anyuka szíve megmelegszik

ez egy olyan elmúltegyév, amikor nagy dolgok történnek.

nem dimenzionálnám túl az ötvenet, de azért az mégiscsak egy nagy és kerek szám, gombócból sok, évekből kevés. vagyis inkább elröppenő.

volt a szalagavató, az is olyan volt, amikor elkezdhettem könnyeket gyűjteni a szemembe, egy ilyen van, jól kell megélnem, büszke is voltam rá (táncol! az milyen jó!)(nagy! mekkora már!)(mennyi év, és mintha egy pillanat lenne!)

ilyen volt ez a választás is, első, tudja, akarja, és még igaza is van. és tegnap rajta volt az a kis semmi fonott karkötő, amit a választás napján kapott a bizottságtól, és ekkor az anyai szívem elmorzsol pár örömkönnyet - örül, és okosan örül, juhhúú.

és mindjárt itt a ballagás, tuti megint a katarzis, olyan szépek, és az érettségi-felvételi, olyan okosak.

nem minden jó, de ez nagyon. 

nagykorú

hát ma van a napja. 18 lett.

most éppen egy fejjel magasabb, mint én, félhosszúra növesztette a haját (mindenkinek tetszik, nekem is, de én megőrülök, hogy a szemébe lóg), nyerítve röhögcsél, hangosan ordít, ha épp úgy kell. jól érti az embereket, jól tanul, de nem túl jól, határokat szab és pszichológiát meg atomfizikát olvas. 

még mindig és nem múlóan nagyon szeretem. olyankor is, amikor végtelen flegmán kikészít, meg amikor mégsem csinálja, bár megbeszéltük ("csak te mondtad"). meg olyankor is, amikor vita van, és ordítás, és közben szemtelenül megröhögtet (ezt nagyon tudja). jó, hogy itthon lakik még, formálom csak magamban (most már évek óta), hogy lesz egyszer olyan, amikor már nem, de talán van még ebben pár év. akarom, hogy jó legyen neki, minden idegszálam így működik 18+ éve.

okos, tehetséges, szép és (vanhogy) kedves. örökölte ezt a fránya univerzalitást, amivel mi is küszködünk - talán könnyebb lenne, ha csak egy dologra lenne tehetsége. így viszont még többre tartom cserében.

az a vicces, évek óta mondogatom, hogy nem múlóan cuki is. minden korszakában van valami olyan szülői ajnározáson túl is csodálnivaló cukiság, ami megunhatatlan örömforrás. egyúttal ezen keresztül kicsit másképp kezdtem kedvelni az embereket, beléjük látom most már ezt is (ha akarom). 

nyáron mi más

mi más is lehetne a téma, mint a nyár meg a munka.

nagyon nehezen dolgozom ezen a nyáron. a Nagy Megalázás óta egyszerűen kiszaladt belőlem minden elsődleges motiváció, és bár ugye voltunk nyaralni, ami vissza szokta állítani az Alapállapotot, ami zsigeri (szokott lenni), most ez a betegséges-heverészős-poszátás csak arra volt elég, hogy éljek, takarékon.

zsezseg bennem a lakásátrámolhatnék - sok a restanciám, nem halogathatom tovább. az a vicces, hogy ezt a gyerekem úgy képezte le  magában, hogy megszüntette a saját kétéves status quo-ját, átrámolta könyörtelenül a szobája nagy részét (hatmilliárd legót szedett és válogatott szét egyúttal). ezzel ő mondjuk odázta a némettanulást (osztályozóvizsgára nemkészül), meg az angoltanulást (nyelvvizsgára készülGET), viszont inspirálóan jól haladt a renddel.

aztán kitalálta, hogy ő két hétre lemegy Balcsira a házba, egyedül (ennek első 2,5 napját megvétóztam jelenlétemmel), és most is ott van és kalapál, vés, csákányoz, mert az úgy jó. ottani jelenlétem amúgy elsősorban nekem kellett, mert egyszerűen nem megy már az éjjel-nappali állandó műszak (munka, házimunka, agyalás), és jót is tett, kisimított. és neki se volt annyira gáz, mert pl. megmutattam, miként működik a gáztűzhely, hogyan kell főzni...

a vonatozás haza a helyi vicinálissal (négy és fél óra Nagykanizsától Budapestig) újszerű, mondhatni életszagú (klotyószagú) élmény volt, mocskos, zajos, Lepsényben (is) ácsorgós, késős valóság. lepattant magyar valóság, csontig magamutogató.

azóta pedig próbálom magam arra rávenni, hogy előkotorjam a cetlijeimet, és dolgozzak valami értelmeset, rengeteg van felírva, vajon kész leszek-e ma? költészet ez, nem kérdés. 

repül és stre ssz pont html

háhh, nagyon vicces (és iszonyú fárasztó) - weboldalt készítek. tudtam én, hogy a sok év blogemlék még hasznos lesz. mondjuk ma a totálkárosra kikészülésem napja volt, határidők és teendők járnak együtt a projektzárással, és én meg csak tartom a fejem a víz felett, tartom. ellenben a kollégáim nem tartják a sajátjukat. és az enyémet sem. ezt is mondjuk megtanulhatnám már.

