és ott a poszáták és nádsusogás és békekuruttyolás, valamint a víz, a víz, a víz! lesimította, ami szöglet volt. újra és újra ez a csoda az a csoda. vágytam is rá rendesen (úgy május óta honvágyam volt oda, ami valóban nagyon ritka mostanában, ez a vágy, hogy máshol lenni - a szokásosnál még annyival másabb, hogy a gyerek bennem el is kezdett ujjongni, hogy nem baj, minden mindegy, mert mindjárt ott!)
a kevésbé boldog oldala a hétnek a keddtől kezdődő betegségek voltak, melyek konkrétan lespórolták az összes lehetséges programunkat. nem volt szigligeti fagyizás, krúzolás pécselyen, kirándulás hegyestűre, füredi mozizás, de úgy étterem sem (pénteken cuki kis morzsapartit kapartam össze a maradékokból, és minden nap főztem - amitől időnként persze elgurult a gyógyszerem, mert azért valljuk be, nem ezért mentünk...
a vihar alatti éjszakát amúgy ébren töltöttem (én is beteg lettem), amiben az volt a jó, hogy kiderült, az ágyamban heverve 3 viharjelzés is látható, haha.
összességében mégis olyan nagyon lesimultam, hogy végül is mindegy is. a gyerekem úgy fogalmazta, hogy neki jó volt, annyira akart már olyat, amikor nincs semmi :) (hát nesze)
az pedig rémséges, hogy ezt az mostani új hetet munkaügyileg nem tudtam kihagyni - nagyon hiányzik még a magam összerakása, és ettől permanensen ideges vagyok. most pl. reggel 9-től (!) egy fejtágításon ülök, de képtelen vagyok figyelni (a téma megőrjít), közben tolonganak a teendőim - előfordulhat, hogy kipattanok belőle.
