A Bugyor

szóval tegnap (életemben nem először, de először magam okán) hagytam magam lesokkolódni az ún. Egészségügytől.

mostantól társak leszünk (igazán remélem, hogy csak időleges ismeretlenek egymás számára), így most szépen megkeményítem magam. használom a józan eszem, visszatüremkedem az ablakon, ha kidobnak az ajtón - mindent a szent cél érdekében.

jól hangzik, de azért a tegnapot csak mementónak tartom meg. 

amúgy a címben nevezett lesz ezentúl a fent említett entitás neve, számomra legalábbis. 

ui. csak egy kis epizód a tegnapból, ahogyan 5 eü. személyzet próbálja megfejteni a fejem felett a velem való foglalkozás helyett egy másik páciensnek hatodik eü. személyzet által javasolt gyógyszeradagolási felírást, és igyekszik fellőni a felhőbe, miközben én a sírás szélén ülök, rémülten a mi vár rámtól, és próbálom megértetni az oda-odafigyelgető eü. személyzettel, hogy b+, írjátok már rá a papírokra, hogy SÜRGŐS, mert enélkül 2-8 hónap múlva lesz meg a vizsgálat. majd rám néz a hetvenes papa (főorvos?), hogy "hát nekem felmegy a vérnyomásom ettől a mai egészségügytől, ha sokat gondolok rá!" mindezt teszi vérkomolyan, először 10 perc után rámnézve. (ha viccesen mondta, sem derült ki, én nem fogom ilyen állapotban azt a humorizálást, ami ráadásul faviccnek is szar.)

b+, Bugyor. 

vers mindenkinek és magamnak

        Nemes Nagy Ágnes: A gondolj-rám-virág

        A gondolj-rám-virág,
        az volna szép, az volna szép,
        a gondolj-rám-virág,
        az barna-kék, az barna-kék
        (csak volna barna, volna kék,
        a gondolj-rám csak volna szép,
        mert nincs ilyen).

        A nefelejcs azt mondja: nem,
        a gondolj-rám: igen, igen,
        azt mondja, hogy: igen.

csak semmi különös

megint volt egy képzés, megint Bécsben a múlt héten. volt egy ilyen üres-érzésem, minden túl flottul ment, rutinróka a császárvárosban (bár az odautazás napján úgy éreztem, harcolok az elemekkel, helyesebben láthatatlannak láttatott a világ - tudod, amikor mindenki neked jön, majd felháborodik :) - de ezt egy albertinával és egy mozival orvosoltam, ez a szexepilem, a bécsi, hogy minden annyira közel van, és annyira utálatosak a szállodaszobák egyedül, hogy mindig megyek, és mindig jól esik, most is)

a képzés egy teljes tévedés volt, itt be merem vallani, folyamatosan azt éreztem, hogy humbug-humbug-humbug (hát hogy lehet két napig azon vergődni, hogy ELMÉLETILEG miért adnak meg bíznak az emberek... a két nap itt a túlzás, meg az, hogy ebből minimum egy könyv és egy életmű is született...) amúgy itt nyugodtan lehetek undok, ott nem voltam, csak végtelenül unatkoztam, és kiolvastam a teljes FB-ot és internetet. viszont nyelvgyakorlásnak jó volt megint, szóval nem hőzöngök tovább.

aztán utánamjött azuram, így köszi szépen, jól alakult a maradék. sok-sok kilométert mentünk ide-oda, vettünk könyvet nekem, lekvárt a mindenkinek, és megint megállapítottuk, hogy ott valószínűleg többet mennénk ide-oda, ha ott élnénk.

nap süt polc áll

tavasz.

múlt vasárnap nekiálltam, és ezt a hóhányó, nyomasztó, undok polcot, sarkot, könyveket átpucoltam. jó lett volna konmarisabban csinálni, de ennyi idő és nyomasztás után a hozzányúlás is konmari már, az a helyzet.

a korábbi kalkulációm, hogy egy légköbméternyi lakás valódi átrámolása 8 órát vesz igénybe, reális. az állópolcok cseréje bizonyította, azt tényleg csak kirámoltam-áttettük-visszarámoltam némi portörölgetéssel, és az 1 óra alatt mindennel együtt pontosan azt tudta, amit kellett. a nagypolc, ami az íróasztalom mögött tornyosult, na, az tornyosult, időben is, átgondolásban is, hogyanlenneelfogadhatóbbban is. most amúgy az, s kiderült, hogy tényleg hobbim a nyelvtanulás, ha hajlandó vagyok egy polcnyi könyvet tárolni emiatt. (és még elő-elő is veszem őket, na ez az igazi bizonyíték!) 

most még az van vissza, hogy a mappákat is egyesével leemeljem újra, és könyörtelenül kiszelektáljam apródonként az elmúltharmincév minden nem kellően megalapozott emlékét. egészen rózsás állapot ez.

ezzel párhuzamosan az eszemkában nyomulok az elmúlt hónapokban, kell még ide pár simítás, és átadom a stafétát, aztán az egésznek vége, középiskoláskor, szevasz.