mindaddig

és én most mindaddig itt ülök és kotlok, amíg ki nem kel ez a 3-4 oldalas életbevágóan fontos dolgozat, enélkül ugyanis lekapják a fejem egyes helyeken, minthogy holnap (ma) ezt el kell küldjem.

azaz eddig is elküldhettem volna, de ez az utolsó időpont... bénabenő-e vagyok.

orr facsar ó

egy szó mint száz allergia ÉS nátha egyszerre ez a dolog, őrülök meg.

minden tavasszal jött régen ez a két napra elmegy a hangom-dolog, aztán pát évig kuss.

aztán elkezdett viszketni a szemem, ilyenkörül (hársfa, szösz), mely idénre úgy mutálódott, hogy felváltva megy el a hangom, dől az orromból a takony, vagy épp tüsszentek és orrfacsaródom iszonyúan. ez egy szemét dolog, ennek megfelelően gyakrabban megadóan tűröm, ezt-azt szopogatok, fújkálok, nyeldesek, néha pedig ordítva, mint szamár, tüsszögök. hadd őrüljön meg más is bele. 

mondjuk legyen elég, miután a nátharészét pingpongozzuk egymás között már vagy három hete.

áááá, itt a bizonyíték!!

szerintem normális

"... úgy megy, hogy meghajolsz, kimégy, és ha tovább tapsolnak, legalább egy kicsit, akkor ráadást kérnek. De ott nem, abbahagyták, majd kérdezték, hogy miért nem adtam ráadást? Mondom, mert nem tapsoltatok."

ritkaholló - inerjúLajkófélixszel

nátha, máv, iskola - a három rém

naplózván az elmúltakat ilyenek voltak nálunk:

tegnap, vagyis a rémkedd

nem aludtam. ha lefekszem, elalszom, ha elalszom, elalszom. és nekem el kellett érnem a 3órás vonatot, nem volt választás. így tehát 8kor már ott topogtam az egyetemnek nevezett főiskolán - ott is az egyetlen ember előtt, akire már hétfőn délután olyan mérges voltam, mint egy zsák, minthogy csütörtök déltől hétfő este 9ig volt képes megcsinálni a negyedórás munkát, amitől aláírásszerzőbe mehettem kedd reggel.

tehát szépen mosolyogva fogadtam, ahogyan őneki természetes, hogy én persze majd a valamikori, ámde teljes mértékben tőlem távoleső témában ott, a vidéki városban, ahová 9 óra alatt jutok oda-vissza, hát majd előadok ismeretleneknek a nem szakterületemről ingyér. na hogyne. a korrektség csimborasszója-e vagyunk.

és nem is bírom leírni azt a miliőt, ahol az ajtóra kiírt időpontok csakis arra szolgálnak, hogy éreztessék, a diák, legyen 37, mint én, vagy 46, mint mások, lószart sem érnek, kuss a nevük, üljön le még egy kicsit, most INTÉZNIVALÓM VAN, majd jöhet. ebből volt négy aznap. tanárurak és ügyintézőnők, innen jelentem, ha rajtatok múlik, nem fogom Bécsben tanulni a szakom, mely nemzetközi átjárhatóságot ír le a szakleírás harmadik sorában. 

a pozitív oldaláról pedig úgy néz ki, hogy végül mégis beadtam a hajdúság fővárosában a még soha nem látott egyetem megfelelő irodájában személyesen az aláíratott kupac papírt, elértem a haza fél4kor induló vonatot, ami tökjó.

a kettő között pedig megírtam két vizsgát, egyiket négyesre (ha a másik is ilyen kegyelmes volna, megköszönném, tekintettel, hogy azt még tudni is látszottam) (de az persze sosem mérvadó)

mindenesetre este -úgy fogalmazta a drágám, hogy - nagyjából a párnára fejem hajtása előtt elaludtam - én semmire nem emlékszem.

a mávról és a hajnal3-as vonatról regényeket írhatnék, szürreál, még félálomban is.

hétfőn minden elcsúszott úgy két órával, így sem ebédelni, sem tanulni nem volt alkalmam.

vasárnap kibattyogtunk a Könyvfesztiválra, szerettem, de idén harmadmagammal voltunk náthásak, amitől igazából csak röplátogatás lett. pénzügyileg amúgy ez a lehető legrentábilisabb, hisz csupán 4 könyvet vettem, azt is 75%-ban g-nek.

