszós szeánszot magamnak még helyezgetem, ideális volna ugyanis nekem is ezalatt úsznom, a medence másik végében (miután 15 p alatt bepárásodik a szemüvegem, úgysem látom..., szóval teljes elszigeteltségben, de kompaktul. tegnap ezt ki is próbáltam. kihagytam a számításból, hogy tanuszoda, persze. és hogy tegnap van az első nap, valamint az úszóképző felvételije... így, amikor 18:15-kor elindultam a medence felé (egyedüli felnőtt fürdőruhában), hát az epic érzés volt. még a medencébe sem mentek be a tanfolyamosok, a gyerekeket is csak bégetve terelgették a felmérők, jómagam pedig félúton realizáltam, hogy tartok egy feszített víztükrű medence felé, _egyedüli_ látványosságként az usziban. oké, visszafordultam, megvártam a hangulat lanyhulását. negyedóra múlva amúgy megérkezett a felnőttársadalom is a vízbe, és ezek a délutánosok corporate úszást alkalmaznak, vagyis simán kitúrják a magamfajta se gyors se lassú egyedeket. szóval a tapasztalat vegyes, még egy kicsit tapogatom a dolgot.