megvolt

mindenkin szépen átvonult ez a taknyos-torokfájós, azóta először hétfőn voltunk úszni. múlt héten meg befizettem g-t tanfolyamra, mert az edzés az csak edzés, megmondják, mennyit ússzon. ezek a kamaszgyerekek csak kötelezőségekkel működnek (na jó, nem, úszni velem szívesen jött) amúgy a gyógyúszás vonalat nagyon nagyon borzasztóan (hiper)hiányoltam a covidhullámok alatt. elkanászkodik ez a kölök, és ezt most minden porcikámban fájlalom.

és persze nem kanászkodik állandóan és annyira, mert múlt pénteken apjástul megtalálták a közeli pumpapályát, és ott voltak ma is, szóval van némi mozgás, de én most ezt a nyarat nem teszem a kirakatba, milyen jól sikerült.

nehéz ez, hogy személyi edzőnek is kellene lennem mind a kamaszgyerekem, mind a magam életében egyszerre - soha nem volt ambícióm, azért ez elég hátrány...

voltunk amúgy a kenyérlelkén múlt héten, előtte meg vettünk neki egy széket, és akkor meg is volt ez a suta szabadságom. ja, igaz, vasárnapra összeszedtem a bátorságom, és kinagytakarítottam a konyha felét, ez elég szép (és amortizáló) élmény volt. olyan szerencsés konyhám van, hogy igazán csak az látszik rajta, amikor nagyon el van hanyagolva - ez a tiszta és száraz érzést csak én tudom, mindenki másnak ez a normális, mért most történt valami? :)

és akkor most vasárnap éjjelre kiújult a bélgyulám, gratulálok, erre jobban kellene figyelnem, de ki a fene tud ülőmunkát nem ülve csinálni? vagy többet mozogni, ha utazgatás nélkül is 10 órányi munkám van, ha akarom (ha nem akarom, úgy kevesebbet csinálok meg belőle, de nem lesz azért kevesebb).

elkap

amúgy meg elkapott valami vírus, takony, hurut, rossz közérzet, torokfájás. most nyolcadik napja tolom, és jelezem, kétszer elmúlni látszott, aztán elkapták a többiek, én pedig nagyon haragszom rá, mert úszni akarok járni.

közben voltunk elsőoltatni g-vel, rendeltem tortá(ka)t anyósomék aranylakodalmára (tanulság: soha ne beszélj az alapító-tulajdonossal telefonon, nem praktikus), dolgoztam, két vasárnapot is végigdolgoztam (nem mintha látszódna az eredményességem vagy hatásosságom), valamint 14óráztam g második bulijával. (kísérleti tortám a végén feneklett meg, szétfolyt a harmadik réteg krém, kiakadtam, aztán csináltam belőle pohárkrémet, legközelebb már csak erre is tervezek.)

emellett a húgom minden második héten módszeresen kiakaszt, mert felhívom anyám, aki kihangosítón hallgatja a telefont (hja), s miután a húgom még a beszélgetéseit is felügyeli, nekiáll beleüvöltözni minden beszélgetésünkbe. nem beszélve a galaktikáról, ami a fejében van, ez megintcsak egy idióta helyzet, valahol még azt is megjegyezte nekem (és komolyan gondolta), hogy anyám lakását eladni elegendő volna ő...

amúgy meg valahogy végtelenül elegem van mindenből, ez most az az állapot, amiből valami jó, biztató hangú beszélgetés talán kihúzna még, de csak olyannal lenne jó dumálni, aki nem hordoz konteókat, maga is kíváncsi rám, maga is tud mesélni érdekes dolgokat, szóval aki továbbvisz. nemigen akad a fejemben ilyen, és aki meg magától keresne meg, évszámra nincs. fasza. majd meg minden tovább, ahogy eddig.

jószomszédi

iszony viccesek a szomszédos dolgok (nem panaszkodási, csak belegondolási dolgok ezek).

írtam, hogy az egyikék itt fújják a hangos izét este, na ezt szerintem cirka 3 év után megunták a közvetlen szomszédaik, és ügyvédi felszólítást vittek át, hogy akkor mostantól lesznek szívesen szordinóval fújni csukott ablaknál. azóta ez a történet elcsendesült. 

cserébe az ügyvédes szomszéd a teherautó-vetőkövet a pálinkafőzetős szomszédnak mondta, tegyük el. 18 éve élek itt, minden harmadik évben felmerült a téma, az a kő KELLETT. most meg arra jöttünk haza, hogy jé, nincs a kő. így múlik el...

van cserébe idősödő trombitahangú nénink, aki egyesek szerint kifigyeli, mikor van mozgás nálunk (náluk ugyanis nincsen mozgás, ha van is, mintha nem lenne), és beszélgetget azzal, aki éppen mozog. az a nehéz ilyenkor, hogy csupa összetett konteó van a fejében, oltás- és mindenellenesség, miközben egészen jóravaló néni ő is.