elkezdtük az évet, nagyon imádtam az egy hét pluszt a téliszünethez (g nemkülönben). persze aztán szerdától belefolyattam a hómofiszt az életembe, mert éreztem, hogy ez a hét nyaktörő lesz, ha gyorsindítózom.
aztán csütörtök este az edzésén g kificamította a térdét. nem, nem öröm, és még nem tudom, mikor és hogyan kellene kiderülnie, hogy szakadt-e szalagja, és mi legyen, de pénteken megjártuk a sebészetet (röntgennel), majd szombaton a Heimpál sebészeti ügyeletét (mert pénteken leszedték a folyadékot a térde körül). az azért nem egyszerű, hogy mindkét orvos merőben mást mondott kezelésileg, ezeknek ma van a főpróbája, ki mondott igazat. (ma ment suliba teljes felszereléssel, mert 10 éve rábeszélhetetlen, hogy ne vigyen be minden sz.rt, meg minden könyvet, amiben egyet lapoznak és 4 sort olvasnak el órán).
mondjuk az utóbbi ügyeletes kör amilyen nehezünkre esett, hogy felkeljünk, korán menjünk, kivárjuk (alagsorban az a váró, atyaég, és még nem is voltunk annyira sokan), szóval annyira megérni látszik a macerát, mert bekerültünk (körzeten kívül!) a Heimpál ortopédiájára, és ez most nyereségnek tűnik, mert ott a korábbi (más) köreink alatt is meggyőzően uralkodik ott a normalitás, és eddig semmilyen "anyuka, tessék megnyugodni" lekezelést nem tapasztaltunk. nem beszélve arról, hogy kábé "ingyenes", ellentétben a magánvizsgálatok alkalmankénti negyvenezrével.
szóval ez az év is elindult, már telik be a táncrendem, első félévre nem vállalok új időpontot :)
