az megvan, amikor szombat reggel 6:20-kor egyszerre pattan ki a szemem, indul a szakdolgozati témára az agyam, majd felülvén egyszerre fölpillant (egyúttal végleg fölébred) csemeténk,
majd
a narancslépréselés közben egyszerre szúrom tövig tenyerembe a narancsvágó (de miért?)nagykést, mely minutumban pillantom meg a narancsháló alján az egzotikus külsejű százlábút (?) (édes Istenem, mért kellett pont pár hete elérnie annak a cikknek a mérgespókos banánról, miért pont?),
de
legalább a családfőnek is volt a tőlem meglehetősen így szokatlan "Jézusom"-ra pillanatok alatt fölpattani a szombat reggel végre kialszom magam-ból...
aztán
ugye a mosások, főzés, takarítás szentháromsága, néha egy-egy kósza szakdolgozat-gondolattal,
aztán
a sulinyíltnap (nálunk, hadd ne mondjam, éppen "élénkít" az egyik, az, amelyik felvételiztette (ahha!) a gyerekemet, minthogy eddig nem írtak, felvették-e őkelmét, és akkor ugye addig nem állhatunk le a keresgéléssel...
aztán némi írkálás, de a tipikus alibi, mert délután a legkevésbé bírok koncentrálni, szerintem én profissima italiana lennék, tuti,
de
ez nem gond, miután a reggeli késelésem begyulladt, ezzel végülis szépen elfoglalom magam,
miután nemengedhetem meg magamnak a hétfői sebészetet, lévén mire a sebész urak becammognak dolgozni a kerületi esztékába, én javában a bécsi réldzseten kell üljek,
ugyanis
irány 5 napra a sógorland, fejtágítás,
mögöttem (fejem felett)
pedig az özönvíz, félbehagyott munkák, 43 %-os szakdolgozat, és a család és a sulifelvételetlenség...
szerintem
elég jól illannak a napok, amint ez látszik, hogy reménykedjem: TÉNYLEG lesz idén is július eleje, mire ez mind lezajlik. le kell neki.
*
ja,
elfelejtettem, hogy újra rosszul mozdultam, és most a bordáim fölött fáj. múltkor is a vesekövet megúsztam, helyette "lumbális izom gyulladása" lett, flektor a barátom.
