és akkor véssük

és akkor véssük ide, ahogyan a jelenlegi vezetőség szépen szétveri a civil szféra viszonylagos szabadságának lehetőségét a közalapítványöszvérek szétbarmolásával. egyesek helyett pl létrehozHATÓ szakértői bizottság a volt kuratóriumok talaján-
magyarország, te birka. itt egyszerűen tényleg mindent meg lehet csinálni velünk.
*
ehhez a témához csak érintőlegesen tartozik az a stressz, ami nyáron zajlott, az a békétlenség intuitíve, ami az egyik ilyennel packázásomat borzolta bennem, igen, tanulságos, egyszerűen MUSZÁJ megtanulnom, hogy hallgatnom _kell_ a belső dolgokra. csak hát egy mézesmadzag akkor is mézesmadzag marad.

beköszönő kisstibivel

"... Mikor zömében még ösztönösebb lények vagyunk, nagyon furcsa helyzetek jöhetnek létre, ezekkel nem is tudunk mit kezdeni. Ilyen például, amikor elmúlik a szerelem, amikor valami érdekel minket, de a következő pillanatban már nem. Ma már az érdeklődést tudatosan újra és újra tudom generálni. Fordítva gondolkodok: előbb lépek, később pedig meglátom, hogy érzem magam egy adott helyzetben. Ha rosszul érzem magam, és nincs kedvem megölelni egy embert, akkor arra gondolok, mi lenne, ha megölelném, és majd kiderül, jobban érzem-e magam tőle vagy sem. Ha nem nagyon jön az alkotás dolog, akkor elkezdem csinálni, eltelik egy óra, homályosabbá válik a külvilág, és egyre jobban beszippant az, amit csinálok. Egy idő után azt érzem, már élvezem is, amit csinálok. Az elején be kell rúgni az ajtót, be kell menni abba a világba, ahova vágyódunk. Eztán lesz, ami lesz."
hát ő izé, ezt most olvastam, és belerezonáltam. jó, hogy az ilyen kisstibik okosakat tudnak mondani, na.

még egy

még egy bonyodalmas
nap.
karácsony előtti vonat.
ez a szám most például nagyon kellett.

elég konfúz mondjuk pl az, hogyan áll össze mindenki ajándéka. nem beszélve a szokásos vidám rendetlenségről (többnyire fejben). ez a reklám viszont nagyon ott van, kábé így vagyok.

síp-szó

mikor ugye az ember belemélyed a bárányfazonötletkeresésbe, akkor például egész jókat talál, amin jókat röhög.

na, most van az az idilli

időszak, amikor nyakamra zúdult munkák és teendők hullámán néha-néhol közéjükpancsolok, kialászok egyet, oszt durr bele, vagy megcsinálom,
vagy félig megcsinálom, de
mindkettő esetében végtelen büszkeség is tölt el, megint tettem valamit.

ma például lemostam a konyhai meg a hálóablakokat, eltoloncoltam előtte (majd utána haza) G-t az oviba, ahová egy hét után nem akart menni, aztán ahonnan vidáman jött haza, mostam hármat a megjavult mosógéppel, megnéztemhallgattam egy negyvenperces dvdfelvételt, töröltem másfél órát (ez egy 80órás merevlemez esetében életmentő nálunk, asszem ezzel együtt kell élj, drágám), meghallgattam a tavalyi karácsonyi ajándékom felét (lackfi-lovasi, jó), nagyjából kitaláltam, hogy ki és milyen manőverrel kap mi(lyen könyve)t (utálok mást venni, mert minden tárgy lehet akkora bénaság, hogy minek, a könyv meg, hát izé, add vissza, ha nem kell, hihi) (ezért veszek kizárólag olyan könyvet, mely nálam is megüti az érdeklődésmércét, hátha egyszer visszaadják, de sajnos eddig nem), jó, van köztük hangoskönyv is (kettő)

mondjuk a kiindulásként fölvázolt munkahullámok azért a héten előbb el is borítottak, lehet, hogy ez már csak valami maradék belőlem, egyik nap 10 után jöttem el, akkora béna voltam.
szóval
minden rendben, még a szeptember végén szerzett köhögőstakony is itt van velünk (G ezzel tengette ovinélküli hetét, na meg a mamájáékkal)

ja, és vasárnap bárány lesz, és ő azt mondta, hogy igazából inkább G lesz, de a pásztorból és a bárányból mégiscsak az utóbbit választotta. izgi na, főleg hogy még nincs jelmeze. (egy szál szőrménk sincs, amit egyébként még soha nem sajnáltam)

