vannak ezek

és akkor vannak ezek a workshopok, ezeket általában személyesen nagyon bírom, tízből nyolcszor találok valami hasznosítható mondatot, találkozást, infót, amitől jó (a maradék kettőtől természetesen angalgó-sztájl a láncot is ledobom, de mindegy)

amióta azonban online-ba költözött ez a jó kis nyelvgyakorló lehetőség, hát...

ma pl. kaptunk két 70oldalas szöveget, mely arról szól, hogy a világ amúgy perpill gyökeresen megváltozik, és csak akkor lehetsz boldog, ha megtanulsz alkalmazkodni-

olyan ellenállásba éreztem magam, hogy nem bírtam elolvasni. az a bajom, hogy felfogom. az a bajom, hogy 2050-re én ha leszek is hol leszek. de ez a gyerek itt lesz, annyi mint most én, mi, és majd mit gondol, jó, hogy a világra segítettük? nem lesz elég a good ol'életközépi válság, a gyerekek, a hajtás, de ott lesz neki a világvége... szóval ezzel a stresszel most nem bírok megbirkózni, olyan csekély az egyensúlyom alapból is...

mondjuk az vicces volt még, ahogy az eleji bemutatkozókörben a mondj magadról valami vicceset-ben a tegnap este fizikaszorgalmi indításban vettem részt (én! ahhahahaha) volt a mondatom. (ma délután aztán kiderült, hogy úgy ketten készítették el ezt az egész osztályból, így aztán tényleg ötös :) a legjobb benne nem az ötös, az melléktermék, de hogy egyébként alig van mit együtt tanulni vele (élő németszótárságomon kívül), tök jól halad, viszont ezzel a komfortzóna elhagyatás ellenére (szorgalmit? soha!-alaptétel cáfolata) a történetet nyereségbe könyvelte el egészében. ez jó, mondja a Rejtett Pedagógikus bennem.

hómofisz

még mindig hómofiszban tolom, néha megyek csak be.

tényleg minden héten megkérdezem, kellek-e bent (nem), ma épp azt is megérdeklődtem, mikor van kisebb nyüzsi (nem létezik ilyen), így itthon találom ki magam-

holnap be kellene mennem, erre ma reggeltől náthás vagyok. remélem, csak náthás vagyok. (mindkét családtagom közvetlen környezetében már van/volt tünetes, innen kell nyerni)

a hómofisz pedig az agyamra megy, végtelenül unom jómagam, nincsen vidítótársaságom, és csak azt érzékelem, hogy az elb. 2020 nem akar véget érni, minden hét hoz valami egyhelybentoporgó hátramenetet.

szárnyalni szeretnék, amihez képest már Örkény is megírta, mi van (Hogylétemről)

mondjuk a Közvélemény-kutatással most pár percre azért vigasztalódtam.

félkilences

 a sok stressz okán is kiemelt helyet foglal el a reggel félkilences menetrend szerinti, szemközti fán kergetőző fészekaljnyi szajkó az életemben - csicsognak, zizegnek, nyikkannak. jó, hogy vannak.

nagyon sok a stressz, ennek okán részemről kódolva van a tehetetlenkedés. a tehetetlenkedést utálom, így utálom magam is ilyenkor, amitől még reménytelenebbnek érzem a dolgokat, és go to 10.

kellene egy olyan nap a héten, amikor csak pozitív jelent és jövőt mutató, jókedvűen nosztalgiázó, reménykeltő dolgok érnek el hozzám (inkább hét, nem egy).

egyik nap a vas

csütörtökön a vas utca mellett jártam (két helyszín közötti rohanó cikk-cakkba pont belefért) - a lelkem kalapját meglengettem feléjük, és sírtam.

minden ügy egyre mélyebben érint érzelmileg. ott az egyetemen felemannyi idős emberek, s már felnőttek annyira, hogy pontos véleményük és kiállásuk van, és össze is tudnak fogni - nagyon tisztelem őket. (és ilyenkor zavar, nagyon zavar, hogy félek nagy tömegbe menni - )

nagyon kívánom, hogy végre sikertörténetek legyenek, ezekből, s hogy visszatérjen a normalitás az életbe.

gyógyez-gyógyaz

amikor azt mondtam tavaly ilyenkor, hogy a k édes anyukáját, aki kitalálta a gyógytesitorna rendszert, akkor már vallom, tévedtem, az idei kitalálónak kívánom inkább ugyanezt.

e fenti mondatok stílusával kockáztatom, hogy minden maradék olvasóm is megorrol rám, s elhagy, de ha tudná...

mert.
a gyógytesi 4 kategóriás és ingyenes, ha van. persze van, csak nem a suliban. és persze jó, meg minden, de személyi fejlesztésre tojik, így ha eredményes akarsz lenni, egyéni gyógyTORNÁt is kell mellé keresni. az meg úgy en bloc fizetős, nincs a kerületben (pl. a most ajánlott speckó a 17. kerületben dolgozik - innen autóval esti minimálforgalomban CSAKODA 40 p, hogy érzékeltessem) a plusz RENDES sportról nem is beszélve, ami azért időben is egy bűvészmutatvány így együtt... (tavalyi évben úszás harcolt a karatéval)

és ez volt a tavalyi épphogy vihető helyzet. de idén c19 van, és mellé valaki eldöntötte: ezentúl nem délután, hanem iskolaidőben lesz a gyógytesi, persze továbbra is a MÁSIK iskolákban csak, itt nem, így ha még pont egyezne órarendileg a lyukas tesije a másik iskolás tesivel, és el is engednék (never), és oda is tudnánk 4 p alatt szállítani, oda be nem engednék, hogy NE KEVEREDJEN (nyehh). így bár júliusban lezongoráztuk a javaslatot, leadtam volna ma az iratot és pipa, ehelyett ortopédorvost hajkurászok munkaidőben, gyógytesivezetőt hajkurászok és próbálok magyarra fordítani munkaidőben, védőnővel társalgok munkaidőben, és próbálok valami emberileg vihető megoldást létrehozni... mindez egy emberi, gyerekbarát rendszerben úgy lenne...

ma azt fogalmaztam meg, hogy ennek a sz.ságnak a mélyén ugyanaz a szervilis bürokrácia áll, mely szerint MUSZÁJ a testnevelésből jegyet adni, annak mindenhol le kell könyvelődnie, és ez a legfontosabb. az, h a tesitanár differenciáljon, ha speckó igénye van egy gyereknek, ésvagy úszni és gyógytornára járjon igazolással 1-2 évig, míg kinövi a növekedés nagyját, hogy ezt bármilyen jeggyel honorálják és varázslat letudva? kénytelen vagyok már megint extra köröket futni, tékozolni életem óráit azzal, hogy éppenhogycsak, de nem bírunk átlagosak lenni... nyifogás vége, mert másra kell az energia.