ismét online iskolában toljuk, 10 nap karantén, mert a tesztelés az egyik tanárnál (tünetmentes) pozitívat mutatott. hmm... 9:22, és már le is tudok ülni dolgozni: az imént még megszereltem a guglimítszet, de még előtte kilobbiztam egy mikulásajándékot, és még előtte leordítottam egy fejet (félévente egyszer, de olyankor szörnyű vagyok, viszont szörnyen kell), és még csak most kezdődött a nap.
„Csak edződj –gondolta magában Ananké, míg tovább tolta kerekes szekrénykéjét-, egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadi útján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…” (Szabó Magda: Für Elise)
2020. november 25., szerda
megint online
2020. november 16., hétfő
bénázás level 1000
ezt az évemet nem a "sima év, úgy elszállt, mintha nem is lett volna"-ként emlegetem majd.
szépen idesorolgatom tehát a múlt szerdától ható vidámságot a bélgyulladással, ami nem rosszabb, csak ezért jobb. viszont mostanra szédelgek már a háromóránkénti éhségtől (szigorú diéta), meg hogy minden eresztékemen át vándorolnak a kicsi, de tartós fájdalmaim, melyek eredete rejtély egyelőre.
emlékszem a januáromra, amikor azt kínlódtam ki magamból, hogy idén úszni járok majd, nos, ezt nem magyarázom, miért nem váltottam be. de hogy napi 8 órákat ülök a hómofiszban is, az tönkretesz. a jótanácsok (mozogjál!) annyira jóindulatúak, hogy csak néhányszor harapok - egyszerűen vannak olyan napok, amikor nem megy másképp, csak ülök és bent a lakásban pattogok egyik végfaltól a másikig. persze csütörtökön a sebészeten voltam, minthogy sérvnek gondoltam, most jobb volna gasztrobigyóra átváltani, de hova. annyira nincs rendes infóm ezekről, hogyha lenne rendes eü. ellátás, akkor sem tudnék megbízható helyet/orvosokat hirtelen. nyehh.