karácsony felé félúton

viccesen feszkós az életünk. nől a gyermek, ettől -meg csak úgy is-, az amplitúdó is nől.

okos, ügyes, ötösöket ráz ki a kisujjából, meg negyed óra alatt tanul verset, meg zöldöv, viszont nem bír elvonatkoztatni a tanítónénik ilyen-olyan hülyeségeitől, így most nem az osztályfeszkót hozza haza (az majd áprilistól várható), hanem a saját maga generáltat.
jó, azért tudjuk, hogy vannak az olyanok, akiktől én is falnak megyek, Janus-arcú tantika, ez a pontos kifejezés. ez az, amelyik a gyereknek vezényel és lekezeli és becsméreli, de amint belép egy szülő (árnyéka), máris negédes és tutujgató és óvónéni és jajdeszeretemeztakiskincset. na, és hát persze megint az ilyen, akivel e legtöbb időt töltik. azaz muszáj leszek rádumálni gyermeket, hogy folytassuk ezt az úszásra kell mennem napközi helyett heti 2x, míg pénteken pont karate van-menetet.

kicsit elfáradtam így szülőileg (is), volt egy jó hosszú úttörő ahol tud segít-időszakom, de elbaltáztak minden előre mutató kérést. a tanítók, az ig-h., meg az ig. szóval, hogy pl. érintetlenül hozza haza délután 5-kor a reggelijét/innivalóját (tudvalevő, hogy ebédjét nem eszi meg). és amikor nyomom, hogy mi van ma is, mindig oda lyukadunk ki, hogy nem hagyták meg a szünetüket, elhúzódott az óra.
ebédidőben pontozzák őket, délután leckeírás van csendben, majd pótlecke, ha túl hamar elkészülnek.
ettől feszkósak, amit persze hazahoz, mert ő ilyen hazahozó.
más gyerekek ott ejtik el magukat, még a suliban, na, ők "járjanak az iskolapszichológushoz, mert úgyis új van, és nagyon jó...", vagy csak simán kiültetik hátra, mert zavarja a "többieket"...

nem győzöm már átbeszélni, megbeszélni, kibeszéltetni itthon, nem beszélve arról, ahogy mindenki azt mondogatja, hogy negyedik után már máshová akarja majd járatni a gyerekét...

az egész háttere kettő dolog: valamiért létfontosságúnak tartják, hogy szaktanári rendszer legyen alsóban (hülyeség, hülyeség, ja nem, orbitális hülyeség, indok: szokjon hozzá). a másik a vezetőség, de ezt nem részletezem, mert erre meg jobban haragszom, mert szerintem mindenki maga felelős a saját és beosztottai munkaénjéért.

nagyon kell már ez a szünet, még azt is elnézem a naptárnak, hogy hétvégi karácsony lesz (ami olyan, mint ruhában fürödni)... csak legyen már az az öt köztinap!
most még két isi- és munkanap (terveim ezek, á-á-men), aztán meglátjuk, elég lesz-e az a pár ajándék amit az elmúlt hónapokban impulzusvásároltam, vagy tolongok-e még szentesteelőttieste a teszkó húszméteres pénztársorában (nem, most azt delejezem).

teljes

kiderült, hogy simán helyettesíthető minden receptben teljeskiőrlésűvel a sima liszt.
nyilván ezt eddig mindenki tudta, én meg nem, de most már én is.

kicsit hülyéskedem, de igazából sosem értettem a legújabbkori blogokban azt a rendszert, hogy csak finomliszttel írnak, mintha.

készítettem már szuper kalácsot, egyebet, ma még a hotdogkifli is ment. vagy legalábbis nekem bejött. 