attól meg, hogy g szerdán repül, pont, amikor az a gazember érkezik, és túl nagy a bőröndje és túl hosszú a haja, a váltóban nem adtak pénzt, na ettől meg agyonstresszelem magam. de ennek amúgy a nagy része megoldható, vigasztalom magam.

kivéve, hogy a gyerekem nélkülem repül először. ejnye.

gyönyörű

egyúttal tegnap elmentünk a szívultrahangra, megnézték, és kijelentették, gyönyörű szíve van!

egyrészt anyailag aláírom, mondom is neki, hogy ez tökéletesen így igaz. és szeretem, hogy pont így, ezzel a szóval jelentette ki az amúgy rendkívül fő orvosnő.

másrészt tökéletesen elégedett vagyok orvosilag, így van rendben, és örülök, hogy csak egy estényit vettem komolyan az anyai parázást az ügyben (jó-e a beutaló, mi lesz, ha mi derül ki stb.), és hálás vagyok, hogy így történt/alakult.

majd jön még konzultáció ezügyben, ez most csak egy képalkotás volt, annak viszont tökéletes.

hangulat- és helyzetösszeg

újabb kéthetes online tanulás - múlt héten g betegszerűsége okán (fejfájás - takony, melléküreg-gyanú, de talán nem) a szokásos nemkért-nemküldött leckékkel meg miértnemcsinálodmár -ordibálásokkal

aztán ma bement, és akkor úgy 10 körül jött a diri levele, hogy a változatosság kedvéért holnaptól 4 nap (!)  online suli, aztán meglátjuk. (párhuzamos osztály piroscetli, és nekik, bár van fertőzött gyerek, akivel múlt héten együtt voltak, nekik nincs...) így az egész suli 5-12 osztályig online most

úgyhogy hazahozta a 12 kg könyvet, és most estig leckét írt(unk), estig, minthogy délután lecsapott rám megint az oltásutóhatás (amióta megkaptam az elsőt, megint mindenem kezdett begyulladni, a második óta időnként rámtör a világkizárós-alvós-fejfájós izé...) és -tunk, mert a németben a gyenge melléknévragozást ugyan nem tanulta, de most gyakorolja...

rámtör időnként megint a szorongás, annyi fronton kellene összeszedettebben és erőszakosabban működnöm, hogy végül minden jó legyen, ilyen a munkám is, meg az is, ahogy se g se én nem sportolunk

mondjuk sajnos nem sikerült senkinek belémtelepítenie a könyvfalás mellé a mozgásszeretetesporttal programot - tavaly már tényleg zsigerileg tudtam, hogy úsznom kell, meg gyalogolnom, erre lett belőle ez... g gyógytesijéről (nincs opció jelenleg ebben neki), gyógytornájáról (17. kerület?), karatéjáról (japp, nincs edzés ősz óta) vagy bármi másról nem is beszélve

mondjuk karácsony óta először sikerült elérnem, hogy tegnap végre tudomást vettek ezek itthon a domestikán ajándékba előfizetett rajztanfolyamok egyikéről, megnéztek egy egész leckét angolul belőle - hú de szuper (élő rajzfilm)figura tartja, te jó ég

és tervben van az angol is g-nek, valamiért most pont megérett rá a helyzet, hátha összejön

engem meg megkerestek egy mesterképzéssel Bécsből, tyű, még egy kicsit tipródom, de menni/csinálni kéne

meg még a kreatív gondolataimnak kellene adnom egy csatornát, meg a megvalósító drájvot előkaparni valahonnan, hogy flow is legyen az élet, ne csak a kapirgálás

a nyulak, éjjel

egyébiránt nem maradt el a csendesen minden éjjel készülődős nyúlság idén sem.

az mindig úgy van, hogy nálunk ajándékozni titokban kell (még a listás cuccokat sem adhatjuk kézbe), azaz mindig mindent szétcsomagolok 3-5 részletbe és eldugom.
a lakásunk 59 nm, ezért pl. egy lego technik óriáskészlet érkeztetése és hetekig itthon dugdosása jelentős fejlesztőerővel bír...

de a nyúlhoz vissza.

volt olyan év, hogy a hülye (a)nyúl az étkezőben egy szék aljára ragasztotta alulról az eldugott ajándékot. költői kérdés: reggelre melyik ragasztó engedte el magát először?

igen.

idén szép idő volt, és a majdnem13éves kijelentette, jogosan, hiszen más rendszert nem ismer, hogy nyugodtan készüljön a nyúl azzal a dugdosással akár a kertben is (kérdeztem is, mit dugjon el Ny, ha a kérés a Terrária online letölthető, számítógépes játék) (de ezt is megoldotta Ny, egyébként).

szóval 23 óra körül a kertben...

szerintem már ott voltak anyósomék apróságai :) (nálunk több körben jár több nyúl/mikulás/angyalka)(mindig)

megállapíthattam, hogy a meztelencsigák éjjel duhajkodnak, jellemzően ott, ahová pont ideális volna rejteni egy ajándékot.

a nyúlcsapda/fészek nem alkalmas egynél több (már ottlevő) ajándék tárolására.

ezen kívül a szomszéd bozótban valak/mi lakik, mozog, él éjjel.

ugyancsak a kert előtti tiszafa környékén.

mindkét esetben hatásos a csoszogás és halk siccegés - akármi is az.

