az tulajdonképpen szuperül alakult, ahogy a nyár indult.
évek óta képtelen vagyok a rendes táblázatosdira, ki mikor hol van. kicsi család, kicsi tervezőképesség, kicsi tervek. jóformán az események visznek. az elmúlt három év (nyári műtét, covid, covid) alatt nem volt kérdés mit (nem csinálunk). az is egy tény, hogy itthonülő gyerekem van. (jó, ezt van honnan látnia, de őszintén töprengek azon, vajon ez most már mindig így marad-e).
szóval levittük a nagymamához nagynénihez Balatonra. idén nem a rákövetkező napon jelezte, hogy akkor hazajönne, hanem csak hétfő délután. ez is haladás, ismerve, hogy mennyire nem ő az oka ennek a dolognak (az itthonülőséggel szemben ebben az esetben nem ő a nemműködő fogaskerék). megnyugtattuk, utána volt két jó nap, aztán két rossz. szombaton hoztuk el, az északi parton utazásnak az az előnye, hogy jó hosszú, így volt arra idő, hogy beindítsuk a szanatóriumot, kibeszéltük, megmagyaráztuk, átértékeltük, jó polcra tettük az elmúlt hetet. megint megállapítottuk, hogy ezt így nehéz jövőre is betervezni, ...
a tihanyi egy hét is mindig alakul, nem betervezzük, csak éppen mindig van, és nem tudjuk elengedni. azt a részét, hogy erdő, nád, Balaton-part, ágyból naplemente, stég és mindig másarcú víz és ég, nádi poszáták, lódarazsak, szárcsák, siklók, csuka és ponty és keszeg, meg a csapat, aki általában jól működik - szóval ezt eddig nem tudtuk elengedni, nem is akarjuk. hátha lesz jövőre is, bármikor gondolok rá (már ott is), folyamatosan vágyom oda (honvágyszerű, ritka érzés).
most ez a hét amúgy 38 foktól fölfelé volt, kábé 3x meg is nyomott mindhármónkat a meleg, egyszóval a strandolás volt a fő program, és nagyon jól volt ez így. ugyan hazajőve, rágondolva olyan volt, mintha semmit sem csináltunk volna (de) (de nem nagyon), így nehéz volt visszagörnyedni a gép elé, bemenni az irodába, értelmesen dolgozni az elmúlt napokban Balatontalanul.
lesz még valamikor valami a nyáron, megígértem magamnak, hogy még 2 hetet augusztusban lestoppolok magamnak, magunknak. kellhet majd szülinapozni, meg csak úgy lemenni Aligára is, most ez a kívánság maradt. jó lenne, ha jó messze lenne a szeptember.
az eheti földhözvágós orvosos körünket meg majd megírom talán, ha tényleg lenyugodtam - most még nagyon haragos és tanácstalan vagyok.
