megkezdtük a nyolcosztályost, egen.
-tük, merthogy kabaréjelenetbe illő módon sikerült szmk elnöki pozícióba emelni magam (a kezem _tényleg_ rosszkor felemelni - lúzer-e vagyok, de a lóugrásban össze-visszáskodó oszifőt nem lehet kezelni), ez van (előző témához jeleztem volna, de mire észrevette a kezem, a következő mondatában szerepelt a kérdés, ki akar, meglátott, lecsapott. szemét kis szülőkartársak természetesen sunyin örültek lelkesen helyeseltek...)
azóta megszületett kettő szülői guglicsoport, természetesen a 34-ből kb. 10-en tudják / hajlandóak kezelni... (arról a töketlenségről nem beszélve, amikor a kérdésre, ami praktikus teendőket sorol fel, meg egy fél mondatnyi kérdést, a válaszok csupán a kérdésre érkeznek, "jaj, nagyon ügyes vagy", "persze mi is így gondoljuk", "igen, az nagyon jó lesz" tematikában, míg a teendőkre 34*2-ből 2 reagál...)
mondjuk összehasonlítva g 9 (!!!) vibercsoport-tagságával ez a 2 bénázás egészen emberes... megőrülnék, ha a guglicsoport kommunikációja is matricákból, emojikból és 20perces monológvideókból állna :)
kapott pár jó meg pár kérdésesmilyen tanárt. pl. próbálom nem hovátenni, amikor a némettanár a 18 fős csoport felét úgy tekinti, hogy 4 hét alatt simán "behozzák" a másik fele csoportot, akik 2 évet tanulták a nyelvet. (így hát beindítottam a házi nyelvstúdiónkat.) (kicsit azért megcsapkodnám, mert már most is totál el vagyok havazva pedig csak szeptember van, munkával, egyébbel, hogy lesz ez novemberben...)
mindazonáltal -gondolta Micimackó- jól érzi magát az osztályában, és tényleg, mi más fontos van az életben. maradjon így, vagy legyen még jobb.