"mások" meg csak simán kétpofára falták.

hívószó

a mai nap hívószavai:
piszlicsáré
kanadai favágónő

ami ezekkel jár:

fejfájás.

napi gondolkodós

na, most hogy kilenc napja éjjel-nappal dolgoztam, sutty, vége a munkanapoknak, lezuhanyoztam, coffban a hajam, rácuppanok a gilmore girlsre (4/7-nél tartok, és annyira jól esik...)

ma csak arra volt energiám a munka közben, hogy
1. csendben dühöngjek azon, hogy most akkor mégsem kerültek be az országosra, dacára a versenyszabályoknak
2. automatikusan eldöntöttem, hogy pattogni fogok ezen, lesz.rom, hogy pattogós magyar anyának gondolnak, az vagyok, slussz
3. csendben örültem, hogy még november sincs, és g már annyit elért, p is, meg tulajdonképpen én is, nem vitás (hangsúlyozottan hangsúlyoznom kellene magam előtt is, mennyire  jó nekünk, de mennyire)
4. csendben örültem az új kocsinak (ezt írtam már ide, hogy vettünk egy vadonatújat? tiszta vicc. én nem szoktam vadonatúj autót venni, erre most itt van... :) )

5. egyre csendesebben bambultam magam elé, és képtelen voltam kiszámolni, hogy ha múlt csütörtök óta minden éjjel max. 4 órát aludtam (tegnap 5,5-öt), akkor hány éjszakányit aludtam az elmúlt 9 nap alatt, ha egy éjszaka mondjuk ideálisan 7 óra (7*4+5,5):7=23,5:7=3 alvás meg egy szunyóka. most persze ment. na, akkor ezért voltam zombi.

6. megint röhögjek azon, ahogyan egyik éjjel félálomban az 1800. körüli email, 30. panaszválasz, 850. címke gyártása után a 851.-re ráírtam (és ki is ment) valami oltári vicces hülye elírást, elképzelve szegény illető arcát Lipcsében, ha és amikor megkapja :)

így zajlanak.

aludni - mi az? - a hölgy egy kissé bogaras

múlt csütörtök reggel óta éjjel-nappal dolgozom.
pici ígéretemből nagy meló lett, minden szép és jó, sok lett abból, amiből soknak kellett lenni, így sok az is, amiből nem kéne (munkával járó kényelmetlenségek és anomáliák).
az elég a nagyságrendhez, hogy én, ki eddig heti 1-200 levelet bonyolítottam hetente, most 2200 körül tartok.

ebben pedig, hogy nem bírok aludni térni, annyi jó van, hogy a pofátlanul beszüremkedő légy és poloskaarmadára nem fölébredek, hanem ladlíbés üvegbe csalom, fogom, rabosítom és eltávolítom. egyfelől sikerélmény (ravasz vadász én), másfelől nem ébredek föl rá.

versenyez

cukorfajzat második lett a területi bolyai matekon. még a fele eredmény nincs meg, de pont alapján akár országosba is bekerülhetnek. az tök durva, ahogy 20 ponttal kevesebbel lesznek más területeken továbbjutók (vagy épp a náluk is 20-szal többel - a rend kedvéért)... na, péntek este már tudjuk majd.

az meg még mindig tök vicces, ahogyan lehetett tudni az utolsó pillanatig: a területi első hatban benne vannak, de ő váltig úgy pozicionálta magát: első semmiképpen nem lesz(!), nem kell az az országos, viszont legyen mondjuk harmadik, mert az tuti jó ajándék. hát ebből az egyik nem jött be :)

jaj, hát csuda büszke vagyok, na igen.

számolő

területin az első hatba bekerültek a matekversenyen. annyira ügyesek.
most annak szorítanak, hogy dobogó legyen, de az országosra már ne jussanak be azért.
ez fontos, mert úgy van ajándék, de nem kell szorongani a lehetséges szóbeli okán.

jövő szerdán kiderül.
csak (kis)kamaszokkal ne kezdj.

fogas

totál érdektelen (másoknak), de ideírom: fogfájásmentes életet nekem!

egy éve hajtom az ügyet (helyi fogorvos, jó helyi fogorvos, olcsóbb jó helyi fogorvos, időben mikor az olcsóbb jó helyi fogorvoshoz - ma nem, holnap nem, jövő héten--- az emlékeztetőm a bejelentkezéshez fél évig csörgött minden második nap háromnegyed négykor--- majd egyszer csak elkezdett fájni a szemét fogam.)

bejelentkeztem, bátor voltam, több kész van, de a legutóbbi óta nem tudom eldönteni, hogy a megmaradt egy lyukas, vagy a végül nem gyökérkezelt, de megnyúzott előtti fáj minden fogmosás után. sajog, fáj, morózussá tesz, a nyolcad fejem odavan, a nyolcad fejem ezzel van elfoglalva 4 napja.

a fejem minden nyolcadára szükségem van, egyszerre. na.

