2021. február 28., vasárnap

továbbra

szóval nincs karantén, de online van, vagyis most éppen ott tartunk, ahol egy éve, csak kicsit hamarabb virágzott el a hóvirág.

ez a harmadik hét lesz most egyhuzamban, eddig 2-2-2-2-volt a variálás rendje, szóval tényleg itt a harmadikhullám. az első hét a betegszabi volt a g-nek (utólag nagyon helyesnek vélem, csak kicsit lemaradt a tanulással), a múlt hétfő után keddtől (önkéntes!) karantén (ami annyiban különbözik a valódi karanténtól, hogy ez az előtagja, és nincs piroscetli), de ugyanúgy nem rendelheti el az igazgató, sem a tankerület, de aztán mégis mindenki megoldja.

és akkor szombat-vasárnap szépen megoldottuk (helyi megoldás) (lúzereszemkáanyuka fél hétvégéje ment rá) (énvolnék), hogy hétfőtől újra "önkéntesen" itthon tartjuk a gyerekeket (nézd, most meg már én vagyok a felelős, nem a diri, nem a suli, nem a klik, nem a doki, nem a jóságosatyaúristenhivatal) ún. otthon tartom, és digitálisan oktatják. minderre igazából az az 5-6 covidos család ad okot, aki az osztály része/kontaktja... nem tudom pontosan megfogalmazni, de talán a packázás dühít föl a dologban mindennél jobban, az osztályvezető felvetette, zárhatnánk az iskolákat, de cilike megrázta bundáját, és lepergett róla, mint a sár, és hogy még az is színjátéknak tűnik, amikor az osztvez. ún. "felveti".

nem hiszem, hogy jó a sulizárás. utálom, hogy nem minden nap kiszámíthatóan fél 8-tól suli, mindenki a dolgára. hogy nem tud ott lógni, amikor ez az online van. neki már kell az ottlógás. ha kicsit öregebb lenne, kifejezetten egyfolytában paráznék emiatt. viszont ezt a fos betegséget egy pillanatig sem gondolom, hogy bárkinek el kellene kapnia, és majd túlesik rajta, inkább marad ez az önmegtartóztatás, felelősségtudat (szegénykém, zsigerből megkapta, így sokkal nehezebb), állandóvigyázállás (mondtam már, hogy egy éve?) - tudományosan is felteszem a kérdést, vajon hogy marad meg ez ennek a nemzedéknek?

2021. február 22., hétfő

hangulat- és helyzetösszeg

újabb kéthetes online tanulás - múlt héten g betegszerűsége okán (fejfájás - takony, melléküreg-gyanú, de talán nem) a szokásos nemkért-nemküldött leckékkel meg miértnemcsinálodmár -ordibálásokkal

aztán ma bement, és akkor úgy 10 körül jött a diri levele, hogy a változatosság kedvéért holnaptól 4 nap (!)  online suli, aztán meglátjuk. (párhuzamos osztály piroscetli, és nekik, bár van fertőzött gyerek, akivel múlt héten együtt voltak, nekik nincs...) így az egész suli 5-12 osztályig online most

úgyhogy hazahozta a 12 kg könyvet, és most estig leckét írt(unk), estig, minthogy délután lecsapott rám megint az oltásutóhatás (amióta megkaptam az elsőt, megint mindenem kezdett begyulladni, a második óta időnként rámtör a világkizárós-alvós-fejfájós izé...) és -tunk, mert a németben a gyenge melléknévragozást ugyan nem tanulta, de most gyakorolja...

rámtör időnként megint a szorongás, annyi fronton kellene összeszedettebben és erőszakosabban működnöm, hogy végül minden jó legyen, ilyen a munkám is, meg az is, ahogy se g se én nem sportolunk

mondjuk sajnos nem sikerült senkinek belémtelepítenie a könyvfalás mellé a mozgásszeretetesporttal programot - tavaly már tényleg zsigerileg tudtam, hogy úsznom kell, meg gyalogolnom, erre lett belőle ez... g gyógytesijéről (nincs opció jelenleg ebben neki), gyógytornájáról (17. kerület?), karatéjáról (japp, nincs edzés ősz óta) vagy bármi másról nem is beszélve

mondjuk karácsony óta először sikerült elérnem, hogy tegnap végre tudomást vettek ezek itthon a domestikán ajándékba előfizetett rajztanfolyamok egyikéről, megnéztek egy egész leckét angolul belőle - hú de szuper (élő rajzfilm)figura tartja, te jó ég

és tervben van az angol is g-nek, valamiért most pont megérett rá a helyzet, hátha összejön

engem meg megkerestek egy mesterképzéssel Bécsből, tyű, még egy kicsit tipródom, de menni/csinálni kéne

meg még a kreatív gondolataimnak kellene adnom egy csatornát, meg a megvalósító drájvot előkaparni valahonnan, hogy flow is legyen az élet, ne csak a kapirgálás