intenzív

egyre fokozódó intenzív fájdalom minden napom.

ezt olyan hülye így leírni.

a közélet, a munka, az itthon elvégzetlen dolgaim - nem így van és talán nem itt van a helyem.

ha csak a munkámra csupaszítom az érzéseim, az pl. olyan, mint egy kapcsolatban lenni, ami minden nap egyre fájdalmasabb: olyan, mint egy elkerülhetetlennek látszó szakításban lenni, amit nem akarsz, de mégis minden arra tol. és közben megszavaznak az év (egyik) dolgozójának, és 20 éve itt vagyok, és akarom, de mégsem. így nem megy.
szokásos tipródásnak tűnik, ugye?

na ez a legfájdalmasabb, ez az érdektelenségem.