2022. április 30., szombat

költői

kell-e mennem szabadságra - tenné föl a kérdést a költő

miután túl lettünk lassan-lassan (egy enyhe) covidon a tavaszi szünet és ünnepek helyett, majd a héten 12-14 órákat toltam, hogy egy kicsit utolérjem magam, majd tegnapelőtt a benti office-ban szépen, mint a filmekben a kezemre ejtettem egy (bazi nagy) nyomtatót (ny. a földre esett fejjel, s mivel kábele nincs meg, ki tudja, működik-e) (eredmény egy zúzott bal mutatóujj, egy átütött csukló (egyik és másik végén is folt lett és fájt)), és akkor ma boltba indulás előtt belerúgtam egy hatalmasat az ágyba (jobb lábbkisujj), majd elmentem boltba, semmi nem fájt, viszont főzés közben nagyon is, hajlítani nem tudom, de nem dagad.

ezzel menjek-e holnap este a Bécsbe 3 napra, ez a talány.

mindig lehet lejjebb, ezért most azt kérem, legyen most már feljebb inkább.

2022. április 25., hétfő

hát nem olyan

hát nem olyan vicces, ahogy az április-május zajlik, hetek óta egy kicsi szabadságot áhítok, ettől kedvtelen vagyok, amúgy is lassabban mennek a dolgok, és olyan érzés ez, mintha ez már örökké így lenne.

a hétvégére betervezett fölzárkózás munkaügyben elmaradt, cserébe anyukámék eljöttek póthúsvétozni. előtte ez jó ötletnek tűnt - közben csak azt éreztem, hogy megadom magam a sorsnak, de csupa ideg voltam, szóval annyira nem tudtam lelkes lenni. 

most van a lomtalanítás, ezért tegnap egész nap előttünk ült egy iderángatott mosógépen két nő, egyúttal egész nap csapkodás, ordítozás, zsezsegés ment, hálló, hálló! ordibáltak be a szomszédba ötvenszer. valójában az bosszant, hogy erre a tavaszi időpontra egyszerűen nem tudok elkészülni semmi kidobandóval, nincs időm a magam mellett a lakásra sem. az jobb lenne, ha a régi módon ősszel lenne a dolog, nyáron az nyomasztana, úgy előrébb jutnék. (ha nyáron elkezdek pakolni, tavaszig újra kerülgetnem kell a szanált cuccokat, ez a valóság).

amúgy tegnap magyarfogalmaztam. ez a terület g-nél fehér folt (őrületes szókincse és világlátása van, de nulla fogalmazóönbizalma, egyúttal a tanár szuper passzívagresszív (nem magyarázza el a feladatot, nem ad mintát, viszont leszabályoz, felkiáltójelez, egyúttal érettségiszinten követel). a héten beígért fogalmazás-témazáróra a kétmondatos leírásokat elküldte péntek éjjel (nem, nem a tavaszi szünet előtt), amit a gyerek vasárnap reggel észlelt, miközben vizsgára, témazáróra és kiselőadásra készült... ó, nincs sok közöm g dolgozataihoz, de úgy felidegesített a dolog, hogy fogtam, megírtam neki egy (3) vázlatot, miről írhatna a 3 (!) fogalmazásban (majd az egyiket megkapják, de nem használhatnak segédeszközt - mi van? már itt az érettségi?). a randomgenerátor elbizonytalanítási módszertan idegesített föl. múltkor az volt pl. a feladatuk, hogy egy (szuper) Örkény-egypercesből írjanak egy egypercest (sic!). nulla infóval, hogy ez most mit is jelent. hát hogy lehet egy tökéletes egypercest megírni MÁSIK egypercesnek? aztán azt sem értem, ha már megírják, miért nem ellenőrzik, és tudja meg, azt csinálta-e, amit kellett... most nem a suliévvégi fáradságot látom amúgy g-n, hanem a kedveszegettséget, és ez nagyon zavar.

2022. április 22., péntek

túl

túl (újra) a covidon kezd visszaállni a menet. mondjuk minden húsvéti megbeszélt vendégségesdi is elhalasztódott - ezeket pótolni vicces lesz, minthogy minden egy-két májusi hétvégére fog feltorlódni.

legújabbkori történelmem egyik sajátos pontja, hogy teljes mértékben negálja az agyam, a lelkem a tervezést, így semmiféle csalódás nem ér lemondás, változás, átalakulás okán. persze keresgélhetném mind az okokat, mind a megoldást, de inkább a homokba dugom a fejem. egyúttal tényleg úgy van, bármikor húzom is ki onnan egy kicsit, újra bátran, mint régen, nagyjából minden fenti el is ér, noha még így is biztonsági játékos vagyok. 

egyúttal az aligai strandunkat bekebelezte a ner, a b k anyjukat. ez, ugye, maradhat?