elkeseredtem.

mindeddig azt gondoltam magamról, hogy minden indulatommal együtt szelíd vagyok. most azt gondolom, ezt tudják rólam, és messzemenőkig program lett az, hogy ezt kihasználják. élhetnénk békében, de nekik semmi sem elég. semmit sem tisztelnek. semmi sem igazság, csak a maguk java, érdeke, élve.

tisztesség, tisztelet, együttérzés, alázat, közösség - halott szavak.

hazugság, eltiprás, elhallgatás, kisemmizés, megszüntetés - az új világrend szavai.

velem együtt sok hülye kétfélét gondol erről:

a) ha nem gondolok rá, nincs is

b) majd elmúlik.

hülyék vagyunk: egyik sem igaz.

és van egy pont, ahonnan a deficit soha nem hozható már be.

péknő

na mer' mi'csinálok...

az egyszerűbb projektek közé tartozik, hogy másfél éve én sütöm a kenyerünk. egyszerűen idegesített, hogy
1. utálom a bolti kenyerek ízét általában
2. vagy amit szeretek, azt egy idő után átreceptezik
3. vagy csak simán szeretem, de savat csinál
4. a teljes kiőrlésű sosem az
5. vagy ízre, állagra jó, erre a kisebbik fogyasztó nem fogyasztja el pl. a héját (Mr. Finnya, személyesen)

6. meg hogy össze-vissza fogyott, kiszámolhatatlan volt, rengeteg kenyérmorzsám lett, amit meg alig használok

ezért kenyerenként 4 órát számolva minden hétvégén 1-3 kenyeret készítek.

az 1., 3., 4. pontok totálisan kiküszöbölve azóta, 2. átreceptezem, de attól csak finomabb lesz :), 5. mindet megeszi héjastul-morzsástul, 6. annyira kevés marad, hogy azóta mindig kenyérmorzsa-hiányban vagyok...

azért nem ártana pár plusz hétvégi nap hetente, mert akkor is, ha nagyon ügyes kötésben készítem a 2-3. példányt, 5-7 órát itthon kell legyek, amikor pékség van.

kész-ség

az a hétvégi munka egészen jól alakult, meglepően jól,

de persze ott is (és azóta is minden nap) megállapítom, hogy vénülök, eddig sem voltam egy bulibáró, de egyre nyilvánvalóbb: jó nekem otthon, nyalogatom a háztartást, henyélek a családdal, kirándulgatunk, családiebédelünk, és ez jó.

persze a blog mindent elbír: ha szembesíteném magamat a henyélés valódi értelmével, kiröhögném magam. ezt is úgy csinálom, nyilván, amit másban is megszokhattunk: 170 %-át kihasználva a rendelkezésre álló időnek soha semmivel el nem készülni teljesen...

újabb első

ma megvolt életem első és remélhetőleg, mint olyan, nem utolsó pilates órája.
kripli vagyok, de jól esett.
mindeközben szétszorongom a hetem, a hétvégi munka okán.
legyen hétfő.

csak a suli

éveleji manőverek, berendezkedések tekintetében több mérföldkövön túl vagyunk.

jó volna persze az összes tesit áthidalni a délutáni edzésekkel - ezt pc okokból nem teszem meg, csak egy alól, de az alól nagyon fölmenttettem.
nagyon örül neki.
így most van 2*2 karate és úszás, és mindet szereti. a suliban van kosár és néptánc és fegyelemóra.

ez utóbbiból a mait is elmeséltettem vele, és elröhögtük, annyira viccesen mesélte el a tragikumot (az az, ahogy egy tapasztalat nélküli pályakezdőt betesznek egy két éve összeszokott, tragikusan individuális, egy rossz tanárral már alaposan megdolgozott helyre heti huszonakármennyi órában, segítség nélkül...)

mindazonáltal van érzéke az iróniához, és tűpontosan látja a dolgok lényegét, amitől meg én akkor is boldog vagyok, ha a pedagógus énem épp tépkedi a haja szálát egyesével...

a képzőt sem hagyta abba (bár ez alatt inog a leginkább a léc, de ez a meglátjuk-ügy), végülis agyagozással kezdték, azt szereti. és a matekszakkört is akarta (helyesebben egyértelműnek tartotta, hogy hívják, hát megy).