karácsonybiznisz

nem, azért nem csak ez a biznisz, meg a manapság.
az is a manapság, ahogyan a sok embernek mintha csak most jutna eszébe az a töméntelen szenvedés és hiány, ami van a világon.
én ezt tartom képmutatásnak, és itt nem a mai világ van elrontva.
ilyenkor adományhegyek dőlnek be kapukon, meg amikor árvíz van ilyen-olyan, mindenki büszkén ad és küld,
de mi van akkor, amikor csak simán április nyolcadika van, már sem hideg, mégsem meleg, mindenki megy dolgozni, a nap süt, a folyók, iszapok épp a helyükön, karácsonyfát kidobtuk rég?
csak mert akkor nyugi van? egy csövi sincs az aluljáróban (te jó ég, ez milyen sztori amúgy!), a gyerekek meg biztos esznek valahol, fogyik, azok kik, mi van velük, hát igen szegény szegények,
bocs, de oly gyakran élünk csak bele a világba,
mért karácsonykor zuhan mindenkire a felismerés?
nem magyarázat a jobb, mint soha.

ahümm

körülményeimből fakadó csúcsszezoni csúcsrajáratás volna, ha bírnéktudnék egy dologra koncentrálni, egyáltalán koncentrálni.
mert ugye mire. munkaezer? itthonezer? karácsonyajándék? diétabeállítás? leszakadtmosógép? gyermekemlelke? férjemlelke? családomebédje?
aludjakevalaha?
minden idő kicsúszott, és ez már megintcsak tény, de itt a blogban persze -leírva- megintcsak nyígás.
pedig ilyenkor egy levél készregyártása is nagy sikerélmény. ilyenből kellene ötvenet persze, na akkor lennék ott, ahol.
mondás helyett tevés kellene, ahhoz viszont szufla.
valakinek van örökbe egy kevés?

valami egy hónap plusz kéne még karácsonyig a meglévő két héten túl. vagy egypár jószó.
vagy csak sok alvás (not)

orr

dugulás. fülpercegés (most a mindenkor szokásos jobboldali mellé betársult a balpercegés is.)
ismeretlen eredetű megszokottnak mondható állapotom átadó-

mi van még

örökké tartó ? 160 g-os CHdiéta
kérdőjelek
három pont

hja, mikulásom, mikulásom

mondjuk az idei mikulás rátett egy lapáttal a különben sem meleg viszonyra: nagyjából csak negatívumokat sorolt föl g-nek (a listaíró nem nagyon találkozik g-vel, csak hallomásai vannak róla, ezért a problémákat sorolta föl, ezúton gratulálok neki), plusz úgy kívánta szóra bírni (ilyet más gyerekkel nem tett), a Vén, Akiben Egy Pszichológus Veszett El, hogy föl kívánta soroltatni idegenek felé köztudottan néma gyerekemmel a barátai (!!!!) névsorát (!!!!).
mondjuk ott adtam föl, amikor a Gyerek, Aki Inkább Nem Találkozik A Télapóval, Hacsak Nem Fogja Anyja A Kezét helyett anyukája próbált köszönetet mondani a Nagy Pirosnak, aki erre rámripakodott, hogy mégis mit képzelek.
teoretikusan igaza van.
de azt azért picike kérdőjelekkel látnám el, hogy mért pont egy utált és félelmetes ikon közelében táltosodna meg a gyerekem éppen három évesen. mondjuk a csokiért?
*hisztérikus röhögés*

az a mikulás

na, csütörtöktől máig minden napra jutott egy mikulásos dolog.
miután g eredendően utálja a mikulással való találkozás gondolatát, nagyjából előre elképzelhető minden erre vonatkozó mondata, és a valódi találkozás mozzanatai.
elsősorban az a lényeg, hogy NE kelljen találkozni / beszélni vele. igazából az ajándék akármi sem bír annyira érdekes lenni, hogy ettől legalább kedve legyen hozzá.
így hát a legjobb megoldás, ahogyan és amikor M teszem föl -garantáltan- alvásidőben érkezik. a mai érkeztetések ilyenek voltak. megelégedésére utódunknak.
innentől már csak annak a félrenevelésnek a következményét kell kezelni, ahogyan gyermekünk nem és nem fogyaszt édességet.
ma ennek jegyében fölírhattuk a nemkérúgysem-listára a (természetes anyagokból készült) gumicukrot, a smartiest, a csokimikulást, a csokipénzt, meg a bio csokismogyorót. (ezúton gratulálok magunknak kettőt: egy pluszt és egy mínuszt adok mellé.)