az azért föltűnt, hogy gazd.válság van, több műhely nem volt kint, és mintha minden egy kicsit kevesebb lett volna. nagyon tisztelem őket azért, hogy ettől még a belépő 500 pénz maradt, diákoknak, kölköknek (nekem, g-nek) ingyenes, és hogy azt, amit megveszek mégis belépőt, azt meg levásárolhatom. cukik, na.

szombaton itthon tüsszögtünk, meg megszentségtelenítettük a vasárnap törvényét, és szombati ebédet ebédeltünk együtt a dédivel, szentségtörés, meg is említette (előzőleg nekem is eszembe jutott, hogy valami jól irányzott fricskával errefelé irányítom a beszélgetést, értsük már meg, jó a szombati vasárnapiebéd is :)

pénteken sajtós voltam, tájékoztatót tartottam, annyira béna vagyok ebben, hogy erről aztán tényleg nincs mit mesélnem.

aznap reggel kb 20 perc alatt például tönkretettem az előző este (!) kapott újdonat új fényképezőgépemet. brühühü, vagy annál is több.

hétfőkedden meg megtudtam, kaptam egy félév ösztöndíjat a sógorékhoz.

osztok-szorzok: végülis jó. csak sokat őszültem.

szomorú

új személlyel bővült az én személyes arcképcsarnokom, akik személyes ismeretség híján is űrt hagynak maguk után, elvisznek valami számomra pótolhatatlant, egyedi kincset, rokon lelket:

Palásthy György

hetek vége?

nem, nem lesz vége ennek a mérgezettegér-üzemmódnak, de ma a lehetőség szerint kissé lelazultam, köszönet érte a családnak, mely szülinapot ünneplendő megszabadított a főzésmosogatás terhétől, és én is (7 és 3/4 órát aludtam) kellőképpen diszponált voltam, hogy csakkizárólag 5 dolgot tegyek, mely közül az egyik a gyerekemmel lenni volt.

este viszont szépen lassan összeszámoltam a következő 3 hét le és beadandóit, és vicc vicc vicc. (8 és fél + két vizsga jövő kedden)

talán, ha nem megyek dolgozni, vagy valami ilyesmi. (de, megyek)

annyi azért a javamra írható, hogy

1. még nem adtam föl

2. ha ez mind megy (not), május közepére vége lesz a vizsgáimnak

3. a hétvégi rendezvény a fejlesztéssel együtt kifejezetten jól sikerült, ami feldob(ott eddig)

kerülget a torokfájás és a hörghurut, szevasztok vírusok, már egy hete pedig, hogy túlvagyunk a hányóson. g is köhécsel.
de legalább azt a nyavajás ántsz-utat megspóroltuk, ami a fejünk felett lebegett múlt keddig.

most meg nem érzem álmosnak magam - hát kellett nekem ennyit aludni?

esetleg idióta, tényleg hülye

nyilvánvalóan unalmas, ugorjunk, amennyiben munkadolgokról nem olvasnál.

hétvégén program van. a hétvégén a szabadidőmből előre nem látható, jövő ilyenkor ESETLEG megvalósuló díjazásért.

ha valaki visszamondja, minthogy megteheti, meg is teszi, meg is tette.

ez most úgy verte ki a biztosítékot nálam, hogy csak ülök a szívdobogásommal, bőgni van kedvem, és azt fontolgatom, hogy holnapi nappal fölmondok.

nagyjából két hete, hogy nem adtam be a jelentkezésemet egy helyre, ami nagyon bejött volna, igen, hülye barom vagyok, de még élnek bennem azok a tragikusan elavult, IDIÓTA képzetek, hogy nem hagyok cserben embereket, eszméket csak a megélhetésért, az egyéni nyereségekért.

de én TÉNYLEG HÜLYE vagyok. most hirtelen nem tudom, kiért, miért csinálom ezt. 

előfordulhat, hogy... ilyenkor mit csinál az ember?

hogy sosem lépek már ki ebből a cipőből?