és ezzel kitettük a megtelt táblát.

ja, szolgközl.

amint látszik, kicsit visszaköltöztem ide, hátha bírok idekönyvelni, hiányzik, amikor nem tudom, mikor volt a mi.

reszkessetek, ablakok

mert festést mímelek.

anno még apósomat néztem (csodáltam, jó rég volt, hehe), de tényleg nézésre (és csodálásra) méltó volt, ahogyan a hatszáz ódivatú kétszárnyas, fa duplaablakot felújította. azóta sem láttam szebbet.

ezt most (az ebédlőablak kivételével) én nem tudom megugrani. marad hát a kenegetés-mímelés. egyszerűen annyira töredezett a festék, hogy alápenészedik a fa, ha még egy ősz-tél-tavaszt ki kell bírnia így. aztán azt remélem, tavaszra lesz valami manó / kisangyal / csoda, amitől lesz majd kedvem / időm / erőm alaposan megcsinálni ugyanezt.

az a vicc, hogy még élvezem is.

éljen szeeptembereeelseje

suliba ment - most harmadikos.
nagy.

ennek örömére szépen kivettem egy nap szabit, és szemtelenül ablakot festettem.

az ablakfestés 73%-os tudományom, minthogy nincsen erő a kezeimben, és kézzel igyekeztem csiszolni. a hiányzó 27% továbbá az lenne, hogy a felület teljesen simává lesz végül (esetemben: nem), a mélyedéseket fatapasszal tapasztom (esetemben: nem (áll ennyi idő rendelkezésemre)), időben kezdem el a dolgot és jól szervezem (esetemben stb.)

mindazonáltal (ez a szó ma kötelező) az ablak holnapra elkészül, amit nagyra fogok értékelni.

holnap pedig szimultán házimunka, hazahozottmunka és ablakfestés. meg robogás oda és vissza és oda és vissza a suliba.

nyár-ősz

és akkor huss a nyárnak, tök gazdag volt, nagyon bírtam,
de akkor most itt a suli(ja), holnaptól hardcore hajnalban kelés,
délutánokon hardcore rohanás.

igazából a sulit és a tanulást én (és g is) szeretem, ez nem vitás.
de annyi macera a köret. :)

ui. lefotóztam a suli előtt, hogy legyen kép a fess mivoltáról. 9 éves. ennek megfelelően mind a 7 képen pofákat vág.*

* ez most kicsit az a stílus, mint amikor korai anyakorunkban havonta megírjuk a dedről, mit tud már, ül, áll, lép, 6 foga van, de hát ez ilyen. **

** nagyanyám (aki finoman szólva nem volt könnyű eset), még az öcsémről mondta anno, ilyen korában, hogy hát ez a gyerek, ez képtelen normális arcot vágni, amikor fényképezik. ez g-re is tökéletesen illik, noha / épp azért, mert kénytelen modellt állni a családunkban fotótehetséggel megáldott illető okán (nem én). 

Tihany-ihany-ihany

ott voltunk, és teljesen kisimultunk.
nem bántotta őket az allergia.

engem nem bosszantott föl (szinte) semmi.

anyukám is velünk volt - ez mindig non plus ultra a nyaralásban, látod, nyár elején is "hozzá menekültünk" a balatonparti tuctuctól.
(a szemközti, éppen tuctucmentes balatonpartra.)

mondjuk most két éjszaka nem aludtam a balatonparti tuctuctól, csak ugye az anyukám velünk volt...

amúgy ez tényleg kérdés:
elvonul az ember a város zajától. nyaralgat(na), alud(na) nagyokat, eszik nagyokat, bambul, meg minden. és akkor éjjel fél 3-kor még/már azért nem tud aludni, mert 2 km-rel arrébb az a kikapcsolódás menete, hogy még tart a révült szubbasszusos lötyizene. fölhorgadt bennem minden ébredéskor ébredés után másfél órával, hogy odamegyek, és megnézem, hogy hányan vannak a táncparketten, akik miatt 1-2 parti település végeredményben nem tud aludni.
azt persze értem, hogy ezeknek a szerencsétlen balatonparti településeknek jóformán semmijük sincs, amivel az ifjúság (egy szeletét) oda tudnák vonzani, de
de én jobb célcsoport vagyok,
szerintem
célozzanak
engem.