és azért az is tanulság, hogy minden ilyen macera mennyire megéri, mert persze örül neki, meg mi is :)

suli? buli.

megkezdtük a nyolcosztályost, egen.

-tük, merthogy kabaréjelenetbe illő módon sikerült szmk elnöki pozícióba emelni magam (a kezem _tényleg_ rosszkor felemelni - lúzer-e vagyok, de a lóugrásban össze-visszáskodó oszifőt nem lehet kezelni), ez van (előző témához jeleztem volna, de mire észrevette a kezem, a következő mondatában szerepelt a kérdés, ki akar, meglátott, lecsapott. szemét kis szülőkartársak természetesen sunyin örültek lelkesen helyeseltek...)

azóta megszületett kettő szülői guglicsoport, természetesen a 34-ből kb. 10-en tudják / hajlandóak kezelni... (arról a töketlenségről nem beszélve, amikor a kérdésre, ami praktikus teendőket sorol fel, meg egy fél mondatnyi kérdést, a válaszok csupán a kérdésre érkeznek, "jaj, nagyon ügyes vagy", "persze mi is így gondoljuk", "igen, az nagyon jó lesz" tematikában, míg a teendőkre 34*2-ből 2 reagál...)

mondjuk összehasonlítva g 9 (!!!) vibercsoport-tagságával ez a 2 bénázás egészen emberes... megőrülnék, ha a guglicsoport kommunikációja is matricákból, emojikból és 20perces monológvideókból állna :)

kapott pár jó meg pár kérdésesmilyen tanárt. pl. próbálom nem hovátenni, amikor a némettanár a 18 fős csoport felét úgy tekinti, hogy 4 hét alatt simán "behozzák" a másik fele csoportot, akik 2 évet tanulták a nyelvet. (így hát beindítottam a házi nyelvstúdiónkat.) (kicsit azért megcsapkodnám, mert már most is totál el vagyok havazva pedig csak szeptember van, munkával, egyébbel, hogy lesz ez novemberben...)

mindazonáltal -gondolta Micimackó- jól érzi magát az osztályában, és tényleg, mi más fontos van az életben. maradjon így, vagy legyen még jobb.

azon tör

öm a fejem,
hogyan is legyen majd ősztől.
tökjó, hogy negyven évesen (kamingaut, látod!) engem még _tényleg_ lázba tud hozni a sulikezdés.
(talán ezért is kellene több gyerek, mint a meglevő egy csoda :) )
on the road back
szóval hogyan etessem magunkat, ez itt a nagy kérdés.
mert az úgy van, hogy a nyolcévesek nemigen esznek meg egy halom dolgot, amit meg megesznek, azt a suliban nem főzik egyáltalán/úgy.
most hirtelen azt gondolom, legyen úgy, hogy befizetem ("kecske"), de küldök is vele ("káposzta")
A) hideget
B) meleget
A) előnyei: gyorsan készen van, nem kell hűteni ebédig, mellette megeheti, ha valami mégis tetszik a menüben, eszik, pedig nem eszik
A) hátrányai: nem fogja megkóstolni sem, nemhogy megenni, amire befizetem, ezt is meghagyja, kevés a variációs lehetőség, kenyért sütök, azzal nehezebb szendvicsezni (?át kell álljak nemkenyérre??), ja és persze este meleget kell adjak (ld. B)hátrányai felsorolás)
B) előnyei: meleget eszik, és tudom, mit és mennyit, kevésbé hagyja meg (#napersze), magunk is meleget eszünk, mert ha neki főzök, akkor azt mindhármónknak (és persze -más okból- ez NAGYON fontos érv)
B) hátrányai: honnan a jóégből lesz erre* időm _hosszútávon_???, oda kell vinni/vinnünk, hűtetni kell (nem én hűtök, konyhásnénik hűtenek, szívességből, szóbeli titoktartási fogadalom mellett...), majd az edényt nem szabad otthagyni (napi program, minden elhozónak), teszem fel duplán fizetem az ebédjét (ami persze teoretikusan minden pénzt megér, de 9 hónapra azért az ebédbefizetés olyan 90 rugó, ami gyakorlatban nem mindegy)
hajlok én a melegétel-készítésre (ezt majd leellenőrzöm az új helyesírási szabályzattal - ld. nyitvatartás (sic!)), persze, de 
honnan
szedek
ennyi 
időt
erre*
is?
na, szóval töröm a fejem**

*erre= tervezés, vásárlás, ácsorgás/kavargatás/tökölés a tűzhelynél, mosogatás
** és megint írtam a blogba, jó, mi? :)

anyatemér

anya, te mért szeretsz ott dolgozni?
ezt korábban még soha senki nem kérdezte meg így.
már megérte ez a gyerek-dolog, asszem.

anya

ha már,

bőgjünk együtt :)
zene: Ludovico Einaudi: Divenire