ááááá átváltottam áááá

hát izé, innen az új szerkesztőfelületről kínlódok, na _ez_az, amit nem nem nem nem nem.

na mindegy.

ma vágta volt, éjjel dolgozatírás (ha legalább írtam volna, de ppt-sablonokat válogattam, meg a brosúrát terveztem, meg a marketinget és szocpolt kutattam)

hogy is van az, hogy életemben minimum három alkalommal elhatároltam magam ez utóbbi tárgytól, s hogy ismét belekevertem magam (bénaevagyok) (kelleakreditennyire - kérdezzük meg)

reggel g ugrált rajtam, egészem meglepett, hogy ki bírtam küldeni apukájához, aki kint próbált regenerálódni. 

aztán belefogtam, szokásos takarítás-rendrakás-négymosásteregetés-mosogatás-főzésextra roham, mint mindig, ha van itthon időm, mondhatnánk. húsvéti díszek elő, karácsonyimaradék vissza. húsvétiajándékocskák elő.

aztán hazajöttek, g álombaájult ebéd előtt (most nem tudom, ez valami új nyavaja, vagy csak a korábbi nyúzza még mindig... azalatt meg újra belecsaptam a 8féle teendőlecsóba (munka1, munka2, munka3, szerdai prezentáció, hét dolgozat három nyelven négy hét alatt - optimistán kezelem) (még)

délután g (és saját) kívánságunkra sütni vágytunk, így lett fonott kalácska, kuglóf, meg egy összerakott linzertészta kisütésre várva bármikorra. minthogy a kuglóf jobbra dőlt (a szemét), viszont kalácsot eddig ilyen egyszerűt és minőségűt még sosem készítettem, megállapítható, hogy kalácskák még fognak teremni nálunk. amúgy g is tudja csinálni, úgyhogy a következőkben egyre inkább ő lesz a főcsináló. 2:1 viszont ahogyan a keverőturmixgépem egy laza megállással (örökre?) megadta magát. ez olyan... fúj, na.

minthogy két hete a porszívófej esett hasonlóan pillanat alatt atomjaira, ezt most zokon vettem.

a húsvétra szánt tojásokból viszont maradt kettő. meg kell becsüljem, holnap mázolunk. persze, ha addig meglesz a festék.

mevammá

igen, azt hiszem a szabadságom vész el, míg a szabadságomat vívom ki, akármilyen hülyén hangzik.

jó, a mevammá a lényeg: múlt héten voltam utoljára ebben a félévben a vidékivárosegyetemén, egy napos hosszabbításra készültünk azzal, hogy a családom meglátogat pénteken, megnézzük együtt is az állatkertet ott, buli, pályamatrica, kocsiút - aztán adódott inkább egy újabb, sokkal földhözragadtabb programunk családilag: a hányósvírus ismét lecsapott (calici, ha minden igaz), mellyel el is töltöttük az elmúlt 6 napot. (persze g már túl van rajta, ő kezdte, most éppen a nátha felé halad öles léptekkel, bódottá)

ez az egyetemi félév amúgy eléggé silány volt, van, ezt a véleményemet nem egyedül képviselem, így azért kíváncsi vagyok duplán, mit dönt a bizoccság az ösztöndíjpályázatomról.

a munkafélévem pedig határozottan egyre nyomasztóbbá válik, határ a csillagos ég, ezer dolog tornyosul, a balról jobbra módszerem mostanában nem segít, annyira egyedül vagyok hagyva. egy olyan illető kellene, akivel munkacsoportot tudnék alakítani, és szárnyalhatnék, de nem nem nem nem nem. nem. és persze elszalasztottam egy alkalmat mostanában, próbálom nem a lelkemre venni, de azért motoz.

g amúgy cuki, a napokban lerajzolta az ezerévessólymot,

és hadd tegyem hozzá, hogy én, aki minden típusú illusztrációt (gyerekeknek és gyerekektől) szenvedélyes figyelemmel kísérek, el vagyok ragadtatva, mert annyi de annyi minden van ezen a képen, hogy ihaj. van pl 9 ágy. egy duplaágy hanszólónak és csubakkának. artuditu is ott van, éppen szerel. van rajta _parabolaantenna_, 2 ajtó, vezérlőfülke, út, hajtómű, egy kutya (annyira cuki!), 2 propeller, melyből az egyiket szereli éppen r2d2, és persze az elnevezés logója (találjátok már ki, melyik ez!)