értékelési rendszer 2

amint azt írtam tavaly (milyen jó ilyenkor a ritkánírás, csak le kell tekernem egyet :), hűen elveihez idén is értékelt G. most már (második 2. félévtől ők is jegyet kapnak) jegyeket adott.

meséltem, hogy talán egy 5alá lett, és mindenki minden másra csak rosszabbat kapott?
reális, de nagyon szigorú értékelő, sajnos a szívem mélyén egyet kellett értsek a tűpontos értékekkel (jó suli, meg több jó tanár, de szaktanári rendszer alsóban (!), és nincs felügyelve egyes tantika, szóval reális).

persze azért elgondolkodtattam a hátterén az ügyeknek, és annyira bírom az okos fejét, ahogy értette is.
jobb jegyet nem adott, de értette :)

háztartási relációk az élettel, mint olyan

mert minek mire van hatása - kérdezheti az egyszeri halandó.

annak pl., hogy egész drága nyaram végigpakoltam

(uncsi felsorolás, ugorj nyugodtan, rögzítek is:

• ágycsere okán nagyszoba felét (téli beszerzésünket végre installáltuk, ez jó)
• lomtalanítás okán gyerekszobát, ebédlőt, kamrát - elmondva kevés, megtenni rémületesen sok - nem mellesleg itt érdekes, hogy egyben raktározunk és élünk (legalább túinvan, onnan pedig szép nyerni és nyertem! :)
• nyaralás okán csomagokat be-ki, be-ki, majd újra be-ki (ezért érdemes két nyaralás között egy napra hazafáradni :)
• barackeltevés okán 30+8 kiló sárgabarit + 8 k epret megadjusztálni (saját összefoglalószó, bocs)
• munkahelyen falfestés okán (ügyesen szerzett adományból, jippí :) 10 éve (ajh!) nem bolygatott szobát kipakolni, majd bepakolni (ez persze hogy lenne KÉSZ? soha nem lesz, de amit nem tettem vissza, könyörtelenül megpapírgyűjtjük ősszel. tutira!) 
• munkahelyen két fesztiválozást oda-vissza össze- és szétpakolni (ebből egy szét még hátra van, ez lesz a pók- és hangyátlanító, ezt nem kedvelem*)
• gyermek szülinapi bulija okán hegynyi cipősdobozt átválogatva az egyetlen lehetséges helyre csont nélkül felpakolni (tegyük fel, erre nagyon büszke vagyok), lakást rendbe tenni (noha végülis nem is itt voltunk)
• átrámolni a spájzot, molyok érkezése okán
• kirámolni és penészteleníteni a mosogató környékét, visszarámolni (és ebben ez volt a legjobb
• beszerezni, bekötni és bePAKOLni a sulicuccokat (még kell furulya, karate kézvédő, tréningcucc, meg tankönyvek, de az már semmi)

ja, és a hatása:

• a győri ágytól (meg az új itthoni matractól) beállt a derekam - ezt sikeresen abszolváltam (életemben első), kábé elmúlt
• a nyaralástól nagyon kipihentem magam (magunk), de annyira rég volt, hogy lazán elfelejtettem, amikor a héten kérdezték :)
• csak úgy rémületesen megfájdult a térdem (életemben nem első) - ez is sikeresen távozott

a héten pedig - felgyorsítva az eseményeket:

• csütörtök reggelre ganglion támadt a csuklómon
• pénteken reggel a joghurtomba keveredett az üvegtálkám széle, most már úgy tűnik, nem nyeltem le, vagy csak simán megmaradok :)
• szombaton pedig a következő horror: szépen féllábon a létra tetején állok, kezemben porszívóval (balban a gép, jobban a cső) és látván a fenti sarokban a pókhálómaradványt - vicces spiccelésem szalagszakadásban végeztem (azért nem teljesben, mert észbe kaptam - kicsit későn de észbe)

mit teszek hát:

• a lábamnak nagyon jót tett, hogy hagymaaprítékkal dunsztoltam,
• a ganglionra azt mondják, felszívódhat, ebben nagyon bízom, mert tennivaló nincs,
• holnap kimegyek dolgozni egész napra a *Szigetre (persze koncertre is tervezem magam, szóval még nem pont holnap pihenek majd :)
• kedden kenyeret sütök délután,
• szerdán elviszem G-t karatézni, majd megszámolom a perceket a szeptemberi rohanásig, és mindegyiket külön dédelgetem, minden másodikban pedig pihenek :)
• tovább töröm a fejem az étkeztetési (egyúttal számomra mozgattatási) reformon, melyről voltam már szíves egyet ömlengenem blogba.

a láb- és csuklóizén (meg a derékon) kívül amúgy nagyon is élvezem a rendeket és zajlásokat. a legjobb a nyárban az, hogy ezt a sok baromkodást 70%-ban családi körben követtük el, és ott kotlunk egymás környékén továbbra is. az meg aztán nagyon jó.

azon tör

öm a fejem,
hogyan is legyen majd ősztől.
tökjó, hogy negyven évesen (kamingaut, látod!) engem még _tényleg_ lázba tud hozni a sulikezdés.
(talán ezért is kellene több gyerek, mint a meglevő egy csoda :) )
on the road back
szóval hogyan etessem magunkat, ez itt a nagy kérdés.
mert az úgy van, hogy a nyolcévesek nemigen esznek meg egy halom dolgot, amit meg megesznek, azt a suliban nem főzik egyáltalán/úgy.
most hirtelen azt gondolom, legyen úgy, hogy befizetem ("kecske"), de küldök is vele ("káposzta")
A) hideget
B) meleget
A) előnyei: gyorsan készen van, nem kell hűteni ebédig, mellette megeheti, ha valami mégis tetszik a menüben, eszik, pedig nem eszik
A) hátrányai: nem fogja megkóstolni sem, nemhogy megenni, amire befizetem, ezt is meghagyja, kevés a variációs lehetőség, kenyért sütök, azzal nehezebb szendvicsezni (?át kell álljak nemkenyérre??), ja és persze este meleget kell adjak (ld. B)hátrányai felsorolás)
B) előnyei: meleget eszik, és tudom, mit és mennyit, kevésbé hagyja meg (#napersze), magunk is meleget eszünk, mert ha neki főzök, akkor azt mindhármónknak (és persze -más okból- ez NAGYON fontos érv)
B) hátrányai: honnan a jóégből lesz erre* időm _hosszútávon_???, oda kell vinni/vinnünk, hűtetni kell (nem én hűtök, konyhásnénik hűtenek, szívességből, szóbeli titoktartási fogadalom mellett...), majd az edényt nem szabad otthagyni (napi program, minden elhozónak), teszem fel duplán fizetem az ebédjét (ami persze teoretikusan minden pénzt megér, de 9 hónapra azért az ebédbefizetés olyan 90 rugó, ami gyakorlatban nem mindegy)
hajlok én a melegétel-készítésre (ezt majd leellenőrzöm az új helyesírási szabályzattal - ld. nyitvatartás (sic!)), persze, de 
honnan
szedek
ennyi 
időt
erre*
is?
na, szóval töröm a fejem**

*erre= tervezés, vásárlás, ácsorgás/kavargatás/tökölés a tűzhelynél, mosogatás
** és megint írtam a blogba, jó, mi? :)

csak úgy még egyszer

ja, csak véletlenül ennek a témának a folytatása is elém került - rájöttem, én tényleg boldogtalan leszek attól, ha
- míg tízezrek halnak meg / szenvednek állandóan mellettem / tudtommal családi / aktuális körülményeik között, DE
- akik ezen változtathatnának, inkább elnéznek a fejek fölött jó messzire, és foglalkoznak alátámasztatlan, valakiegyszermondtamertolvastadeaznagyonfölháborított témákkal 
- a valós segítségnyújtás helyett.
inkluzíve jómagam.

tortaemlék

ja, és a régi torták szellemének emlékére (holnapra ezt kérték vinnem, szóval holnap sütöm):

http://andalgo.blogspot.hu/2006/12/ja-s.html

métely kontra elefánt

a héten belefutottam egy több témába, amitől állandóan pórázra kötött aggyal gondolkodom (elszállna, ha hagynám).

mert úgy átlagban kedvelem azokat az embereket, akik az ügyet beindították (nálam).

téma: adott egy ismeretlen sokgyerekes család (románok), akik norvégiába költöztek. majd a gyerekeket a norvég gyerekvédelmi szolgálat elvette a szülőktől.

szubtéma1: gonosz, rabló norvég állam
szubtéma2: liberális métely

szubtéma3: nemzetközi keresztény tiltakozás, nyomásgyakorlás céljából

szubtéma4: észérvek kontra érzelmek

szubtéma5: külföldi távoli egy több, mint a távoli sok

szubtéma6: hazai sok kevesebb, mint távoli egy

szubtéma7: érvelési technikák és hiányuk

órákig bírok mesélni, mért robban föl az agyam minden megszólalástól, úgyhogy ugorj az utolsó mondatra. itt minden mondat amúgy hosszúpórázas hablaty.

szubtéma 1-4:
talán az egyoldalú, hiányos információkra épített, kinyilatkoztatás szerű, ELLENŐRIZHETETLEN alapú szövegelésektől, melyek logikusnak tűnnek, elbizonytalanítanak, csak éppen végig érzem, hiányzik belőlük valami.
a humánum?
a teljes igazság?
a valódi disputa igénye?

szubtéma 5-6:

vagy csak simán engem ezek érdekelnek igazán. ha elvesznek 3-4 gyereket, mert a családjuk szélsőségesen neveli őket, verésnek bármilyen fokozatával, és norvégiában történik mindez, ahol az erőszak akkor is erőszak családon belül, ha "kicsi erőszak"... valahogy kevésbé érint, mint pl. az a tízezres nagyságrendben Európában eltűnt menekült gyerek ügye. vagy a hazai párszázezer éhező gyerek ügye, akiket karácsonyi cipősdobozokkal ajándékozunk meg, majd 364 további napig "gondolunk rájuk", ha egyáltalán. vagy a túlterhelő, egyúttal szétesőben levő oktatási rendszerünk. és és és

szubtéma7:

az sem pite, ahogyan jön minden blogban 3:10 arányban pár józan ember szava. ezekre a provokatív, de értelmesebb visszakérdések fogytán a természetes folytatás:
- buzie vagy
- na mert persze buzie libsi vagy
- ezt már leírtam sokszor máshol, mért nem olvastad

- neked biztosan nincs gyereked, így nem is érdekelhet egy gyerek sorsa

- mert neked nem elég annak a _blogbejegyzése_, mint autentikus hivatkozási alap, aki nem norvég, de olvasta az eredeti aktákat

- ez itt az én blogom, és sokan szeretnek, és itt azt írok, és olyan nézőpontból, amit én jónak gondolok (kiterjesztve: ha nem tetszik, amitahogy írtam, nem kell olvasnod)

ehhh, mondom én, hogy póráz kell az agyamnak, felesleges ennyire komolyan venni ilyeneket.

jó, elmondom még egyszer, magamnak: az bánt, hogy féloldalasan gondolkodnak, és nem viselik el, ha egy dolog nem fekete-fehér. mint amilyenek a dolgok általában.

s, mint...

Idei első írásom rögtön a szokásos egészségügyi jelentés: skarlát.

az a vicces része, hogy pont két hete töprengek, mennyire eltelt három (kettő?) hónap a taknyunk óta mindenféle betegség nélkül - volt téli hajtás, voltak ünnep-előkészületek, ünnepek, ünnepközi szünet (!), Grácba rohanás, gyerekhaverozás, meg sulihajtás, felmérők meg övvizsga,
és hogy tényleg, lehet, hogy be kéne adatni idén akkor végre egyszer az infulenziaoltást,
és akkor hétfőn maratoni szülői,
és hazajövök,
és hőemelkedés. aztán kedden is, de semmi egyéb. aztán éjjel csalánkiütést vakargat, meg gombóc a torkában, de nem fáj és nem taknyol, meg ödémás pirosodás.
aztán a dokinéni ma helybenhagyta a skarlátot. antibigyó, pihenés. házipótlás.

most először szerintem én nem megyek be dolgozni egy betegsége alatt. (nem beszélve a bacik be nem hurcibálásáról).
így azért fölmerül a kérdés, vajon ebből a cuccból mi mit kapunk el.
ja, és hogy mi lesz most a zseniális jelmezzel, minthogy pénteken nem megy a farsangra.

a többit majd még írom, mert ma arra gondoltam, milyen jó lenne egy blogot vezetni :) - nem csak birtokolni.